„Az emeleti sarki rajzteremhez nem fűznek kellemes diákemlékek. Az abból kialakított dolgozószoba lett az első tanszékvezetői munkahelyem” – mutat az újjászületett Bolyai-épületre az egykori piarista diák, Solymosi Frigyes akadémikus. Fotó: Herner Donát

„Az Árkon” utca, vagyis Szeged „a Víz” előtti Palánk városrészének a Tiszához közeli területén alakítottak ki telket város új gimnáziuma számára – írta meg 1884 januárjában a Szegedi Híradó. A helyi újság részletesen foglalkozott Bachó Viktor vázlattervével is – emlékezhetünk a 130 ezelőtti újságcikkre, mikor a Szegedi Tudományegyetem újjászületett Bolyai-épületének előcsarnokába lépünk.

„Favázas tornacsarnok az udvaron, a könyvtár a földszinten, fölötte a tanári, igazgatói szobák, a tanácskozási terem, e fölött a második emeleten a kápolna, a múzeum és a rajzterem kapott helyet” – mozgatja meg képzeletünket a Csongrád megye építészeti emlékei című kiadványban olvasható leírás. A terveket egy év múlva hagyta jóvá a vallás- és közoktatási miniszter, Trefort Ágoston. Az akkori szegedi Gizella tér – Tisza Lajos körút – Árpád utca és Pécsi utca által határolt telekre Szabados János „h. polgármester” kért engedélyt a „gimnázium és kegyesrendi társház” építésére 1885 júliusában.

A belső festésről cikkezett a Híradó, először kritizálva, majd elismerve „Kasza Antal festő-vállalkozó” munkáját. A házikápolnáról például kijelentette az újságíró, hogy „a falakon lévő díszes domborművek kellemes harmóniában vannak egymással és a mennyezet festésével”. Elégedett a főlépcsővel is: „a faragott korlátoszlopok és a lépcsőfordulatnál álló kettős oszlop, faragott nagy gombbal a tetején” szürke olasz márványból készült… Az eklektikus iskolaépületet 1886 őszén vették birtokba a diákok…

„A második emeleti, sarki rajz tanteremhez nem fűznek kellemes diákemlékek” – súgja Solymosi Frigyes akadémikus a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar megújult Bolyai-épületének avató ünnepségén. „Szigorúak, de következetesek voltak a tanáraink. Szabad szellemiség uralta az órákat, filozófiai mélységű vitákat folytathattunk” – gondol vissza diákéveire a tudós, aki 7 évet a piaristáknál, majd a 8. évet már állami iskolában járta, de ugyanabban az épületben. A küllemről őrzött emlékei között keresgélve szívesen mesél például a bekerített udvarról, a korabeli tudósító által is emlegetett tornacsarnokról. „Úgy rémlik, nem ilyen rózsaszínben pompázott az iskola” – mondja az egykori piarista diákból lett akadémikus, miközben értékeli, hogy a műemlékvédők falkutatással is igyekeztek minél közelebb jutni a Gizella térből lett Aradi vértanúk terére nyíló épület eredeti hangulatához. Megtudjuk Solymosi Frigyestől, hogy volt iskolájának épületében, épp a rajzteremből lett dolgozószobájában kezdhetett 1968-ban tanszékvezetőként dolgozni. Sőt: innen indult az MTA székházába, mikor 1982-ben elnyerte az akadémikus rangot.

„A szegedi matematikusok fellegvára 'a Bolyai'. A felújítással 7 ezer négyzetméteresre növelt épület első szintjén kapott helyet a Szegedi Tudományegyetemen belül a legtöbb hallgatóval büszkélkedő Természettudományi és Informatikai Kar dékáni hivatala, tanulmányi osztálya. E létszámra tekintettel a korábbi kari tanácsteremből is a TTIK-hallgatókat fogadó termeket, munkaszobákat alakítottak ki” – magyarázza a felújítást vezénylő dékánhelyettes. Varga Csaba szerint öröm, hogy visszaköltözhet a matematikusok szakkönyvtára. „Nagyon szépek lettek a beépített szekrényektől megszabadított folyosók. Közel 130 hallgató ülhet le a megfiatalodott díszteremben tartandó előadásokon. A profiltisztítás folytatódott: már majdnem a matematikusoké az egész Bolyai-épület.”

A műemlékvédők ügyeltek minden részletre, még a színek összhangjára is. Az egykori festő, Kasza Antal mai utódai döntöttek az ablakkeretek zöldes árnyalatáról ugyanúgy, mint a külcsínről: a pontusi vörös, a velencei vörös és a velencei piros színekből kevert „ruhát” kapott a Bolyai.

 

35 forint

„Hazajöttem” – fogalmazott az 1,3 milliárd forintból megújított Bolyai-épület átadó ünnepségén Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia új elnöke. Azt mondta: élete legboldogabb időszakaként tekint vissza arra hét évre, mikor 1975–1982 között az akkori JATE Geometria Tanszékét vezette. „Nyugodt környezetben, jó hangulatban, szakmailag kiváló kollégák között dolgozhattam. Egy évig ráadásul a Bolyai-épületben is laktam, havi 35 forintért béreltem a szobát az egyetemtől” – idézte fel.

 

Ú. I.