Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Traumatológiai Klinika egykori alapító professzora, Simonka János Aurél születésének 75. évfordulóján rendeztek tudományos emlékülést a Szegedi Tudományegyetemen. Az eseményen felavatták Simonka János Aurél bronz domborművét és emléktábláját.
Az SZTE SZAKK Petri Gábor Klinikai Tömb Láng Imre tantermében, – Simonka János Aurél professzor számos előadásának színhelyén – egykori munkatársak, tanítványok, tisztelők nagyszámú hallgatósága jelent meg. Az elhangzó visszaemlékezések és tudományos összefoglalók abba a műhelybe engedtek bepillantást, amelyet Simonka professzor már 2012-es tanszékvezetői visszavonulásakor is nemzetközi felkészültségűnek nevezett. Az egykori orvostársak történetei a tudományos minőségen túl azt is feltárták, hogy milyen elkötelezettség, és elhivatottság jellemezte ezt a közösséget. A klinikavezető professzor 2021 márciusában hunyt el, de munkatársainak előadás közben elcsukló hangja félreérthetetlenül jelezte: a jól elvégzett közös műtétek élménye, a tanulmányutak közös öröme, az együtt töltött éjszakai ügyeletek fáradtsága mély érzelmi nyomokat hagyott bennük.
Simonka János Aurél emeritus professor életművére emlékeztek az SZTE traumatológiai klinikáján. Fotó: Molnár Dóra
Dr. Török László, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Traumatológiai Klinika megbízott intézetvezetője, tanszékvezető egyetemi docens, arra emlékezett, hogy első gerincsérülti beavatkozása előtt ideges volt; a műtétnél azonban Simonka professzor higgadtan és megerősítő profizmussal asszisztált mellette, és minden jól sikerült.
Prof. Dr. Varga Endre, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Traumatológiai Klinika egyetemi tanára csaknem 40 évet dolgozott együtt Simonka professzorral: – Fiatal orvosként lenyűgözött a munkabírása, a replantációk [műtéti visszaültetések], mikrosebészeti bravúrok varázsa. Nem volt megállás, 6-8-10 órás műtéteket, számos replantációt végeztünk együtt – emlékezett Prof. Dr. Varga Endre, aki 2012-ben Simonka János Auréltól vette át a traumatológiai klinika vezetését.
Prof. Dr. Varga Endre, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Traumatológiai Klinika egyetemi tanára. Fotó: Molnár Dóra
A traumatológiai klinika egyetemi tanára felidézte orvos- és kutatótársa életútját: Simonka János Aurél 1972-ben kezdett a Szegedi Tudományegyetem Kórbonctani Intézetében, majd 1974-től, az akkori II. számú Sebészeti Klinikán dolgozott; itt szerezte meg általános sebészeti és traumatológiai szakvizsgáját, majd itt köteleződött el az élete végéig kiemelt szeretettel művelt kéz- és mikrosebészeti terület mellett. Kandidátusi értekezését “Mikrosebészeti módszerek alkalmazása a traumatológiában és a perifériás idegsérülések ellátásában” címmel 1993-ban védte meg. Ezután 1994-től 18 éven át vezette a Szegedi Tudományegyetem traumatológiai klinikáját. Kedvelt területei közé tartozott a perifériás idegek sebészete. Elsőként replantált hüvelykujjat; végzett érműtéteket, szövetátültetéseket és részt vett az első magyarországi „lábujj szabad átültetése hüvelykujj pótlásra” műtétben, valamint része volt több jelentős műtéti innováció bevezetésében. Simonka János Aurélt a Magyar Kézsebész Társaság (1999-2005), majd a Magyar Traumatológus Társaság elnökévé (2006-2007) választották.
– Egy sikeres élet mellé mindig kell egy türelmes család is – mondta Varga Endre professzor, és előadása közben a közönség tapsa közepette virágcsokrot adott át Simonka János Aurél özvegyének, Simonkáné Dr. Sebők Anna főorvosnak.
Dr. Szabó Zsolt, egyetemi docens, a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Karának tanszékvezetője, a PTE és az SZTE címzetes egyetemi docense arról emlékezett meg, hogy 2004-ben együtt szervezték a budapesti kézsebészeti világkongresszust a tudományág magyar doyenjével, Renner Antal professzorral (a kongresszus elnökével), valamint Simonka János Aurél professzorral (a kézsebészeti társaság elnökével). Az eseménynek nagy szerepe lett a magyar kézsebészet nemzetközi elismerésében.
Dr. Szabó Zsolt egyetemi docens, a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Karának tanszékvezetője. Fotó: Molnár Dóra
Dr. Szabó Zsolt a világkongresszus szervezését megelőző közös utazásokról mesélt baráti történeteket, köztük azt, amikor Simonka professzorral egy szabad estén taxival kivitették magukat a chicagói kínai negyedbe, ahol (mint másnap megtudták) a legmagasabb volt a rablások és gyilkosságok száma az egész Egyesült Államokban.
– Nem értettük, miért néz ránk az őrülteknek kijáró csodálkozó tisztelettel a taxis, amikor azt mondtuk neki, hogy bárhol kitehet a városrészben, mi úgyis csak sétálni akarunk egyet, és beülni egy szimpatikus helyre, ahol valamit majd eszünk – emlékezett a kézsebész. – Ezután el tudtam csábítani őt, hogy béreljünk egy kabriót, és nézzük meg a Grand Canyont. A gond csak az volt, hogy ehhez 800 kilométert kellett utazni, és másnap repülnünk kellett haza. Ő azonban vette a lapot, és 1600 kilométert utazott velem.
A fiatalabb kézsebész pályatárs felidézte, hogy Simonka János Aurél professzor támogatta őt a gyógyulásban, amikor súlyos betegséget fedeztek fel nála. Ezután Simonka professzort magát is ugyanezzel a betegséggel diagnosztizálták, és ez okozta halálát is: – Rá ott fenn nagyobb szükség volt – mondta Dr. Szabó Zsolt. – Virtuális fejfájára csak 3 szót írnék: „Jó ember volt”.
Dr. Pintér Sándor egyetemi docens, Kiskunhalasi Semmelweis Kórház főorvosa. Fotó: Molnár Dóra
Az előadók sorában Dr. Pintér Sándor egyetemi docens, a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház, a Szegedi Tudományegyetem Oktató Kórháza Traumatológiai és Készsebészeti Osztály vezető főorvosa a hazai plexus brachialis-sebészet kezdetére emlékezett (a plexus brachialis a kar mozgásaiért felelős idegköteg, mely a kulcscsont sérülései miatt megsérülhet). Felidézte, hogy az 1980-as években a II. Sebészeti Klinikán nagy generáció indult, olyan a traumatológusok, mint Endrődi János, Simonka János Aurél, Kiss Gyula, Kósa Gábor, akik a kézsebészet tudományterületében is nemzetközi sikereket értek el. 1991-ben ennek hatására Szegeden alakult meg a Magyar Kézsebészeti Társaság.
Simonka János Aurél 1992-ben Malmőben és Stockholmban járt, ahol egy új, sebészeti szemléletet, a plexus brachialis-sérülések műtéti sebészetét is megismerte. Hazatérve ezt Magyarországon programszerű működéssel meghonosította; azelőtt itthon a plexus-sérüléseket kezelhetetlennek tartották. Simonka János Aurél és Pintér Sándor 1994-ben a Kölnben tartott plexus brachialis-kongresszus után belevetették magukat a téma tanulmányozásába. Előbb az újszülöttkori plexus- sérültek gyógyítási programját indították el, majd 1996-ban egy stockholmi tanulmányút, és az 1998-ban Heidelbergben tartott plexus brachialis-kongresszus után már felnőttkori plexus sérülteket is vállaltak.
Az emlékülésen Dr. Monóczki László, SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Traumatológiai Klinika klinikai szakorvosa kézsebészeti témával, a kéz legérzékenyebb csontjának, a sajkacsont sérüléseinek gyógyítási eljárásaival emlékezett egykori professzorára. Végül pedig Dr. Simonka Zsolt, Simonka János Aurél professzor idősebb fia, az SZTE SZAOK Sebészeti Klinika, Általános Sebészeti Osztály egyetemi adjunktusa köszönte meg az emlékező beszédeket.
Az emlékülés után az SZTE SZAKK Petri Gábor Klinikai Tömb Láng Imre tantermének előcsarnokában az SZTE SZAOK dékánja, Prof. Dr. Lázár György egyetemi tanár (jobbról) felavatta Fritz Mihály szobrászművész alkotását, Simonka János Aurél professzor bronz domborművét és emléktábláját. Fotó: Molnár Dóra
Panek Sándor
Borítókép: Prof. Dr. Lázár György egyetemi tanár, az SZTE SZAOK dékánja köszönti Simonka János Aurél professzor özvegyét, Simonkáné Dr. Sebők Anna főorvost. Fotó: Molnár Dóra
