Bezár

Hírarchívum

Varró Vince huszadik százada

Varró Vince huszadik százada

2013. június 21.

Az én huszadik századom zárójelentése című önéletrajzi kötetét mutatta be az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság dísztermében prof. dr. Varró Vince. A 2013. június 20-i találkozón az orvostudomány jeles szegedi művelői, a szegedi klinikák egykori és mai munkatársainak képviselői, családtagok és barátok jelentek meg.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

„Nyugdíjba vonulásom után pár évvel merült fel bennem a gondolat, hogy az életkorommal hozzávetőlegesen azonos huszadik században történtekről saját megélésemen keresztül beszámolót készítsek” – ad iránytűt az olvasó kezébe prof. Varró Vince az idei könyvhétre megjelenő kötete bevezetőjében. A 2013. június 20-án a SZAB-székházban tartott könyvbemutató népes közönségét prof. dr. Lonovics János köszöntötte. A vaskos kötet szerzőjének beszélgetőtársa prof. dr. Csernay László újabb és újabb anekdota részletezésére kérte Varró Vince professzort.

 

Negyven városon át

varró vinceGigantikus életpálya – állapíthatta meg a könyvbemutató hallgatósága, amint „életmeséről” „életmesére” haladva végég kísérte Varró Vince életútját Belgrádtól negyven városon át Szegedig, 1921-től napjainkig. A holocausttól terhelt időszak történetei és az unokanővér Bözsihez kötődő sztorik mellett szó esett a szegedi belgyógyászati klinikán megszülető Varró-iskoláról is.

A kilencedik ikszen túljutott professzor időnként elérzékenyülve idézte élettörténeteit. Például a világháború viharaiban megismert német férfiról, aki 1944-ben vállalta, hogy elviszi Varró Vince levelét a szülőknek…

Kiderült, hogy 23 éves koráig Pesten élt Varró Vince, aki medikusként 1949-ben kezdett dolgozni Szegeden az egyes belklinikán. Diákéveiből kiemelte Hetényi Géza csodás előadását, amelynek hatására a klinikai orvosi pályára lépett.

A történelmi fordulópontról, az 1956-os forradalom szegedi vonatkozásáról azt mondta, hogy nagyon hamar elindult az erjedési folyamat, itt alakult meg a MEFESZ, a fokozatos demokratikus átalakulás helyett robbanás következett be. Ugyanakkor a klinikán ezzel nem foglalkoztak, nem is érintette őket. Hangsúlyozta: „nem mi csináljuk a forradalmat, a forradalom csinál minket”. Az aktív Varró professzor a Kádár-korszakról is kifejtette véleményét.

Párizsi tanulmányairól, belgiumi barátjáról is mesélt. E kapcsolatok egyik eredménye, hogy a francia kutató 1998-ban saját intézetébe hívta meg Varró professzort dolgozni. Ott kiterjedt kutatásokat végeztek a gyomorfekéllyel kapcsolatban.

 

A klinikai orvos kutat is

A szegedi belklinika újításáról is szólt. Kiindulópontja az orvosi gondolkodásmódban a Hetényi Géza által képviselt álláspont: a klinikai orvos nemcsak gyógyít, hanem kutat is – hangsúlyozta Varró Vince. Komplex klinikát képzelt el Hetényi Géza, azóta azonban specializálódott a klinikai munka: a Varró Vince-féle iskola elsősorban az emésztőszervek, a vese, az immunológia problémáival foglalkozott.

varró vince 02Egykori heti rendjéről elárulta: hétfőtől péntekig – szerda kivételével – minden nap vizitelt a klinikán, szerdán a kutatólaborban dolgozott. Azért, hogy lássa ki az, akit érdekel a munka, hogyan haladnak a programokkal. Pénteken 16 órától 18 óráig várta a referátumokat. Erről egy külföldi azt mondta, hogy bár Magyarországon délután négy után nem kötelező dolgozni, mégis: Magyarországon a szegedi az egyetlen klinika, ahol délután négy után is bent maradnak a munkatársak. Erre annó csak annyit reagált Varró professzor, hogy: „a referálás nem munka, hanem továbbképzés”.

Mit talál élete legmeghatározóbb monumentumának? - kérdezte Csernay professzor. Válaszában Varró professzor egy szimpla megbeszélést emelt ki, mely egy kempingben zajlott, 15-20 kutató, szakértő részvételével, és miután meg akarta köszönni az amerikai szervezőnek a megbeszélést, az elutasította a kézfogást mondván: kommunista országból érkezettekkel nem fog kezet…

 

„Legyen szerencséje!”

Az egyetem aktuális helyzetéről szólva Varró Vince elmondta: konzervatív felfogásúnak gondolja magát, ezért szerinte az egyetemeknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a tapasztalatokra, nem pedig a tankönyvekre. Fontosnak tartja, hogy legyenek kutató egyetemek. A klinikákon is lényeges a kutatómunka, ami nélkül nincs egyetem. Hangsúlyozta: „Legyen kevesebb egyetem, de azok világszínvonalúak legyenek”.

Varro_Vince_konyvbemutato_galeria
Varró Vince huszadik százada - GALÉRIA

Magyarországon Varró Vince volt a második, aki felhívta a figyelmet az „agyelszívás” jelenségére, amelynek lényege, hogy az okos tanulókat külföldre csábítják továbbtanulni, dolgozni.

Összefoglalásként Varró Vince kiemelte, hogy az élete két fontos dolgon múlt: a genetikai háttér és a szerencse. Lezárásképp ennyit mondott: „Legyen joggal szerencséje!”

 

Szöveg és fotó: Horváth István




*


Június 20.- án, a Szegedi Akadémiai Bizottság előadótermében mutatták be prof. dr. Varró Vince : Az én 20. századom Zárójelentése c. önéletrajzi kötetét. A könyvbemutatón bevezetőt mondott prof. dr. Lonovics János, beszélgetőtárs volt prof. dr. Csernay László. Tráser László összeállítása következik.




Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek