SZTE Info

Differenciáldiagnosztikai kalauz készült az orvosoknak

Szarvas Ferenc, Lonovics János és Vécsei László szerkesztésében jelent meg a Differenciáldiagnosztikai kalauz. A gyógyító orvosok számára nélkülözhetetlen szakkönyvet a SZAB-székházban mutatták be.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A Differenciáldiagnosztikai kalauz 2013-beli (5.) kiadása csaknem 800 oldalas, 55 szerző és három szakszerkesztő – Szarvas Ferenc, Lonovics János, Vécsei László – munkájának az eredménye.

A Tudományos Ülések Bizottsága (TÜB), a SZAB Orvostudományi Szakbizottsága és a Medicina Könyvkiadó Zrt. által szerevezett 2013. április 25-i könyvbemutatón elhangzott: a Differenciáldiagnosztikai kalauz 1997-ben jelent meg először Szarvas Ferenc javaslatára. A könyv szakorvosoknak íródott. A mindennapi betegellátásban gyakran felmerülő differenciáldiagnosztikai problémákkal foglalkozik, különös figyelemmel a háziorvosi tevékenység szempontjaira és a ’periculum in mora’ esetekre” – mondta a kötet bővített kiadású bemutatóján az „ötletgazda”. Szarvas doktor szerint tömör megfogalmazás és gyakorlatias megközelítés jellemzi a kalauzt, amely 1997-ben 486 oldalon, 35 szerző és 25 lektor munkájának az eredményeként látott napvilágot.

A kalauz az anamnézis és a fizikális vizsgálat alapján előtérbe kerülő panaszokból és tünetekből kiindulva tárgyalja a racionális diagnosztikai lépéseket. Néhány cím: Ismeretlen eredetű láz, Mellkasi fájdalom, Hasmenés, Vérzékenység, Akut has, Sárgaság, Struma, A női emlő rendellenességei. Az általános belgyógyászati és sebészeti ihletésű részeket olyan témák követik, mint például: Ideggyógyászati és psychiatriai anomáliák, Mozgásszervi panaszok és tünetek, Bőrtünetek, Látászavarok, Hallászavarok, Arctájéki és szájüregi fájdalmak, Húgyúti rendellenességek, Nőgyógyászati és szülészeti, Csecsemő és gyermekgyógyászati sürgősségi kórképek.

 

Szarvas Ferenc (1930), Lonovics János (1942) és Vécsei László (1951) gondos szerkesztői munkája immár 55 szerző teljesítményét fésülte össze. A „betegek gyógyításán kívül az orvosok védelmét is szolgálja” – fogalmazott Szarvas Ferenc, hiszen köztudott: minél előbb születik meg a megfelelő diagnózis, annál kisebb a tévedés, a beteg félrekezelésének veszélye.

 

Az ötödik legnépszerűbb kiadvány a Differenciáldiagnosztikai kalauz a Medicina kiadó top 10-es listáján – árulta el a könyvbemutatón Farkasvölgyi Frigyesné. A Medicina Könyvkiadó Zrt. vezérigazgatója – többek között a beszélgetést vezető Vécsei László akadémikus, orvoskari dékán, továbbá a résztvevők, így például Varró Vince belgyógyász professzor kérdéseire válaszolva – elmondta: gondozásukban tavaly 92 könyv látott napvilágot. Ez is bizonyítja, hogy szükség van a hiteles, szakmailag igényes kiadványokra az internet és az e-könyvek térnyerésének időszakában is. Ez a kalauz a felsőbb éves hallhatók oktatását ugyanúgy szolgálhatja, mint a posztgraduális (háziorvosi rezidensi) képzést és a diplomájukat régebben megszerzett orvosok továbbképzését. A megújult Differenciáldiagnosztikai kalauzt különösen a háziorvosok, az osztályos orvosok, az ügyeletes, felvételes, ambuláns és konziliárius kollégák figyelmébe ajánlják a szerkesztők.

 

SZTEinfo


Konyvbemutato
A könyvbemutatón készült képek itt megtekinthetők
Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. november 11.

Nyito_Tanevnyiton_1940_11_11

Mit az üzen a 148, a 80 és a 18 évvel ezelőtti november 11. a Szegedi Tudományegyetem mai polgárainak? 2020. november 11-én, az SZTE Egyetem Napján ünneplés helyett a Covid-19-pandémia leküzdésére fókuszál a szegedi universitas is. A jelen tudományos, egészségügyi, logisztikai és emberi problémái megoldásához talán erőt adhatnak SZTE három „első rektora” november 11-hez kötődő gondolatai.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.