Aki „divatba akarja hozni” a magyar irodalmat

– A Magyar Lettre International című folyóiratban olvastam 2005-ös beszélgetésüket Esterházy Péterrel. Volt ebben a beszélgetésben két olyan mondat, amely különösen felkeltette a figyelmemet: „Magyar könyvet fordítani luxus, csak hobbiként lehet. Ha nagyon szeret valaki egy könyvet.” Ez még mindig így van?

– Igen, kevés könyv jön csak át, mert a mai könyvpiac működése nagyon bonyolult. Mi, magyart fordítók ezzel kapcsolatban azt szoktuk mondani, hogy egy-egy ország irodalmának mindig egy mozdonya kell, hogy legyen. Idén például a kínai Mo Jen, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat, és most hirtelen mindenki kínai műveket akar fordítani. A magyarokra visszatérve: jelennek meg oroszra fordított könyvek, de nem túl nagy az érdeklődés a magyar irodalom iránt. S ha már a Nobel-díjasokról beszélünk, annak idején Kertész Imre díjának sem sikerült eléggé ráirányítania a figyelmet a magyar irodalomra. Annak ellenére, hogy nagyon jó fordítások jelentek meg, azok valamiért nem találkoztak az akkori orosz olvasóközönség igényeivel. Gyakran olyasmiket hallottam, hogy a magyar irodalom túl bonyolult, intellektuális, főleg, ha olyan írókról beszélünk, mint Krasznahorkai László, Esterházy Péter vagy Nádas Péter. Akad persze olvasója ezeknek az íróknak, de a magyar irodalom és maga az ország valamiért nincs trendben. Hogy az ország miért nincs, az talán még nagyobb kérdés.

– Az országimázzsal van gond, és/vagy ahogyan magunkat reklámozzuk?

– Részben igen. Hét éve írtam egy tanulmányt, amelyhez kérdőíveket is készítettem arról, hogy miért nem megy a magyar irodalom, és hogy mit kellene fordítani belőle? Kaptam válaszokat olyanoktól, akik tudnak magyarul és magyarról fordítanak, és olyanoktól is, akik nem beszélik a nyelvet, például újságíróktól vagy történészektől. Volt, aki azt mondta, hogy igen, Magyarország nem tudja eladni magát, mint kulturálisan vonzó célt, másrészt természetesen a történelem is beleszólt ebbe a folyamatba: mostanában az emberek ugyanis nem járnak olyan gyakran Magyarországra. Oroszországból közvetlen repülőjárat például csak Moszkvából indul Budapestre.

– Kik lennének azok a szerzők, akiket érdemes lenne fordítani?

– Érdekes módon azon magyar klasszikusokból, amelyeket az ötvenes, hatvanas években lefordítottak, nem készült még kortárs orosz nyelven új fordítás, más országok műveivel ellentétben. Nagy szükség lenne rájuk, hiszen a fordítás mindig gyorsabban öregszik, mint az eredeti szöveg.

– Az anyagi forrás hiányzik?

– Igen, bármely kiadó számára egy magyar mű kiadása kockázat. Előfordult, hogy néhány kiadó magyar, illetve kelet-európai könyvekből álló sorozatot jelentetett meg, de ezek aztán az anyagi források megszűnése miatt véget is értek. Vagy létezik továbbá a Magyar Könyv Alapítvány, a pályázás viszont nem igazán működik, és ezzel a kiadók is tisztában vannak. Főként folyóiratokban jelennek meg fordítások magyar nyelvről.

– Milyen sokan fordítanak magyarról?

- Van egy idősebb generáció, amely még mindig minőségi fordításokat produkál, viszont közülük már jó néhányan nem dolgozhatnak. Ehhez a generációhoz tartozik például Jelena Malihina is. Utánuk következünk én és a kortársaim. Vannak fiatal fordítók is, de nekik nagyon kevés esélyük van a kibontakozásra, mert nem jelennek meg fordításaik; a folyóiratok nem akarják a műveiket publikálni, mert nem ismerik őket annyira. Tavaly Pétervárott a Zvezda folyóirat keretében összeállítottunk egy magyar számot, és abba belecsempésztünk egy-egy fiatal fordítót is, aminek nagyon örültem. Viszont nagy baj van a versfordítással, mert nincsenek olyan fiatalok, akik ezzel foglalkoznának.

– Ön nemcsak fordító, hanem a Szentpétervári Állami Egyetem Finnugor Tanszékének magyar tanára is. Hány hallgatójuk van magyar szakon?

– Egy négyfős másodéves és egy hatfős harmadéves csoport tanul nálunk. Jövőre már csak fizetős diákokat kaphatunk, és bár elvétve azért előfordulnak fizetős hallgatóink is, sajnos nem túl valószínű, hogy sokan tanulnának magyarul költségtérítéses képzésen. Az elhelyezkedési esélyeik nem rosszak, mert magyarul tudó idegenvezetőkből például kevés van Szentpéterváron. De néhány magyar szakon végzett diákom például magyar cégeknél helyezkedett el, és akad olyan is, aki a budapesti nagykövetségen vállalt munkát.

– Elárulja, min dolgozik most?

– Nem csak szépirodalmi szövegekkel foglalkozom, legutóbb egy közgazdasági témájú könyvet fordítottam le. Most egy olyan megrendelésen dolgozom, amelyet egy történész kollégától kaptam: szovjet időkből származó levéltári anyagot kell lefordítanom. Ezen kívül Mészöly Miklós Film című művén is dolgozom, amelyeket én különösen szeretek. Most jelenik meg májusban a fordításomban Krasznahorkai egyik esszéje, és nagyon szeretném lefordítani Az ellenállás melankóliáját is, de még nem találtam rá kiadót, ez mindig egy nehéz folyamat. Valahogyan be kellene hozni a divatba a magyar irodalmat. Dolgozunk rajta.

Hegedűs Gabriella