Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
88 éves korában, 2018. július 23-án elhunyt Solymosi Frigyes, az SZTE professor emeritusa, akadémikus, Széchenyi-díjas fiziko-kémikus, Szeged város díszpolgára. A heterogén katalízis, szilárdtestkémia, felületkémia és reakciókinetika kutatója a Szegedi Tudományegyetemen diplomázott, a legutóbbi időkig az SZTE Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszéken dolgozott.
A legtöbbet hivatkozott magyar kémikusnak számított, több száz tudományos közleményt jegyzett Solymosi Frigyes kémikus, akinek életpályája Szegedhez, a Szegedi Tudományegyetemhez kötődött.
Solymosi Frigyes 1931. március 30-án Kisteleken született. A Szegedi Piarista Gimnáziumban 1949-ben érettségizett. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett diplomát 1955-ben, majd hosszú évtizedeken át egykori gimnáziuma épületében, az SZTE úgynevezett Bolyai-épületében dolgozott.
„Szigorúak, de következetesek voltak a tanáraink. Szabad szellemiség uralta az órákat, filozófiai mélységű vitákat folytathattunk” – nyilatkozta 2015 tavaszán a Színek és emlékek – Újjászületett az SZTE Bolyai-épülete címmel az SZTE Hírportálján is megjelent írásunkban. A Szegedi Egyetem Magazinnak elmondta: 7 évet a piaristáknál, majd a 8. évet már állami iskolában járta, de ugyanabban az épületben. „Az emeleti sarki rajzteremhez nem fűznek kellemes diákemlékek. Az abból kialakított dolgozószoba lett az első tanszékvezetői munkahelyem” – emlékezett akkor 1968-beli tanszékvezetői kinevezésre. Elárulta: innen indult az MTA székházába, mikor 1982-ben elnyerte az akadémikus rangot.
Megszakításokkal számos külföldi egyetemen – így például Cambridge-ben, Berlinben, Liverpoolban és Münchenben –, csaknem 9 évet dolgozott. Munkásságának nemzetközi beágyazottságáról a 33. Európai Felülettudományi Konferencián, Szegeden elhangzott: „Solymosi Frigyes akadémikus vezetésével Szegeden csaknem negyven éve folynak ezek az atomi léptékű kutatások, amelyek minden szennyezéstől, zavaró tényezőtől mentes körülmények között vizsgálják, hogyan zajlanak le az elemi folyamatok.”
Tudományszervezői tevékenysége is jelentősnek tekinthető. Solymosi Frigyes jelen volt a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottság születésénél. „Egymás munkájának megismerését, a tudomány népszerűsítésében látom a vidéki akadémiai bizottságok jelentőségét” – fogalmazott a SZAB egykori elnökeként 2011-ben, mikor Fél évszázada született az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága.
Solymosi Frigyes, a legismertebb magyar kémikus munkabírása és hatékonysága legendásnak számított. 80 éves korában is azt nyilatkozta kérdésünkre válaszolva, hogy számára „örömet szerez a munka”, hétfőtől péntekig mindennap reggeltől estig a szegedi egyetemi laboratóriumában dolgozott. Akkori friss eredményéről elárulta: „Tiszta, szén-monoxid-mentes hidrogént sikerült előállítanunk kiemelkedő hatásfokkal! Ez eddig senkinek sem ment, pedig bontották, bontottuk már az etanolt, a metanolt, a metánt, de mindig ott maradt a szén-monoxid is, amely mérgezi az üzemanyagcellákat. Az eredmény jelentőségét jelzi, hogy dolgozatunkat rekordsebességgel már meg is jelentette egy rangos nemzetközi folyóirat…”
Az Applied Catalysis című folyóirat 1998-ban a katalízis és felülettudománnyal foglalkozó több mint 100 ezer kutató közül a 11. helyre sorolta Solymosi Frigyest. Méltán volt büszke arra, hogy a tudománymetria bevezetése óta első volt a magyar kémikusok között: 80 éves korában 9240 hivatkozási számmal és 50 Hirsch-indexszel rendelkezett. Ez utóbbi szám azt jelentette, hogy volt olyan 50 dolgozata, amelyre legalább 50 hivatkozást számláltak.
Publicisztikai tevékenysége miatt is közismert lett Solymosi Frigyes, aki tudománypolitikai, egyetemszervezési kérdések mellett, a rendszerváltozás után közéleti problémákról is kifejtette véleményét. Az írásait egybegyűjtő „Egy kutató küzdelmei a szocializmusban és a demokráciában” című harmadik kötetét négy éve mutatta be az MTA SZAB-székházában.
Solymosi Frigyes 1990-től az Akadémia rendes tagja, 1992-től pedig az Európai Akadémia tagja volt. 1993-ban megkapta a kutatóknak adható legnagyobb elismerést, a Széchenyi-díjat. Szeged városa 1999-ben választotta díszpolgárának – adja hírül az mta.hu is. Ott Dékány Imre akadémikus idézi föl a leghivatkozottabb magyar kémikus életútját. A Magyar Tudományos Akadémia, Szeged Megyei Jogú Város, a Szegedi Tudományegyetem saját halottjának tekinti Solymosi Frigyes akadémikust, az SZTE professor emeritusát, a város díszpolgárát és a családdal egyeztetve intézkednek a temetéséről.
SZTEinfo – Ú. I.
Fotók: H. D., SZTEinfo
