SZTE Info

ballo_andrea_kiallitas_kiemelt

Vallomás képekben – Balló Andrea alkotásai a Rektoriban

A szegedi festőművésznő kiállítását Pataki Ferenc Prima-díjas festőművész nyitotta meg 2014. október 27-én a Rektori Hivatal épületében Cser Krisztián, a Magyar Állami Operaház magánénekese közreműködésével.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Már a kiállítás címe, Vallomás, személyességet sugallt, ezt fokozta a megnyitó. Balló Andrea nemcsak mint művésznő, hanem mint büszke szülő is feltűnt: a szívmelengető basszusú Cser Krisztián édesanyja. Családi vonásnak titulálható, hogy kacskaringós útjuk vezetett a művészetig. A festőnő angol szakon diplomázott az akkori JATE BTK-n, majd mentálhigiénés másoddiplomát szerzett, és csak 2011-ben szerzett oklevelet festői tevékenységéhez, mely ekkorra már kiforrott stílusról, látásmódról árulkodott. Fia fizikusként végzett a Szegedi Tudományegyetemen, mellette kórustag volt, zongorázott. Szépen fokozatosan lépegetett az országos ismertséget jelentő deszkák felé, és mint a mesékben, a próbatételek után az Operaház színpadán találta magát.

 

Színek és formák

 

A vallomás a lélek bugyrait tárja fel, személyes, őszinte, nem mindennapi tényekről szól: csak rajtunk áll, meghalljuk-e, közel engedjük-e magunkhoz. – A jó kép pontosan ilyen – állítja Pataki Ferenc. Bizalom az alapja: a néző beavatottja lesz az alkotó kitárulkozásának. A mű maga az ember. Lelkének apró részleteit közli, feloldozza őt, s a végső cél, hogy a belső szépség kitündököljön. Maga a művésznő is úgy fogalmaz: az alkotás folyamata másállapot. Küzd benne a hév és a képi egyensúly végtelen precizitása. Át- meg átfesti képeit, míg nem válik harmonikussá, noha elégedettség sosincs. A festékrétegekkel borított vászon maga az élet; a múlt, a lélek titkai átsejlenek a frissen felvitt színeken.

Balló Ágnes festészetében van valami drámai: ködös szürke, korhadó barna, homoksárga tónusok között tör át az éles fény. Hol hajnali rózsaszín, hol alkonyi arany, de mindig jelen van, a valóság igazságát hordozza az elkalandozó színek birodalmában. Feszültséget kelt, de nem ellentmondást: a teremtő erő és a kiegyensúlyozottság nyilvánul meg a képekben. – Ami igaz, nem feltétlen szép – mondja Pataki Ferenc. A belső kivetítésnek nem is ez a lényege, hanem hogy rendelkezzen az átlényegítés képességével, az alkotó lelkivilágán keresztül láttasson, ne felszínesen. A képek absztrakt formái megadják a szabad asszociáció lehetőségét a nézőnek, ez minden befogadónak egyedi élményt nyújt.


Ballo_Andrea_alkotasai_a_Rektoriban_-_2014._oktober_27._VK
Vallomás képekben – Balló Andrea alkotásai a Rektoriban - GALÉRIA

 

Hangok és élmények

 

Aki egy kiállítás megnyitóján közreműködik, arra hivatott, hogy tehetségével emelje az esemény fényét. Amikor ez sikerül, a hallgató kellemesen meglepődik. Ezen a megnyitón a gyanútlan jelenlévők esztétikai és auditív sokkot kaptak Cser Krisztián és Mozart jóvoltából. Az Operaház énekesét színházba illő tapssal jutalmazta az áriája végén a lelkes közönség, és gratulációk sora várta az ünnepély után. Minden régi szegedi ismerős a kezét szorongatta, dicsérte: „Krisztián, eddig valahányszor hallottalak énekelni, azt mondtam, jól van, megint egy lépcsővel feljebb. De mióta utoljára találkoztunk, nem egyet, hanem tizenhatot léptél felfelé!”

Cser Krisztiánt gyerekkora óta érdekelte a matematika, majd a fizika. Édesanyja biztatására lett kórustag, 1997-ben lépett fel először a Tisza Szállóban egyik tanára növendékkórusában. Ezt lehet az első lépcsőfoknak nevezni: sorban jöttek az egyre nagyobb szólószerepek. A diploma megszerzése után először Szegeden, majd Budapesten tanult, a Zeneakadémia egyik tanára jóvoltából került az Operaház színpadára, először csak egymondatos szerepekben. Mára az egész országból kapja a koncertfelkéréseket, nemzetközi versenyekre, meghallgatásokra jár, és kedvenc darabjával, A kékszakállú herceg várával számos országban fellépett. Természetesen mindig van hova továbblépni, eljutni a nagybetűs, fontos helyekre, amelyek az országok és kontinensek határain túlnyúló elismertséget hozzák meg; Szeged azonban örökre szülőváros marad számára számtalan emlékkel, tapasztalattal, illetve azokkal, akik várják a művész fellépését a napfény városában.

 

SZTEinfo – Szalai Anna

fotók: Varga Kristóf

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. november 11.

Nyito_Tanevnyiton_1940_11_11

Mit az üzen a 148, a 80 és a 18 évvel ezelőtti november 11. a Szegedi Tudományegyetem mai polgárainak? 2020. november 11-én, az SZTE Egyetem Napján ünneplés helyett a Covid-19-pandémia leküzdésére fókuszál a szegedi universitas is. A jelen tudományos, egészségügyi, logisztikai és emberi problémái megoldásához talán erőt adhatnak SZTE három „első rektora” november 11-hez kötődő gondolatai.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.