Pillanatfölvétel a dékánoktól – Kifelé és befelé szóló üzenet az SZTE BTK bővített neve

Mérlegkészítésre kérjük a 2017-2018. tanév indulásakor a Szegedi Tudományegyetem mind a 12 karának dékánját és az előző ciklus vezetőjét. Legutóbb a 2014-2015. tanév kezdetén kértünk pillanatfelvételt a dékánoktól. Mostani interjú-sorozatunkban is a szegedi egyetem dékánjai által irányított közösség örömei és gondjai, az adott kar helyzete és céljai kerülnek fókuszba.

 

„Gyere velem”, azaz „Vademecum” – Tanulmányi kalauz az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar hallgatói számára 2018/2019 címmel megjelent kiadvány iránytű, amely segít megérteni az SZTE BTK összetettségét. A szegedi universitas legpatinásabb, mert hagyományait az 1581-ben alapított Báthory-féle Kolozsvári Jezsuita Egyetemig visszavezető SZTE BTK dékánjával, a filozófia professzor Dr. Gyenge Zoltánnal a tradíció és a megújulás összefonódási pontjairól is beszélgettünk.

 

 

– A Kolozsvárról száműzött és 1921-ben Szegeden befogadott egyetem eszközeivel érkezethetett az a néhány patinás bútor, ami máig a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékáni szobájában áll. Az 1581-ben Báthory István által alapított Kolozsvári Jezsuita Egyetem bölcsészeti képzést kínált – utal erre az SZTE BTK dékáni köszöntőjében is. Mit jelentenek ezek az évszámok és történések az ön olvasatában?

– Az egyetemen dolgozók számára fontos a tradíció. Ez hatványozottan igaz az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karára. A diplomaosztókon is rendre megemlékezünk azokról a jeles alkotókról és tudósokról, akik itt végeztek vagy oktattak. A névsor fantasztikus: a magyar kultúra színe-java megfordult itt! Tehát fontos a hagyományok ápolása és a tradícióra való építkezés. Ámde: csak a tradícióból megélni nem lehet. Ha valakinek múltja van, az önmagában nem jelenti, hogy van értékelhető jelene, és van reális jövője. Tehát folyamatosan figyelnünk kell arra, hogy mire támaszkodhatunk, de folyamatosan meg is kell újulni.

 

 

Láthatóvá tett értékek és színek

 

– A hagyomány és az értékek megmutatásra az utóbbi hónapokban nagy hangsúlyt helyez az SZTE BTK. E téren fordulatot hozott a dékánsága. Azért foglalkoznak intézményi marketinggel, mert itt érezte a legnagyobb hiányosságot?

– A jelenre és a jövőre való orientáltságunk része, hogy az SZTE BTK értékeit és színeit erőteljesen láthatóvá kívánjuk tenni a hazai és az európai kulturális térképen. Ez – a több részből álló, 2017 szeptemberében induló Bálint Sándor Programunknak, az először 2018 tavaszán meghirdetett háromnapos BölcsészFesztnek és más erőfeszítéseinknek hála – részben már sikerült…

 

– A nemzetközi felsőoktatási térben most hol helyezhető el az SZTE BTK?

– Sokan tudják, hogy a QS rangsorban legutóbb, 2018 nyarán az SZTE a 470. helyre lépett elő. De arról talán kevesebben értesültek, hogy vannak szegedi egyetemi karok, melyek ennél is jobb helyezést értek el. Például az SZTE BTK a brit QS World University Rankings 2014/2015. évi toplistáján a világ összes egyetemi bölcsészkara közül a 366. helyezést érte el. Azt pedig még kevésbé tudott, hogy a QS World University Rankings Linguistik – a modern filológiát és nyelvészetet magába foglaló – listán az SZTE BTK nyelvészei a 101-150. helyen, az angol nyelv és irodalom képzésben a 201-250. helyet érték el. Ez a kimagasló eredmény egyedülálló az országban! A hazai listák közül a HVG-é egyértelműen a legjobb bölcsészkarnak mutatja a szegedit, ha az oktatói kiválóságot mérjük, a tudományos potenciált tekintve pedig – ezen a ranglistán – az SZTE legjobb karának számítunk.

 

– E „legeket”, a kimagasló tudományos eredményt miként lehet megmutatni?

– Az SZTE BTK több mint 200, tudományos fokozattal rendelkező, minősített oktatója között nemcsak akadémikus, hanem nagy számban MTA doktor is részt vesz a kutatómunkában és a hallgatók képzésében. Jelenleg éppen három kollégánk védi meg doktori dolgozatát, de legalább még négyen készülnek erre. A Magyar Tudományos Művek Tára, azaz MTMT által mérhető teljesítmény, a Hirsch Index alapján is komoly értékeket tud felmutatni az SZTE BTK. Ezt meg is kell tudni mutatni. Már csak azért is, mert – bár a statisztikai adatok szerint bölcsész diplomával gyorsan el lehet helyezkedni a munkaerőpiacon –, a közvélekedésben alulértékelik e tudományterület művelőit. Ez a tapasztalat is oka volt annak, hogy még a dékánhelyettesként javasoltam, 2016-ban indult az SZTE bölcsész szabadegyeteme, amelyre 2018 szeptemberében már több mint 40 kurzust ajánlottunk. Nagyon sokan – köztük diplomások, mérnökök és orvosok, jogászok – jelentkeznek, rendkívül jó a fogadtatása annak, hogy a bölcsészet iránt érdeklődők az egyetemistákkal együtt tanulhatnak a filozófia, a művészettörténet, az irodalom iránt érdeklődők. A Bálint Sándor Programunkon belül 2017-ben kezdeményeztem először a magyar könyvkiadók napját. Ez a „kis könyvhét egy napban” hatalmas sikernek bizonyult, második alkalommal már kétnaposra bővült a rendezvény. Az AudMax Estéknek is jó a visszhangja: a tudománynépszerűsítő programunk 2018-as újítása, hogy Mesterek és tanítványok együtt beszél kutatási témája eredményeiről. Önkéntes munkát végző hallgatók és oktatók profi csapata foglalkozik a megújult honlapunkkal, végzi az átalakított PR-t, gondozza a Facebook és Instagram oldalainkat. Ezen erőfeszítéseinknek is betudható, hogy 2018-ra nőtt a szegedi bölcsészkarra jelentkezők száma.

 

 

Toborzási technikák demográfiai hullámvölgyben

 

– Milyen módszerrel bővítik azt a bázist, ahonnan egyetemi hallgatók érkezhetnek Szegedre?

– A rendezvényeinkre regisztrálók körének hírlevelet küldünk. Megszólítjuk például az Európa sokszínűségét is megmutató Nyelvi koktélbár látogatóit is. Folyamatosan kapcsolatot tartunk az alma materből diplomával távozókkal. Ebben is nagy segítségünk a hallgatói önkormányzat. Abban is számíthatunk hallgatóinkra, hogy közülük olyan fiatalok mennek tájékoztatót tartani a középiskolákba, akik az adott intézményből kerültek az SZTE BTK-ra. Ez azért fontos, mert a volt középiskolájába visszatérő egyetemista tudja a leghitelesebben elmondani a mai diákoknak, hogy miért érdemes az SZTE BTK szakjain továbbtanulni. A felvételi időszakban online chat-szobát nyitottunk, vagyis a chaten kérdező középiskolásoknak vagy szüleiknek az SZTE BTK Tanulmányi Osztály munkatársai azonnal válaszoltak. Több tanszékünk tanulmányi versenyt hirdetve igyekszik felfedezni és ide kötni a középiskolás tehetségeket. Például az SZTE BTK Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszéke évtizedek óta latin nyelvi és ókortudományi versenyére is több száz diák jelentkezik.

 

– Mindez a demográfiai hullámvölgyben. Milyen módszereket lát a jelenlegi közel 3000 fős hallgatói létszám stabilizálására?

– A demográfiai adatok és a középiskolás tehetségek külföldi egyetemre vándorlása miatt az egyetlen kitörési pont a nemzetköziesítés. Az előző tanévekben nem volt túl nagy a külföldi hallgatóink száma, de ez utóbbi szemeszterben megháromszorozódott. Ennek köszönhetően például az SZTE BTK Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszékünk is új feladatot kapva talál magára. A graduális és a doktori képzésen egyaránt cél, hogy növeljük a Magyarországról kívülről érkező hallgatók számát.

 

– Így, külföldi fiatalok ide vonzásával kaphatnak „életmentő vérátömlesztést” az SZTE BTK kis létszámú szakja és tanszékei?

– Nyitni próbálunk a világ felé. Például az altajisztika szakunkat kinyitjuk a törökök és a kazahok felé, erről már írásbeli megállapodásokat is kötöttünk. Tehát nem kívánunk arra az útra lépni, mint azok a felsőoktatási intézmények, amelyek például a francia nyelv iránti érdeklődés és a francia szakra jelentkezők számának a megcsappanásából azt a következtetést vonták le, hogy be kell zárni az egyetemi tanszéket, hiszen ezek a karok most nem tudnak reagálni a trend változásra: stipendiumos és külföldről, például a Maghreb-országokból jönnek fiatalok Szegedre francia nyelvet és irodalmat tanulni. A hungarológiai képzésünk erősítésében nagy potenciált látok, a nyári egyetemük remek, erősítése az országimázs szempontjából is fontos. Új irányokba, például Kína felé is nyitunk: idén tíz hallgató érkezett hozzánk az ázsiai országból.

 

– A korábban szegedi bölcsészként magyarul tanuló laoszi, vietnámi, kubai alumnusok és az időlegesen diplomatává lett bölcsész oktatók mellett kikre számíthat az SZTE BTK a külkapcsolatai fejlesztésében?

– A keleti – kazah, az ukrán – kapcsolataink régről erednek. De kísérletezünk is: például a lengyel nyelv irányába indultunk el a lengyel tiszteletbeli konzul, a bölcsészként itt diplomát szerző Biernacki Karol segítségével.

 

– A sok kicsi szak pátyolgatása mellett marad energia a klasszikus nagy bölcsész szakokon – a magyar, a történelem – tanulókra és mestereikre?

– Visszaesett a magyar és a történelem szakra jelentkezők száma, ám az osztatlan tanárképzési szakon nőtt. Ez mutatja, hogy a tanárképzés irányába mozdul el a jelentkezők érdeklődése. A szegedi bölcsészkari tanárképzést támogató SZTE BTK Neveléstudományi Intézet az országban a legjobb. Nagy hangsúlyt fektetünk a tanárképzésre, ezt komolyan gondoljuk.

 

– A képzések megszüntetése és „sosemvolt szakok” alapítása korában mi az SZTE BTK stratégiája?

– Szakot nem, de specializációt megszüntettünk már, például a magyaron belüliek egy részét. Vagy a saját tanszékemen, a Filozófián mivel az etikatanári osztatlan képzés felfutott, nem indítjuk már évek óta az etika specializációt. Mi is alapítunk korábban nem létező szakokat. Most például az SZTE GTK-val együtt szeretnénk művészeti menedzsment szakot indítani. De óvatosan kell bánni a szakalapításokkal – tapasztalom a Magyar Akkreditációs Bizottságban. A szakok számának a növekedése a nem igazán minőségi oktatást végző intézmények túlélését szolgálja, miközben kevés hallgatót motiválnak, és az újdonságokat a munkaerőpiac se tolerálja. Például a dizájn és művészeti menedzsment szakunk tervét azért látom potensnek, mert olyan diplomát ad, amelyet komoly közgazdász és művészeti képzés alapoz meg, így egy ilyen végzettség feljogosít kurátori vagy művészeti menedzsernek, aukciós házakhoz és múzeumokba. Ugrás a sötétbe az új szak indítása. Egy egyetemet nem az minősít, hogy hány szakja van, hanem az, hogy milyen színvonalú képzést nyújt.

 

 

Az „átvilágított oktatói teljesítmény” és következményei

 

– Az oktatók teljesítményének átvilágítását az SZTE BTK előző dékánja kezdte el. Az eddigi eredmények mennyire lepték meg?

– Óriási az SZTE BTK tudományos teljesítménye, ezt a vélekedésemet igazolja a felmérés. Viszont azt is megmutatja, kik azok, akiket rá kell bírni arra, hogy nőjenek fel ehhez a színvonalhoz.

 

– Mi a véleménye arról az álláspontról, hogy egyenrangúvá kellene tenni a kétféle egyetemi karriert? Az egyik típusba tartozók elsősorban az egyetemisták oktatóiként, a másik csoportba sorolhatók a tudóspalántákat is támogató kutatóként jeleskedhetnének?

– A tudományos teljesítmény és az oktató kvalitás konvergál egymással. Tapasztalatom szerint a legjobb egyetemi oktatók kiváló kutatók is, ráadásul az e körbe tartozók a legjobban terhelhetők. A terhelésmérés előtt még hihettük, hogy ahol kisebb az oktatói leterheltség, ott nagyobb a tudományos teljesítmény. De nem! Immár számok bizonyítják, hogy a kettő összefügg. Egy tudományegyetemen ki kell mondani: az itteni oktatók kötelessége a magas színvonalú tudományos munka.

 

– Ezen eredmények ismeretében milyen irányban folytatható az oktatói munka átvilágítása?

– A terhelésmérést immár öt éve végzi el az SZTE BTK Szociológia Tanszéke. Az SZTE többi kara számára is szívesen átadjuk a módszert, mert a felmérés eredménye jól hasznosítható a döntések előkészítésében és a tervezésben. Láthatóvá teszi ugyanis, hogy egy-egy oktatóra hány hallgató jut, a kolléga mennyi órát tart, mekkora a tudományos teljesítménye. Ezek ismeretében a mi mélyebbre ásunk: létrehoztam egy tudományos bizottságot a professzori karból azzal a feladattal, hogy személyre szabottan és plasztikusan mutassák be az SZTE BTK oktatóinak teljesítményét. E testület tagjai egyrészt az MTMT-ből dolgoznak, az ottani adatokat elemzik, másrészt összeállítanak egy kérdőívet, amelynek segítségével azt is föltérképezik, hogy kollégáink közül ki milyen mértékben vesz részt a tudományos közéletben, például mely testületeknek tagja, mely hazai vagy nemzetközi kiadványok szerkesztőségében dolgozik.

 

– Milyen lépések következnek az eddig föltárt adatokból? Lesz átszervezés?

– …A folyamat elején járunk. A kari tudományos bizottságtól kértem, tegyen javaslatot a kar szerkezeti átalakítására, mert szeretném, ha egy sokkal hatékonyabban működő, a jelenleginél kevésbé széttagozódó belső intézményi rendszerben látná el az SZTE BTK a feladatát.

 

– És lesz létszámleépítés?

– Az egyetemünk egészére igaz, hogy míg a hallgatói létszám csökkent, addig a dolgozói száma változatlan 2012 óta…

 

– …amit értéknek tekintett és nevezett az előző egyetemi vezetés éveken át.

– És éveken át halasztódott a struktúraátalakítás, ami mára nehéz helyzetet okoz. Ezt tette láthatóvá a gazdálkodásbeli változás: a karoknak át kell térniük a keretgazdálkodásra, ami azt jelenti, hogy nincs meg a korábbi „mínuszba csúszó” költségvetés lehetősége.

 

 

Keretgazdálkodás és a „normatíva”

 

– A keretgazdálkodás bevezetése a kancellári rendszerrel függ össze?

– Részben. A folyamat az előző költségvetési időszakban indult, amit most már kőkeményen alkalmazni kell. Ezt a gazdálkodásbeli korszakhatárt mutatja, hogy idén nem nyitották meg az úgynevezett „maradványkeretet”. Ez minden egyes egyetemi kart a gazdálkodás átgondolására és átszervezésére ösztönzött és kényszerít. E feladatot meg fogjuk oldani annak ellenére, hogy látjuk: a felsőoktatás finanszírozását a 2016-os kormányrendelet átalakította, és 2017 óta csak a hallgatói létszámra van tekintettel, nem veszi figyelembe az intézményi kvócienseket, nem nézi a tudományos potenciált. Vagyis míg régebben három lábon – a hallgatói, az intézményi és a tudományos normatíván – állt a költségvetés, addig most már csak a hallgatói normatíva létezik, a másik két normatíva megszűnt. Ez nagyon rossz „message”, mert alacsony tudományos minősítésű oktatói gárdával minél nagyobb hallgatói tömeg „képzésére”, nem pedig minőségi munkára ösztönöz.

 

– Ráadásul a „hallgatói normatíva” más és más összeget jelent az egyik, illetve a másik képzési területen…

– Igen. A bölcsész terület alultámogatottsága tény, holott ez a képzési terület és tudományág a nemzeti kultúra gondozója. A nemzeti kultúra őreként nem „páriaként”, hanem kiemelten kellene kezelni a bölcsészettudományi képzési területet szakjain oktatókat, illetve a bölcsészet- és társadalomtudományok kutatóit.

 

 

„Kitörési pont” az együttműködés

 

– A kevésbé „leterhelt” bölcsész oktatók számára az SZTE BTK vezetése keres-e új feladatokat, például kihelyezett képzés indításával?

– Ez is „kitörési pont” lehet. A tervek között szerepel, például a történészek körében, hogy együttműködnek a Pannon Egyetemmel. Az SZTE BTK nem indít kihelyezett képzést például a Vajdaságban, ellenben úgy jelen vagyunk, hogy onnan toborzunk hallgatókat.

 

– A tanárképzés mellett milyen egyéb együttműködés él az SZTE BTK és a többi egyetemi egység között?

– A közös szakok hálójába, az SZTE karai közötti együttműködés kiterjedt rendszerébe az SZTE BTK is bekapcsolódott. E téren partnerünk az SZTE ÁJTK, GTK, JGYPK… Ez az universitas jellemzője. Azonban az évtizedek óta meglévő párhuzamosságok megszüntetése az egyetem vezetésének is célja. A párhuzamosságok feloldására ötleteként felvetődött a karközi intézeti vagy tanszéki forma bevezetése, ám nincs kidolgozva a finanszírozás módjának, illetve a hallgatók hovatartozásának a problémája. Nekünk nem az a célunk, hogy „belülről” csoportosítsunk át hallgatókat, hanem az a közös feladat, hogy kívülről toborozzunk itt továbbtanulni vágyó fiatalokat.

 

– Az együttműködésre milyen lehetőségeket kínálnak a tudományos projektek?

– A pályázati hatékonyságunk azért alacsony, mert kevés a bölcsészet- és társadalomtudományi területen a pályázati lehetőség. Néhány EFOP pályázatunk fut, de például az Új Nemzeti Kiválósági Programból alig tudunk részesülni. Ugyanakkor például a Horizont 2020 felhívásra komoly programot nyújtottunk be, Pál József professzor hangolta össze az SZTE ÁJTK, BTK és GTK elképzeléseit, kiváló konzorciumi partnereket találtunk Olaszországtól kezdve Csehországon át Ausztriáig. A tervezetünk nem nyert támogatást, de annyira koherens és jó ez a program, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy ismét benyújtsuk.

 

 

Egy dékáni ciklus egyediségei

 

– A dékáni ciklusa egyediségét keresve az egyik elemként egyetemtörténeti adat marad, hogy ekkor lett az SZTE BTK neve az, hogy SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar. Mi indokolta az 1581-es alapítású Kolozsvári Jezsuita Egyetemtől kezdve használatos „bölcsészeti” elnevezés kiegészítését? Ezzel fogták ki a szelet azok vitorlájából, akik évek óta azért lobbiztak, hogy létrehozzák az SZTE 13. karát, a társadalomtudományit?

– Egy új kar létrehozása drága mulatság lenne, ezernyi konfliktust szülne. A meglévő kari struktúra és finanszírozás átgondolására lenne szükség, de nem a további aprózódás idejét éljük. Az SZTE BTK rövidítés mögötti névváltozás két belső diskurzus közös eredménye. Több fórumon is elhangzott, hogy a szegedi bölcsészkar angol elnevezéseként a „Faculty of Arts” rendkívül megtévesztő, amit az is bizonyít, hogy külföldről zenészek érdeklődtek arról, hogy miként lehetne nálunk továbbtanulniuk. Az SZTE BTK „Faculty of Humanities” elnevezése jobban lefedné a kari profilt. E változtatási igénnyel párhuzamosan a bölcsészképzés átalakulásáról szóló, évekkel ezelőtt elkezdődött belső diskurzus is elért egy olyan pontra, ami kiváltotta a döntést a névváltozásról. Az új elnevezésünk kifejezi a változást: a tradicionális bölcsész szakok mellé népszerűségben is fölzárkóztak a társadalomtudományokhoz sorolandó szakok. A névváltozás tehát egy befelé és kifelé szóló üzenet: egyformán fontosnak tartjuk a két különböző tudományterülethez kapcsolódó képzési profilunk szakjait.

 

– Az SZTE BTK név körüli vita lezárásán kívül még milyen eredményre büszke dékáni működése első feléből?

– Arra, hogy a Petőfi sugárúti épület belsejét – rektori pénzkeretből kiegészített kari pénzforrásból – kifesttettük, a bejáratot kicseréltük, és a földszinten tágas fogadóteret alakítottunk ki. Igaz, hogy ez csak egy kisebb átalakítás, ám az épületben dolgozók és tanulók komfortosabban érzik magukat. Változatlanul cél maradt ennek a panelépületnek a felújítása. A munka megkezdéséhez azonban – az egymás mellett futó koncepciók közös pontjai alapján – kompromisszumra kell jutnunk az épület jövőbeni funkcióiról. Tény: az SZTE BTK kubatúráján javítani kell, régi és növekvő, vagy új intézeteknek helyet kell biztosítani. Például az Egyetem utca 2. szám alatt a török, a kazahok fejlesztéseket hoznának ide, ha tudnánk számukra területet adni. Az itteni épületen belüli helyzeten javítana, ha a volt tornateremből végre valóban ki tudnánk alakítani egy akár kávéházszerű, a felolvasásoknak és egyéb kulturális programoknak is helyet adó közösségi teret. Ezzel együtt terek szabadulnának fel az épület más részein. Pályázati pénzekből már elkezdtük, és folytatjuk a tantermeink felújítását. Az Aud. Max. renoválásra, technikai modernizálására is megvan a terv és a pénz, a beszerzés másfél éve tart, de egyszer lezárul és elkezdődhet ott a munka úgy, hogy a terem 1956-ot idéző patinája azért megmaradjon. Itt alakult meg a MEFESZ 1956. október 16-án, itt pattant ki a forradalmi szikra, innen indult az 1956-os forradalom, amiről például Bert Sakmann, a 2012-ben először Szegedre látogató, azóta ide többször visszatérő Nobel-díjas tudós is tud és fontosnak tart emlékeztetni. Ezt a tradíciót méltó módon kell őriznünk az Aud. Max. küllemével is.

 

– Az Aud. Max. 1956 mellett MEFESZ-nek, a 70-es évek Egyetemi Színpadának – a legendás Petőfi rock előadással –, illetve a ’80-as-’90-es évek diákmozgalmainak is emlékhelye…

– Itt futnak egybe az SZTE BTK olyan értékei, amelyekre emlékezni és emlékeztetni kell. Egyetemistaként én is tagja voltam az Egyetemi Színpadnak. Akkoriban, a ’80-as évek elején még visszajárt hozzánk Paál Isti, Árkosi Árpád… Upor Laci és Kormos Tibor nevét érdemes még megemlíteni. Magam is játszottam a Nárcisz című produkcióban, és a Viharban, amivel minden létező díjat elhoztunk. De rendeztem is: Beckett Jövés-menés című darabját, amiből Vági Lacival filmet is készítettünk… Színházba folyamatosan járok, nagyon jó a kapcsolatom az alternatív csoportokkal is. Próbálom őket a képzésbe is bevonni, mert az SZTE BTK kínálatában szereplő színház-dramaturg specializáció fejlesztésében…

 

– Nemes cél: méltó emléket állítani az Egyetemi Színpadnak is az SZTE BTK épületében. A „rózsaszínű palota” befedésével közösségi térré alakítható udvarról, a főbejáratnak a TIK felé nyitásáról dékán elődei szép terveket készíttettek. Ezek megvalósítására van-e remény?

– Egyelőre egy működő wifi-hálózat kialakítása a cél, ehhez hasonló léptékben gondolkodhatunk… Terveink vannak az Egyetem utcai és a Petőfi sugárúti épület renoválására. Sőt: az utóbbira építési engedélyünk is volt, de megvalósíthatóságának a határideje lejárt, mert az akkor 450 millió forintból kivitelezhető felújításhoz nem érkezett meg a pénzforrás, így a terv terv maradt.

 

– Az SZTE BTK első olyan dékánja, aki egy másik karon szerezte az első diplomáját. Az SZTE BTK Filozófiai tanszék és Filozófia Doktori Iskola honlapján olvasható bemutatkozásból is kiderül: a szegedi egyetem, a JATE jogász diplomájának a megszerzése után az ELTE filozófia szakos egyetemi végzettségével lett egyetemi oktató. Mi e kétféle végzettség hozadéka?

– Egyrészt értem a bölcsészeket, hiszen én is az itteni Filozófia tanszék oktatója vagyok, ugyanakkor nem csak bölcsészként mérem fel a tennivalókat. Az elmúlt néhány évben ugyanis egy dékánnak egy kicsit pénzügyi szakemberré és ügyvéddé is kellett válnia. Tehát a jogi végzettségem és ügyvédi tapasztalataim segítenek eligazodni a felsőoktatás valós világában.

 

– Korábban jogászként is dolgozott a szegedi egyetemen kívüli intézményekben. Az így gyűjtött tapasztatot is hasznosítja?

– Az intézményi tapasztalat a felsőoktatási munkát meghatározó szabályzatok rendszerében való eligazodásban ugyanúgy segít, mint a dékáni programomban is szereplő profi gazdasági részleg létrehozásában. Erre azért van szükség, mert az SZTE BTK méreteiben akkora vagy nagyobb, mint máshol egy egész egyetem.

 

– Egykori színjátszóként, feltételezhető, hogy szereti a színházat. Filozófusként írt műveiben sok a képzőművészeti párhuzam – derül ki honlapjáról. A művészetek iránti vonzalmát kifejezi az AudMax esték sorozatban tartott Mítosz és művészet című ismeretterjesztő előadása, amely online elérhető. Az önről szóló wikipediás szócikkben az is olvasható, hogy „műfordító”…

– A hivatali munka mellett is oktatok, mert a tanítás inspirál. Szabadidőm nincs. Ha nem oktatok, akkor írok. Több szerző – Schelling, Kierkegaard – műveit fordítottam magyarra. Jelenleg egyszerre több könyvön is dolgozom. Kaptam egy megtisztelő felkérést: egy kétkötetes mű készül az egyik legnagyobb angol kiadónál német idealizmusról és egzisztencializmusról a világ legjelesebb filozófusainak a közreműködésével, és az egyik fejezet megírása az én feladatom. Sokat írok, és nem csak filozófiát…

 

– …Szépirodalmat is?

– Igen… Egy álnéven írott munkám – „Pszeudo Kierkegaard: A megfordult világ…” címmel jelent meg 2012-ben, műfaját illetően regény, tehát szépirodalmi, de persze filozófia is. Megírtam – szerintem – Kierkegaardnak egy „hiányzó művét”, amire utal e könyvem alcíme: „…Ismeretlen Kierkegaard-kézirat. Közreadja: Gyenge Zoltán”.

 

Újszászi Ilona

Fotó: Bobkó Anna

*

A béke szigete volt az SZTE BTK – emelte ki dékáni ciklusa egyik értékét Prof. Dr. Szajbély Mihály. Az irodalomtörténész professzor 1972 óta, hallgató korától kötődik a szegedi egyetem bölcsészkarához. A felsőoktatást különböző szerepkörökből ismerő egyetemi tanárt az SZTE BTK dékánjaként eltöltött 2014-2017 közötti időszak eredményeiről és vitáiról is kérdeztük.

 

 

– Az SZTE BTK-ra miért érdemes jelentkeznie egy továbbtanuló középiskolásnak?

– Mert itt még olyan közösségre talál, ahol a tanárok – a rossz külső környezet ellenére – fontosnak tartják, hogy oktatóként a lehető legtöbbet adják tanítványaiknak. Itt még nem személytelenedett el az oktató – hallgató viszony. Itt még mindig emberi léptékű világot talál, aki az SZTE polgára lesz. Itt a tudományos munka nem a hallgatók rovására végzett feladatot jelent.

 

 

Nem csak a bölcsészetért

 

– Az oktatók terhelési vizsgálata az egyik fő célja volt dékáni időszakának. Milyen eredménnyel végződött az „átvilágítás”?

– Világos képet kaptunk az SZTE BTK oktatóira, tanszékeire háruló terhekről, a tudományos teljesítményről. Azóta évente ismétlődik a vizsgálat. Nem az volt a cél, hogy az eredmény alapján valakiket rövid úton szégyenpadra vagy piedesztálra állítsunk. A vizsgálati eredmény alapján leginkább a kar oktatási bevételeinek újraosztási elve változott. Azon kívül, hogy magát a felmérést sikerült megcsinálni, a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy az átvilágítás nem gerjesztett konfliktust. A kari közvélemény megértette a lényegét, elfogadta szempontjait, konszenzus alakult ki. Márpedig dékánként a legfontosabb célom a karon belüli konszenzus fenntartása volt. Amennyire lehetett, igyekeztem megóvni közösségünket a felsőoktatásban általában, de az egyetemen belül is kialakult, többnyire kívülről generált konfliktusoktól. S ha ez nem sikerült is minden esetben, az SZTE BTK azért a béke szigete volt.

 

– Hogyan összegezné: mi jellemezte azt a három évet, amikor dékánként részt vett az egyetem vezetésében?

– Az akkor regnáló 12 dékán jól tudott együtt dolgozni. Senkinek se jutott eszébe, hogy a kari érdeket a többi kar hátrányára akarja érvényesíteni, önös érdekekért az egymásért való kiállást sohasem adtuk föl, miközben 12, mentalitásában, elképzeléseiben, neveltetésében és sok minden másban különböző személy alkotta ezt a közösséget. A másság tisztelete, igen, ez nálunk nem csak szólam volt. Jó légkörben dolgoztunk, ha a szükséges volt, komoly ellensúlyt tudtunk képezni, s ez fontos eredménye volt a három évnek.

 

– Az SZTE 12 kara között milyen az SZTE BTK helyzete?

– Az SZTE karai közül a nemzetközi ranglistákon a legjobban szereplő kar az SZTE BTK.

 

– Ez a különösség az oka, hogy a Szenátus ülésein többször markáns különvéleményt fogalmazott meg az SZTE BTK dékánjaként? Hogy beszédeiben rendre emlékeztetett a bölcsészképzés értékeire?

– E tekintetben nem az egyetemen belül voltak vitáim, hiszen itt senkinek sem jutott eszébe kétségbe vonni a bölcsészettudományok fontosságát. Az egyetemet körülvevő oktatáspolitikával, annak rövidlátó szempontjaival vitáztam. Azzal a nézettel szálltam szembe, amely csak azt a kutatási eredményt vagy tudományt láttatja értékesnek, ami másnap hasznosul, vagy aminek munkaerő-piaci használhatósága azonnal látszik. A bölcsészképzés esetében a szakok jelentős része nem ilyen, miközben minden statisztika szerint a bölcsészek azok, akik diplomájukkal a leggyorsabban elhelyezkednek az egyetemi végzettséggel rendelkezők közül. Éppen ezért úgy gondolom, nem lehet egyszerű logikai alapon azt mondani, hogy – egy aktualitással élve – a gender-képzésnek nincs munkaerő-piaci folytatása. Mert ez csak abban az értelemben igaz, hogy valószínűleg nagyon kevés helyen keresnek kifejezetten gender diplomával rendelkező munkatársat. Ennek ellenére ezek a hallgatók – hasonlóan más bölcsészekhez – jól el tudnak helyezkedni, mert rendelkeznek olyan készségekkel, ismeretekkel, nyelvtudással, adott esetben a másság tiszteletének a kultúrájával, amik a legkülönbözőbb, esetleg nem is a bölcsész területhez tartozó munkahelyeken értékesíthetőek. Tehát a megszólalásaimmal arra kívántam fölhívni a figyelmet, hogy nem lenne szabad rövidlátó módon, pusztán a „másnapi haszon” alapján ítélkezni.

 

– Ez a negatív megítélés csak a bölcsész- és társadalomtudományokat érinti?

– Manapság már eljutottunk odáig, hogy az alapkutatás minden területen leértékelődik. Ezt lehet látni az akadémia feladatairól szóló vitákban. Az a típusú, jelenleg követett pályázati modell, mely szerint a pályázónak előre meg kell mondania, hogy mikor milyen eredményt ér el, az mindenféle innovációnak az ellensége. Mert a kutató csak olyan témára mer pályázni, aminek az eredményét előre tudja, ami halálbiztos, s ennek örve alatt próbálja meg azt csinálni, ami valójában érdekli. Ez a jobbik eset. A rosszabbik az, amikor „letudja” a pályázatot és kész. Az azonnal praktikus eredményt elváró szemlélet mindenféle tudományos kutatómunka ellensége, és sajnos nem csupán magyar jelenség. Ami pedig a bölcsészet- és társadalomtudományokat illeti, azokat még erősebben nyomja, mint a többi tudományterületet.

 

– A dékáni ciklusa alatt hogyan alakult az SZTE BTK tudományos teljesítménye?

– A terhelésmérés megmutatta: nem föltétlenül ott magasabb a tudományos teljesítmény, ahol alacsony az oktatói teher. Sőt inkább fordítva: akik sokat vállalnak magukra az oktatómunkából, azok tudományosan is jól teljesítenek. Ez meglepő eredmény volt számomra. Formális logika alapján az ellenkezőjét vártam volna. Kiderült, hogy pusztán logikai alapon nehéz e kérdéseket megközelíteni. A következtetések levonása már az új kari vezetés feladata. Tény, hogy miközben oktatóink között akadnak olyanok, akik nem képesek előre haladni a tudományos világban, addig kiváló publikációs mutatókkal rendelkező emberek tengődnek állás nélkül. Ezt az összetett és nehéz problémát finoman és megfontoltam, ugyanakkor elvek mentén haladva és határozottan kell kezelni. Egy hároméves dékánság azonban inkább csak folyamatok elindítására alkalmas, így e nehéz és hálátlan feladat már utódomra maradt.

 

Számok és modellek

 

– A bölcsészet- és társadalomtudományokat leértékelő szemlélet már a pályázati kiírásoknál is megjelenik?

– Igen. Általában elmondható, hogy az uniós pénzforrások nagy pénzösszegeket szabadítottak fel, de azok leginkább a természet- és orvostudományok által érintett területekre áramlottak. A számunkra is nyitott pályázatokon az SZTE BTK jól szerepelt. Köszönhető ez annak is, hogy külön munkatárs figyelte a pályázati lehetőségeket és segítette nagyon hatékonyan a pályázati anyagok elkészítését. Különösen sikeresnek bizonyult pályázati téren az SZTE BTK, ÁJTK és GTK együttműködése. Nagy gond, s nem csak a bölcsészkaron, hogy ezeknek a pénzeknek ugyan alapvetően a kutatást kellene szolgálniuk, de az alulfinanszírozott területeken rendeltetésszerű felhasználásuk igen nehéz. Tény mindenesetre, hogy azok az egyetemi karok, amelyek pályázati szempontból előnyösebb helyzetben vannak, a költségvetési nehézségeiken is könnyebben átlendülnek, hiszen működési költségeik egy részét a pályázatokból fedezhetik.

– Hogyan minősítené dékáni periódusát az univeritason belül a kar gazdálkodási lehetőségeinek tekintetében?

– Az utolsó békeévekként. Egy év prodékánság után úgy látom, a mostani vezetőknek még nehezebb a helyzetük. A gazdasági problémák eredete a felsőoktatás alulfinanszírozottsága. Ez hátráltatta az egyetemi költségvetés elfogadását is, a szorongató körülmények között a kari és a központi egységek finanszírozásának az ügye újra és újra vitát kavart, miközben nem sikerült egy mindenki számára megnyugtató finanszírozásai formához eljutni. De ha áttekinthetőbben is igazságosabban lehetett volna allokálni a rendelkezésre álló forrásokat, ez sem oldotta volna meg az évek óta magunk előtt görgetett problémát, amelyet az okozott, hogy a Széll Kálmán terv keretében a kormányzat az SZTE költségvetéséből elvont 3 milliárd forintot az ország gazdasági helyzetének javulásával sem pótolta vissza. A nehézségeket tovább fokozta, hogy a bázisfinanszírozás helyett életbe lépett a normatív finanszírozás csakis a hallgatói létszámot veszi figyelembe, nem honorálja tehát a tudományos teljesítményt és nem finanszírozza az intézmény fenntartását. Ez azt jelenti, hogy azok a felsőoktatási intézmények, illetve a mi egyetemünkön belül azok a karok, amelyek magas arányban minősített oktatókat foglalkoztatnak, rosszabbul járnak, mint a kevés PhD-t és akadémiai fokozatot birtokló tanári gárdával rendelkezők, hiszen a normatívából kell(ene) fedezni a béreket, ami a minősített oktatók esetében magasabb, mint az alacsonyabb fokozatúaké. Ez a modell azon felsőoktatási intézmények számára kedvező, amelyek sok hallgatóval, de alacsonyabb minősítettségű tanári karral bocsátanak ki diplomásokat, a tudományegyetemi képzést kínáló karokat viszont elsorvasztja. Ez a probléma az SZTE-n belül legérzékenyebben talán a BTK-t érinti.

 

– Miközben nagyrészt a hallgatók számától függ a felsőoktatási intézmény finanszírozása, a létszámnövekedéssel együtt járó tömegképzés is problémákat vet föl. A tanár szakos hallgatók számának a növekedése magában rejti a bölcsészképzés leépülésének a veszélyét?

– A kétciklusú képzés átgondolatlan bevezetése kétségtelenül rontotta a tanárképzés színvonalát. De legalább ugyanekkora hiba volt a tanárképzés – ugyancsak átgondolatlan – egyciklusúvá alakítása, mert a magyar felsőoktatás egy olyan európai felsőoktatási tér része, ahol a kétciklusú képzés az általános. Az ötévesről hatévesre módosult tanárképzésbe bele kellett volna férnie annak, hogy mondjuk az angol vagy magyar szakra jelentkezőnek ne kelljen előre eldöntenie, hogy pedagógus akar-e lenni vagy sem. A rossz rendszer helyett bevezetett osztatlan tanárképzés ráadásul rendkívül rugalmatlan, az ütközésmentes órarend a sokféle szakpárosítás mellett csak abszolút kötött tanmenettel biztosítható, amely alig ad a hallgatónak lehetőséget arra, hogy képzési idejének egy teljes évvel való meghosszabbítása nélkül Erasmus programra jelentkezzen. Így az a típusú szabad mozgás, ami az egységes európai felsőoktatási tér legfőbb előnye, a tanár szakos hallgatók esetében szinte a nullára redukálódott. A tanár szakos hallgatóknak köszönhetően nő ugyan a hallgatói létszám, de kötöttségeik miatt velük nehéz egyetemet „játszani”. Dékáni időszakom eredményének tartom egyébként, hogy a tanárképzés területén zökkenőmentes együttműködést sikerült kialakítani az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karral, a kölcsönös megértés jegyében.

 

– A kari infrastruktúra működtetése milyen nehézséget jelentett?

– Az Egyetem utca 2. szám alatti épület tetőszerkezetének azon a részén, ahol a könnyező penészgomba megtelepedett, kicserélték a faszerkezetet és részben a tetőcserepeket is cserélték. Pillanatnyilag nem ázik be az épület, de a teljes felújításra nem volt elegendő pénz, így attól tartok, a tetővel hamarosan ismét problémák lehetnek. A volt tornatermet szétvert állapotban kaptuk, az eredeti elképzelések szerint ide került volna át az épület főbejárata, a munka folytatására azonban nem volt pénz. Dékáni periódusom végén, ezt némileg újragondolva, egy ott kialakítandó közösségi térrel kombinál bejárat tervezését indítottuk el. A másik hektikus kérdés, a Petőfi sugárúti épületnél egy tapodtat sem sikerült előre lépni, ezt én a dékáni tevékenységem legnagyobb kudarcának tartom. Az épület az egyetem szégyenfoltja, ráadásul balesetveszélyes is, hullik a vakolat és bármikor kifordulhatnak a helyükből az elkorhadt nyílászárók..

 

 

Csáth Gézától az úszásig

 

– Több éven át egyszerre vezette az SZTE BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézetét, valamint a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéket. Irodalomtörténészként „a felvilágosodás, illetve reformkori irodalom, Jókai Mór, Csáth Géza, a jugoszláviai magyar irodalom, intermedialitás, hangjátékok – dióhéjban ezek a témák foglalkoztatták, foglalkoztatják” – olvasható a 60. születésnapja alkalmából született interjúja bevezetőjében. A tudománynépszerűsítés jegyében Jókai pozíciója kora kulturális térképén címmel tartott előadást az MTA SZAB 2018 tavaszi közgyűlésén. Jókai kapcsán a kötelező irodalom körül a közoktatásban kialakult vitához is hozzászólt… Az e felsorolással felvillantható közéleti, oktatói és kutatói munkáját miként befolyásolta a dékánság?

– Kicsit lassabb tempóra kellett kapcsolnom. A doktori órákat a dékánságom időszakában is végig megtartottam, de szemináriumokon és előadásokon is találkoztam egyetemistákkal. Dékáni megbízásommal egy időben indult egy OTKA-pályázatom, ami Csáth Géza naplóinak és levelezésének a kiadására, illetve egy Csáthról szóló monográfia megírására irányult. Ezen a projekten folyamatosan dolgoztam egy, a pályázatban alkalmazott fiatal kutató segítségével. A Csáth-naplók megjelentek, a levelezéskötet együtt van, a monográfiát írom. Tehát nem állt le minden, nem kellett mindent témát félretenni, de kétségtelen, hogy a dékáni teendők hátravetették a tudományos munkát. Megváltozott az időbeosztásom, sokszor hétvégén pótoltam, amire hét közben nem jutott időm. Most, miután a dékáni teendőkkel párhuzamosan a tanszékvezetésről is leköszöntem, minden időmet a monográfia megírására és az egy kötetre tervezett, de legalább három kötetnyire duzzadt levelezés sajtó alá rendezésére fordíthatom.

 

– Zökkenőmentesnek tűnt a váltás a tanszék és a kar élén is. Sikerült megfelelő utódokat találni?

– Az szokták mondani, hogy egy vezető legfontosabb feladata, hogy megtalálja az utódját. A kommunikáció tanszék élére került Pusztai Bertalan hosszú évek óta kollégám volt, tanszékvezető-helyettesként, dékáni periódusom alatt szinte tanszékvezetőként dolgozott, így neki valóban zökkenőmentesen tudtam átadni a stafétabotot. A kommunikáció szak nem tartozik a kedvezményezettek közé, államilag finanszírozott helyre csak rendkívül magas pontszámmal lehet bekerülni, a képzés gyakorlatilag önköltséges. Ahhoz, hogy valaki ide hozza a pénzét, meg kell győzni arról, hogy érdemes ide jönni, illetve ki kellett dolgozni és működtetni egy olyan tanszéki ösztöndíj-rendszert, ami az anyagi teher egy részét átvállalja. Az ehhez szükséges ipari kapcsolatokat Pusztai Bertalan teremtette meg, némi öniróniával azt szoktam mondani, az én érdemem ebben csak annyi, hogy a munkájában nem akadályoztam. Azóta is harmonikusan dolgozunk együtt. Gyenge Zoltán dékán úr dékánhelyettesként végigdolgozta az előző ciklust, majd vállalta a dékánságot, így biztosított a folytonosság. Úgy látom, hogy a jelenlegi dékáni vezetés jóval nehezebb helyzetben dolgozik, mint mi. Én például annak idején eredménynek tekintettem, hogy olyan előrelépési rendszert vezettünk be, amelynek jegyében senkinek sem kellett várakoznia, vagyis aki megszerzett egy tudományos fokozatot, azt kineveztük a megfelelő szintű beosztásba. Ha valaki itt töltött öt évet és megszerezte a PhD-fokozatot, automatikusan kineveztük adjunktusnak; ha valaki habilitált, docens lett; ha valaki megírta az akadémiai doktori disszertációját, akkor professzorrá vált. Ennek hátterében az a törekvésem állt, hogy ha már a bölcsész oktatók fizetése nyomorúságos, legalább ki tudják számítani a jövedelemugrással együtt járó karrierpályát. Ezt a rendszert most a kedvezőtlen normatív finanszírozás körülményei és a minden áron való takarékoskodási kényszer mellett biztosan nem lehet fenntartani.

 

– Prodékánként megnövekedett szabadidejébe a sport is belefér? Legutóbb az algyői Borbála fürdő úszómedencéjében találkoztunk…

– Vízilabdáztam egykor, aztán sokáig úsztam, majd sokáig nem jutottam le az uszodába. Ennek aztán következményei lettek, az utóbbi években megnövekedett számú értekezletek nyomán egyre többször fájt a hátam, zsibbadt a kezem. Emiatt kezdtem újra úszni, hetente többször is, és jelentem, jól vagyok. Sőt nyár elején még egy kajakot is vettem, amíg szép az idő, járom vele a Tiszát. A kerékpár pedig számomra változatlanul a fő közlekedési eszköz.

 

Újszászi Ilona

Fotó: Ú. I.

Az SZTE kari vezetőivel készült további interjúk:

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A nemzeti alapú jogászképzés nemzetköziesítése az SZTE ÁJTK-n

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól - Óriási fejlesztések kapujában az SZTE Általános Orvostudományi Kar

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A „segítő szakmák” újító továbbfejlesztője az SZTE ETSZK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Innovációs irányok az új épületbe készülő SZTE FOK-on

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – „Prémiumképzései” egyediségét is növeli az SZTE GTK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól - Új épületről álmodik az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Átalakítja belső rendszerét a 90. éves SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A műszaki képzés bővítése az SZTE Mérnöki Kar jövője

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Felkészült részese a magyar agrárium korszakváltásának az SZTE MGK

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – A folyamatosság biztosítása az SZTE TTIK egyik sajátossága

 

Pillanatfölvétel a dékánoktól – Újjászülető épületbe újabb funkciókat is költöztetne az SZTE Zeneművészeti Kar