Példaképek – a szegedi Straub-napok a 90 éves Venetianer Pál köszöntésével zárult

Két nap a tudomány és az ismeretterjesztés jegyében – ez a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont életében visszatérő Straub-napok jellemzője. A 2025. május 20-i első napon a négy szekció munkáját az intézmény vezető kutatói irányították. A kutatók angol nyelven ismertették legújabb tudományos eredményeiket. A sejttől kezdve a makrofágokon és a biomechanikán át az emberi vér-agy gátig a biológia izgalmas aktualitásai kerültek terítékre.

Straub-plakett a fágterápiáért

Az ünneplésről szólt a második nap, a 2025. május 21-i program. A közelmúlt eredményeit és problémáit összegző beszámolók után Nagy Ferenc főigazgató adta át a kitüntetéseket.

A HUN-REN SZBK szép hagyományú kitüntetését, a Straub-plakettet Kintses Bálint (képünkön) kapta az antibiotikum-rezisztens baktériumok ellen alkalmazható fágterápiával kapcsolatos kutatásaiért.

A díjazott az „előadásán kifejtette, az antibiotikum-rezisztencia egyre komolyabb problémát okoz, az ilyen fertőzések okozta megbetegedések 2050-re vezető halálokká válhatnak”.

A Kintses-féle csoport „öt ország több mint negyven kórházból gyűjtött baktériummintákat. A kórokozók genetikai vizsgálatával ’leszármazási fát’ hoztak létre, hogy így vizsgálják, honnan ered és milyen gyorsan terjed egy változat.”

A HUN-REN SZBK honlaphíre szerint „a bakteriális rezisztencia rendszerszintű megközelítésének vizsgálata húsz éve indult el Szegeden Papp Balázs és Pál Csaba irányításával, jelenleg már mintegy ötven kutató dolgozik az SZBK-ban ezen a területen.”

Nagy Ferenc akadémikus, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont igazgatója köszöntötte a 90 éves Venetianer Pál akadémikus tiszteletére összegyűlt ünnepelőket - tanítványokat, vezetőtársakat és kollegákat. Fotó: Sahin-Tóth István

Karikó Katalin az ötletgazda

– Nem az én ötletem. Karikó Kati még tavaly emlékeztetett arra, hogy Venetianer Pál 2025. április 15-én 90 éves. Azt mondta, ha nincs pénzünk az ünneplésre, ad, mert e jubileumi rendezvényt meg kell tartani – árulta el Nagy Ferenc főigazgató, hogy ki az ötletgazdája az SZBK kongresszusi termében kezdődő, majd az aulában felállított vacsoraasztaloknál folytatódó rendezvénynek.

Egyetemista és pályakezdő kutatói emékeit idézte föl a Nobel-díjas Karikó Katalin, aki prezentációjában bemutatta Venetianer tanár úr sokoldalúságát

Példaképem: Venetianer tanár úr címmel a tankönyvszerkesztő, a kutató, a könyvszerző, az egyetemi oktató, a tudománynépszerűsítő, az intézetvezető, a mentor és a kapcsolatépítő akadémikus Venetianer Pálról a Nobel-díjas Karikó Katalin gyűjtötte csokorba emlékeit.

Anekdotát idézve mesélte el Karikó Katalin, hogy kedves egyetemi tanára tankönyvszerkesztői munkásságáról sokáig nem tudott. A Nobel-díjas tudós elmondta: Boros Imre, az egykori csoporttársa a József Attila Tudományegyetem biológia szakján, megmutatta a régi középiskolás biológia tankönyvüket, amelyet többek között Venetianer Pál írt. Így hát a kutatóbiológusból lett tankönyv-írónak köszönhették az akkori középiskolások, hogy még tíz év sem telt el az mRNS 1961-es fölfedezése óta, de az a gimnáziumi tankönyvbe már belekerült.

– Venetianer tanár úr volt az első kutató, akit munka közben láttam – folytatta az emlékezést Karikó Katalin. – Szegedi egyetemistaként 1973-ban ellátogattunk az SZBK laborjába. Az egyik csoporttársam elkezdte csavargatni a keze ügyébe került stopperórát. „Ez egy kísérletre volt beállítva” – vette ki az órát a hallgatótársam kezéből a professzor. Erre mindenki, így én is annyira ideges lettem, hogy a csoportunk látogatása miatt tönkre ment egy kísérlet, hogy semmire sem emlékszem az elhangzott magyarázatból.

A következő emlékezetes találkozás 1976, amikor Karikó Katalin a Nukleinsav biokémia kurzust felvette, s izgalommal készült a „spec. koll.” foglalkozásaira. Az ott tárgyalt témákat Venetianer tanár úr tudománynépszerűsítő „zsebkönyvként” írta meg „Molekuláris biológia: Tegnap, Ma, Holnap” címmel. Az 1978-ban a Gyorsuló idő sorozat darabjaként kiadott könyvecske mellett a tanár úr közismert nyilatkozója volt az akkori Delta ismeretterjesztő műsornak is. Egy alkalommal az SZBK-ban Karikó Katalin is látta, amint tanára a kor népszerű tévériportere, Poór Klára mikrofonja előtt válaszolt az újságírói kérdésekre. A ’70-es-’80-as évekre visszaemlékező Karikó Katalin hozzátette – derültséget keltve – akkoriban nem gondolta, ő is kerülhet olyan helyzetbe, hogy élő adásban kell a CNN-nek interjút adnia.

Az SZBK fiatal kutatójaként Karikó Katalin számára emlékezetes az SZBK Biokémiai Intézetét vezető Venetianer tanár úr törekvése hogy humán inzulint állítsanak elő inzulinoma klónozását követően

Tanára gazdag életútjából kiemelte, hogy 1973 és 1974 között Amerikában a bethesdai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) munkatársa volt, együtt dolgozott – Phil Leder laboratóriumában –Stuart Orkin amerikai őssejtbiológussal, aki csapatával együtt elsőként klónozott egy betegséget okozó gént anélkül, hogy a kutatók ismerték volna a gén által kódolt fehérjét. Jó munkakapcsolatot alakított ki Tasuku Honjoval, aki a NIH ösztöndíjasaként akkoriban tanulmányozta az immunválasz genetikai alapjait, majd 2018-ban fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott. Mindezek alapján Karikó Katalin végiggondolta és elérzékenyülten elmondta: - Venetianer tanár úr ott is maradhatott volna a híres laboratóriumban, de nem maradt ott… Mehetett volna nagy és híres egyetemekre, de visszajött Szegedre és tanított.

– Örömömre szolgált, hogy tanár urat meghívhattam a Nobel-díjas ünnepségekre, ahova az SZBK olyan kutatóit is meghívtam, akikkel most együtt ünnepelhetjük a 90 éves Venetianer tanár urat – zárta prezentációját Karikó Katalin.

Mások mondták…

Udvardy Andor: Puskin utcától az SZBK-ig, 54 év történései; Kiss Ibolya: Az rRNS génektől az extracelluláris mátrix fehérje génekig; Kiss Antal: Restrikciós endonukleázok és DNS metiltranszferázok. A Nukleinsav Csoport öröksége címmel sorjáztak a visszaemlékezések. Így vázolták föl Venetianer Pál munkatársai mentoruk munkásságának fejezeteit.

A tanítványból lett kutatótárs, a munkatársból lett vezetőtárs, Boros Imre, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott professzora Visszatekintés (és) a koromoszóma végekről címmel idézte fel Venetianer tanár úrral fejlődő kapcsolatát.

Egymás mellett a Mester, Venetianer Pál és a Tanítvány, Boros Imre. Fotó: Sahin-Tóth István

– Az agyonolvasott, Venetianer Pál és Straub F. Brunó által szerkesztett gimnáziumi tankönyvemben a DNS-ről írt fejezet és a rajzos magyarázat hatására döntöttem el, hogy molekuláris biológiával kívánok foglalkozni, kutatóként akarok dolgozni. Ezért jelentkeztem a szegedi József Attila Tudományegyetemre – vallotta Boros professzor.

A személyes munkakapcsolatuk fejezeteit párhuzamba állította saját karrierje alakulásával. Kiemelte érdekes kísérlet-sorozataikat, a klónozáshoz vezető felismeréseket, a közös cikkeket, amelyek közös jellemzője, hogy a változó összetételű szerzők sorát mindig Venetianer Pál neve mint mentor és mester zárta.

– Járulékos eredménye volt a közös munkánknak a sok-sok szabadalom, amelyekkel a kutatóintézetekre vonatkozó jelenlegi követelményeket is teljesíthetnék – fogalmazott Boros Imre, derültséget keltve. Elmondta: a ’70-es és ’80-as években inkább terhet, mint büszkeséget jelentett, hogy több mint kétszáz külföldi címre kellett küldeni a „Kőbányai Gyógyszergyár” címkével is fölszerelt restrikciós enzimeket tartalmazo csomagokat. E munka és a kor jellemzéséül az „embargó”, a „népgazdasági érdek” kulcsszó mellett az akkoriban bemutatott Keresztapa című filmből kölcsön vett „visszautasíthatatlan ajánlat” kifejezést is említette Boros Imre.

Nyugati stílusú kutatóintézet Keleten

Az SZBK mint egy „nyugati stílusú kutatóintézet” hangulatának a fölidézése mellett a Venetianer Pál ajánlásával végig járt külföldi kutatóintézetekben eltöltött idő eredményeit, a munkakapcsolatuk újabb és újabb dimenzióit is vázolták az emlékezők.

Vígh László: Néhány gondolat az SZBK-ban együtt megélt 50 évről; Pósfai György: A kólibaktérium bonyolult egyszerűsége; Zsurka Gábor: Az eldobható genom; Lipinszki Zoltán: A molekuláris biológia szép új világa – az alapoktól a fehérjebontás és foszforiláció szabályozásáig; Fehér Tamás: Így gondozd a transzpozonod című prezentációja árnyalta tovább az ünnepelt Venetianer Pál arcképét.

Az SZBK egykori kutatópalántájából lett rádióriporter, Gimes Júlia: Watsontól Charpentier-ig – egy elkötelezett ismeretterjesztő című beszámolójában kiemelte, a tudományos hírek kommentálásával kezdődött a közös ismeretterjesztő küldetésük.

Példaképek a tudományon innen és túl

–Tudománytörténeti műsorok készítésében is segített Venetianer Pál. Együtt készítettük a genetika, a molekuláris biológia, a Nobel-díj történetéről szóló összeállítást. A génmódosítással kapcsolatos kérdésekre is rezzenéstelen arccal válaszolt. Neves kutatók bemutatásában segített – sorolta a közösen feldolgozott témákat a neves kommunikátor. – Beszélgettünk könyvekről, legutóbb Karikó Katalin: Áttörések – Életem és a tudomány című művéről.

Az ismeretterjesztő művek szerzőjéről egy kisbolygót neveztek el a tudományos témákkal foglalkozó újságírók közösségének a kezdeményezésére „Miért vesszőparipája Venetianer Pálnak az ismeretterjesztés?” – kérdezte a tudománynépszerűsítő rádióműsorok riportere és szerkesztője. A választ Venetianer Pál interjújának egy részletével adta meg: „Az őszinte és a személyes válaszom az, hogy érdekel. A hivatalos válasz az, hogy fontosnak tartom.”

– Amikor közeledett a 90 éves születésnap, a családom megkérdezte, hogyan ünnepeljünk és lesz-e munkahelyi köszöntés. Én azt válaszoltam: tudomásom szerint nem, de ha megkérdeznék, azt válaszolnám, hogy „Ne legyen!” Miért? Mert a 90 év, az életkor nem érdem. Én pedig már „nem csinálom a tudományt”, a története pedig, vagyis a tudománytörténet nem szokta érdekelni az embereket. De hogy mégis megtörtént ez az ünnepség, annak nagyon örülök, mert azt az illúziót keltette bennem, hogy valami nyomot hagytam az életben – vette át a szót az ünnepelt Venetianer Pál.

Példaképek - Karikó Katalin és Venetianer Pál. Fotó: Sahin-Tóth István

Az SZBK-s éveihez kötődő minikonferencia zárszavaként elmondta: a múlt század ’70-es és a ’80-as évei a pályája és az SZBK „arany ideje” is volt. Ennek az „aranykornak” az „aranycsapata” nagyrészt jelen volt az ünnepségen. E csapathoz tartozott még Sümegi János, Csordás-Tóth Éva és Sain Béla, valamint első munkatársa, Duda Ernő, akivel a tényleges munka régóta megszűnt, de máig élvezheti a barátságát, amit nagyon nagyra becsül.

–Ha kiválaszthatnám, hogy mi hatott meg a legjobban a mai ünnepen, akkor Karikó Kati előadásának a címe, amiben a példaképének nevezett engem – mondta meghatottan Venetianer Pál. – 90 éves korában az embernek már nincs választott példaképe. De meg szeretném említeni, hogy az én tudományos pályámon a két példaképem: a hazai tudományos életből Straub F. Bruno (1914-1996) magyar biokémikus és a világ tudományából Jacques Monod (1910-1976) francia molekuláris biológus – sorolta. – De ha ma választanék példaképet, akkor – nem csak a Nobel-díjas felfedezése, hanem az egész személyisége miatt – Karikó Katalin volna az.

Újszászi Ilona

Fotók: Sahin-Tóth István

A nyitó képen (balról jobbra): Venetianer Pál, Boros Imre, Karikó Katalin, Kondorosi Éva a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont 2025. évi Sztarub-napok záró rendezvényén. Fotó: Sahin-Tóth István