Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
„Amelyik város nincs megírva, nem létezik” – jelentette ki a József Attila-díjas, egykor a szegedi egyetemen tanuló író, Grecsó Krisztián a 90. Ünnepi Könyvhét nyitányán. A szegedi könyvünnep 2019-ben is korábban kezdődött és tovább tart, mint más városokban. A közel 150 program harmadát az SZTE NKI szervezte, minden második rendezvény főszereplője vagy közreműködője kötődik a szegedi universitashoz.
A 90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyermekkönyvnapok hivatalos megnyitóját 2019. június 13-án tartották a Szegedi Tudományegyetem Rektori Épülete előtti téren, ám a program-sorozat már e hónap 2. napján elkezdődött és a kísérő rendezvényekkel együtt 29-ig tart.
Az SZTE aktívitásai
A Szegedi Tudományegyetem idén is „utcára vitte a tudományt”. A város különböző külső és belső tereiben az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság szervezésében 2019. június 11. és 17. között mintegy 40 könyv és folyóirat bemutatója villantotta fel és reprezentálja a laboratóriumokban és egyetemi munkaszobákban születő kutatási eredmények publikációkban is megmutatkozó lenyomatait.
Újít ezen a könyvünnepen is a szegedi egyetem: a természettudományokat, az irodalmat és a történelmet rendhagyó tanórákon vitte és viszi közel az általános és középiskolásokhoz. Ugyancsak a 2019. könyvünnep sajátossága, hogy az egyetemi oktatók mellett több hallgató is bemutatta mesekötetét, verses könyvét – alkotását. Nagy érdeklődés övezi a történész doktoranduszok innovatív ötletéből kifejlesztett 7 – konfliktus-szimulátornak nevezett – társasjátékot. Az érdeklődők örömmel fogadták eddig is a bemutatóihoz kapcsolt ajánlott olvasmányokat, amelyek közül a legfrissebbek megvásárolhatóak a Dugonics téren például a Radnóti könyvesbolt sátrában.
A tudomány tereibe most is bepillantást engedett és enged az SZTE. A könyvünnephez kapcsolódóan számos rendezvény otthona lett az SZTE Klebelsberg Könyvtár, az SZTE BTK épülete, az SZTE Gyakorló Gimnázium, a JATE Klub terasza, az MTA SZAB-székház, az SZTE Rektori Épület.
Nyilvános tárlatvezetést tart és tartott a készülő egyetemtörténeti kötet néhány szerzője az ÉSZ és SZÍV kiállításon. Az egyetem históriájában fordulatokat jelző dátumok mellett fotók, illetve magyar és román nyelvű magyarázatok segítik a tájékozódást. A 100 éve Kolozsvárról elűzött magyar egyetem professzori karának kiválóságát és hallgatói életét is bemutató kiállítás érzékelteti, miért hozott fordulatot Szeged életében 1921-ben e Kolozsvárról száműzött egyetem itteni befogadása és otthonra találása. Ez az SZTE Rektori Épület (Szeged, Dugonics tér 13.) lépcsőházában induló és díszterme előtti folyosóján folytatódó tablósor az idei nyár hátra lévő részében is megtekinthető.
Évfordulók hálójában
Az „SZTE utcára viszi a tudományt” mottó jegyében szervezett programokkal és a különböző könyves csoportok által életre hívott rendezvényekkel együtt szinte minden második szegedi könyvheti rendezvénynek az SZTE polgára a főszereplője vagy közreműködője. Ezt az aktív egyetemi jelenlétet kiemelte és köszönte a 90. Ünnepi Könyvhét szegedi programjai hivatalos megnyitóján a város polgármestere. Botka László arra is emlékeztetett, hogy az évfordulók jegyében szerveződött ez a könyvünnep.
Szeged 300 éve kapta vissza szabad királyi városi rangját, de 2019-ben „a” szegedi árvíz 140., a Szegedi Szabadtéri Játékok – 20 év kihagyás utáni – újrakezdése 60. és a borfesztivál 25. évfordulójára is emlékeztetett a Tisza-parti település polgármestere a 90. Ünnepi Könyvhéten. Mivel a könyv ünnepének 1929-beli első megszervezésében Budapestet Szeged is követte – mindössze egy év késlekedéssel – méltán mondható, hogy ez a rendezvény is bővíti a város népünnepély-sorozatát.
A szegedi önkormányzat 2 millió forint könyvtámogatást ítélt meg 9 – többségében a szegedi egyetemhez kötődő – alkotónak. Könyvkiadáshoz kapott segítséget az Areion Kulturális Egyesület (200 ezer forint), Bene Zoltánné Pusztai Virág (200 ezer forint), Nagy Miklós (200 ezer forint), Kaposi Márton (200 ezer forint), a Gradus ad Parnassum Könyvkiadó Bt. (200 ezer forint), Szabó Pál (200 ezer forint), Bíró-Balogh Tamás (200 ezer forint), a Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány (300 ezer forint), Szalontai Csaba (300 ezer forint). Az Év könyve-díjat Tóth Attila: Szeged szobrai című kötete nyerte el.
„…irodalmi főváros ez a hely…”
Élő irodalmi organizmusnak nevezte Szegedet, példaként több egyetemi oktató és doktorandusz nevét is említette könyvheti megnyitójában Grecsó Krisztián. A szegedi egyetem egykori diákja, a József Attila-díjas író magnónkra is rögzített beszédét teljes terjedelemben idézve ajánljuk az olvasó figyelmébe a 2019. évi könyvünnep rendezvényeit, buzdítjuk a betűk birodalmának felfedezésére.
„A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik. Konkrétabban szólva: kiül a térre. Aztán, ha akarják, ha van érdeklődő, odaírja a nevét a friss könyve címsora alá.
Az idea valóban szép volt és máig hasznos hullámokat vet, de ideje felnőni a Supka-féle „radikalizmushoz”, és nem az ő köpenyéből bújni ki évtizedek óta, hanem újra megpróbálni hasonlóan kreatívnak lenni, mint ő.
Mert az olvasók megelőztek minket.
Újra divatban vannak az olvasókörök, az online értékelő közösségek, divatos irodalmi szalonok működnek, hová nehéz bejutni, és az olvasói élményoldalakon néha bizony alaposabb szakmai értékeléseket találni, mint a mindig alulfizetett, és néha sajnos kiégett profiknál. A könyvhét egykori „mellékeseménye” (innen a neve is), a Margó-fesztivál mára fontosabb, mint a saját árnyékává vékonyodott könyvhét, tömegeket mozgat, amit azt üzeni számunkra, hogy az irodalom esetenként népszerűbb, mint amennyihez a szakma maga felnőtt. Tulajdonképpen nem is értjük, mi mindent tudnánk megvalósítani, ha elhinnénk, ami helyenként történik velünk, és tanulnánk a rokonszakmáktól (színház, film, képzőművészet). Ha észrevennék, hogy az olvasók nélkülünk hozták divatba az olvasást, és előfordul, hogy jobban szeretnek minket, mint amennyire azt észrevesszük.
Persze – mondhatják a cinikusok – így könnyű.
A mindenkori kortárs irodalomnak mindig jól megy, amikor az élet nyomás alatt van. És hála a mindenkori magyar hatalomnak, még szinte soha sem engedtek a présen, nem éltünk unalmas, nyitott időket, lassan el sem tudunk képzelni egy szakmai alapon és tisztességgel támogatott szcénát, mert nemigen láttunk olyat működésben. Az évszázadok tükrében alig néhány követendő, új utakat nyitó szabad év illegeti magát, amikor az írók következmények, retorziók, félelmek nélkül beszélhettek, írhattak.
A magyar irodalom legális és illegális arca ezért egészen más, és nekünk ezzel együtt kell élnünk, ennek a kétarcúságnak hatása van a született szövegekre, ezen keresztül magára a nyelvre. Gondoljanak csak arra, hogy a testiségről csak orvosi nyelven, vagy trágárul tudunk beszélni, átmenet még a modern prózában sincs. És akkor még szó sem volt a gondolkodásról, az olvasásértésről és félreértésről, és persze arról, hogy a hazai olvasó egyik legfontosabb, megőrzendő tudása, hogy lásson a sorok között.
Ami Szegedet illeti, sok szempontból lehet irodalmi főváros.
Először is, mert metszéspontban van. Ideér a partiumi irodalom szele és a vajdasági írók szemével sem nehéz magunkra néznünk. Ilia Mihály élő szellemi hagyománya a hármas határszélre került nagyváros irodalmi felelősségét hordozza, azt, hogy a nemzeti egység mai és élő. Nem ideák és téveszmék, hamis illúziók és keserű nosztalgia működteti, hanem a kulturális önismeret, a minőségi tudás, az, hogy merünk kis nemzet, de európai kultúra lenni. Utóbbi pedig nem pöffeszkedést, hanem nyitottságot és elfogadást jelent, azt, hogy van készségünk örülni a nyelv és a kultúra sokszínűségének és beágyazottságának.
Aztán azért is irodalmi főváros ez a hely, mert minden időben ilyen alaposan megírták. És ez rendjén is van így, hiszen Szeged irodalmi mítoszok nélkül a senki földje. Ha nem lenne egyben fiktív tér is, már elvitte volna a feledés. Nem az árvíz fojtotta volna meg, hanem a feledés pora. A városnak nincs lelke – magától. Nem teszik élővé a házak meg a platánsorok, de még a Széchenyi tér tulipánfái sem. A város a megírt és el nem feledett hagyomány, a regényekben, történetekben élő gyökérzet, a megírt anekdotákban létrejött identitás. Ezek teszik valamivé.
Ha nincs megírva, nem létezik.
Ahol becsülik az íróikat, ott becsülik a mítoszaikat, ott minden kávéháznak, kricsminek, utcasaroknak legendája van.
A város szívét félteni kell, mert az még Szegednek sincsen magától, csak ha írnak neki. A mi életünk sem marad emlékezetül, ha nem készülnek róla remekművek. Az olvasók élete, világa, az önök szellemi öröksége sárgulhatna bele – elvileg – a régi, bekötött újságokba – amit csak néhány félbolondnak tartott helytörténész vesz majd elő –, ha nincsenek zseniális könyvek. Nem az írókat kell félteni, de a szegedi kortárs létet, a szellemiséget, a mai tudást a közös múltról, a hely folyton megújuló, mégis Bálint Sándortól Ilia Mihályig ugyanazon gyökérről táplálkozó szellemét.
Végül – és a könyvhét szempontjából ez a legfontosabb –, Szeged, most is, mint az évszázadok alatt szinte mindig, élő irodalmi organizmus. A város, melynek feltétel nélküli saját írói vannak, akiknek nincsenek provinciális igáik, sem kizárólagosan lokális olvasataik. Hász Róbert történelmi krimije, Szilasi László megrázó, hiperrealista alanyisága persze gazdagodhat, ha itt (is) olvassák olvasóik, de a város nélkül is szabadok. Éppen ettől hoznak ide olyan sokat. Gyönyörű, pazarlóan gazdag irodalmi élet buzog, Kollár Árpádtól Orcsik Rolandig, Szilágyi Zsófiától Szajbély Mihályig, Mikola Gyöngyitől Erdélyi Ágiig, Fried Istvántól Tóth Ákosig, Bíró-Balogh Tamástól Szántai Márkig, és még mondhatnám, persze. Elnézést az erősen foghíjas névsorért!
Ha megvalósul a harmadik híd, és Szilasi városregénye és döbbenetes erejű, szociálisan egyedien érzékeny prózája nem csak a jelenünket őrzi majd, hanem a jövőt is alakítja, akkor mi, olvasók összemosolyoghatunk. A mi hazánk, a mi kultúránk, a mi soraink arról: kik is vagyunk valójában.
A 2019-es szegedi könyvhetet, a kortárs irodalom ünnepét ez az utolsó előtti mondat nyitja meg, amit most, ebben a pillanatban olvasok fel önöknek. Olvassanak továbbra is sokat, maradjunk hűek egymáshoz!”
SZTEinfo – Ú. I.
Fotók: Bobkó Anna; Bánffi István; Újszászi Ilona
A 90. Ünnepi Könyvhétről írtuk:
Az SZTE utcára viszi a tudományt a 90. ünnepi könyvhéten is
Könyvhét 2019: Lehetséges? – az SZTE TTIK mesterszakoshallgatójának mesekönyve a környezetvédelemről
