SZTE Info

Temesi és Bátyi beszélgetett a régi és a mai Szegedről

Az Apám című új Temesi Ferenc-regény volt a témája az író-olvasó találkozónak. Ám a szerzőt faggató Bátyi Zoltán úgy kanyarította a szót, hogy végül a „két rókusi” az egykori és mai Szegedről beszélt.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

2013. június 6., 18:30 óra, Dugonics tér:


„Lábjegyzetként” írta kérelméhez, hogy az apjával kapcsolatos iratokat is kéri – mesélte Temesi Ferenc. Végül több száz oldalas besúgói jelentést talált. Ezeket lapozva „jegyzetelve” írta meg apja történetét.


„A kisváros az ország”

temesi batyi 01„Kisvárosban kisemberek kiskocsmában kisfröccsöt isznak” – jellemezte Szegedet és a Kádár-korszakot Temesi Ferenc, aki szeretné, ha a gyerekei is értenék az apjuk életének részét képező közelmúltat, ezért írta meg saját édesapja történetét. Besúgói jelentéseket lapozva kellett rádöbbennie Temesinek, hogy mi lehetett az ok: édesapja ötvenhétig általános iskolaigazgató volt, de segédmunkás, majd tanító lett. Kiderült, hogy két bűne volt: magyarként és keresztényként nem lett besúgó.

„Ne áruljuk el a könyv titkát! Az olvasó fedezze föl!” – javasolta Bátyi Zoltán újságíró, aki szegediként és rókusiként kérdezte temesit az életútjáról. A Dugonics téri színpadon ülőket hallgatók megtudhatták: temesi legnagyobb szerelmének halála után, 24 évesen – a József Attila Tudományegyetem magyar-angol szakos diplomájával a zsebében – költözött a fővárosba, de máig visszajár – édesanyjához, a barátaihoz, a szeretett kisvárosba. Mert „bárhol jártam a világban, mindenhol azt láttam: a kisváros az ország” – fogalmazott.

Több napilap hétvégi szerzője volt, manapság leginkább a Magyar Hírlapban jelenteti meg írásait, de folyóiratoknak is adott szövegeket. Ám „nem látom értelmét újságban publikálni, annyira alacsony az olvasottságuk” – mondta.


Régi és mai könyvhetek

Ellenpéldaként említette a Por sikerét: a Szegedről szóló szótárregénye 1986-ban egy éven belül második kiadást is megélt, „hetvenezer példányban ment el”, szerinte „ez volt a kádári Magyarország utolsó nagy könyvsikere”. Ezt hallva egy amerikai „élő klasszikusnak” nevezte, amit ő azzal hárított el, hogy „Magyarországon még szeretnek olvasni az emberek”. Ám ez az állítás a mára már nem igaz. Temesi emlékezete szerint míg a régi könyvheteken egymás dedikációin is részt vettek az írótársak, addig manapság szinte mindenki közönyösen fogadja a másik műveit.


Az internettől a Tündér utcáig

„Az e-book, az internetes és a hangos-könyvek felé megy el a világ” – véli Temesi, aki elárulta, mestere, Ilia Mihály is biztatja, hogy szerzőként ne szégyelljen e-book vagy éppen hangoskönyv formában is jelen lenni. Temesi szerint valójában minden könyve – új könyvterve is – valójában szülővárosáról, Szegedről, a rókusi Tündér utcáról szól…


Szöveg: Ú. I., fotó: Bátyi Tamás

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. november 11.

Nyito_Tanevnyiton_1940_11_11

Mit az üzen a 148, a 80 és a 18 évvel ezelőtti november 11. a Szegedi Tudományegyetem mai polgárainak? 2020. november 11-én, az SZTE Egyetem Napján ünneplés helyett a Covid-19-pandémia leküzdésére fókuszál a szegedi universitas is. A jelen tudományos, egészségügyi, logisztikai és emberi problémái megoldásához talán erőt adhatnak SZTE három „első rektora” november 11-hez kötődő gondolatai.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.