Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
A Darida énekduó a nemzetiségek zenei kultúrájába vezette el a könyvhétre látogató érdeklődőket. A duó tagjait népzenei műsoruk összeállításáról, egymásra találásuk körülményeiről kérdeztük.
2013. június 7. 16.30, Dugonics tér:
A szegedi Ünnepi Könyvhéten nem csak a nyomtatott kiadványoké a főszerep. A Dugonics téri színpadon bolgár, török, román, szlovák és magyar népdalok is felcsendültek Kopasz Zsófia és Jankov Gyöngyvér előadásában. Jelenleg mindketten Szegeden végzik felsőfokú tanulmányaikat. Zsófia az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar óvodapedagógia szakán másodéves, Gyöngyvér pedig harmadéves a Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán. Bár a vizsgaidőszakban nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tanulásra, a lányok szerint a zene az, ami segít nekik feltöltődni.
A két fiatal énekes néhány évvel ezelőtt a szegedi Borica-Bálint Sándor Néptáncegyüttes néptánctáborában ismerkedett meg. Zsófia akkor úgy vélte, a véletlen sodorta össze őket, ma már úgy gondolja, találkozásuk sorsszerű, máskülönben nem alakulhatott volna meg az együttes. Mindketten a Piarista Mester Tanodában kezdték: Gyöngyvér koboz szakra járt, Zsófia pedig népi énekre. Fábri Géza és Fábri-Ivánovics Tünde tanítványaiként sajátították el a népzene művészetét, majd a tánctábori múlt és az ott köttetett barátság közös zenéléshez vezetett.
A Darida különlegessége, hogy a legszebb énekeket válogatja össze a nemzetiségi kultúrákból. A duó tagjai elárulták, a szavak kiejtése miatt olykor igen nehéz helyzetben vannak. A pénteki előadásukon például felcsendült néhány méhkeréki román népdal, amiket korábban Hódmezővásárhelyen, román közönség előtt is előadtak. A lányok – mint mondták – akkor nagyon izgultak akcentusuk miatt, de az anyanyelvi közönséget is sikerült „becsapniuk”: utólag dicséretben is részesültek. – Archív felvételekből dolgozunk. Ha egy szótagot nem jól hallunk, akkor ötvenedére is visszatekerjük azt az icipici részt. Addig hallgatjuk, míg nincs meg a helyes kiejtés. Elég kényesek vagyunk erre. Nem hadarunk el semmit – mesélte Zsófi és Gyöngyvér egy-egy új dal megtanulásának körülményeit. Mint fogalmaztak, „megszállottság és maximalizmus” szükséges ahhoz, hogy valaki szívvel-lélekkel tudjon ezzel foglalkozni, őket pedig éppen ezek kovácsolták össze.
Gaál Bernadett
