Hesse-lázban égett Szeged

Ötven éve – 1962. augusztus 9-én – halt meg Hermann Hesse, költő, esszéista, regényíró, számos elbeszélés és recenzió szerzője. A Nobel-díjas szerző életét több betegség keserítette, ennek ellenére, vagy talán éppen ezért változtatta az emberi lét nehézségeit és kényszereit költészetté, poétaként utakat és kiutakat keresett maga, és olvasói számára – mondta el a megnyitón Detlef Haberland, az oldenburgi egyetem professzora.

Bummok

2002-ben az egész világ egy teljes éven át ünnepelte Hesse születésének 125-dik évfordulóját, most pedig a szerző halálának félszázados évfordulója adott alkalmat arra, hogy újra középpontba kerüljenek művei – a konferencia meghívott előadói között egyébként szerepelt Uli Rothfuss író, a 2002-es calwi és nemzetközi Hesse-év rendezvénysorozatainak szervezője is.

Hermann Hesse azon kevés szerző közé tartozik, akinek a műveit egészen máig veszik és olvassák, több mint 55 nyelvre lefordították, a Grimm-mesék után a második helyen áll a német nyelvű szerzők között – tudtuk meg a megnyitón Horváth Gézától, az SZTE Germán Filológiai Intézet és a Német Irodalomtudományi Tanszék vezetőjétől, a konferencia főszervezőjétől. Az író világhírét lemérhetjük recepciójának nagy bummjain, például a ’60-as, ’70-es években a hippi-mozgalom apostolaként ünnepelték, főként a Steppenwolf (A pusztai farkas) című regényéért, Sziddhárta című művét pedig Indiában fogadták nagy rajongással. 1974-ben Pilinszky János az Új Emberben úgy jellemezte Hessét, mint olyan embert, aki belső, lelki kríziseken megy keresztül, és Pilinszky szerint közel áll ahhoz, hogy nem dogmatikus értelemben, de elérje a megváltást.

Az SZTE Germán Filológiai Intézet, a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) és a Magyar Hermann Hesse Alapítvány által szervezett tudományos tanácskozás megnyitóján Rácz Béla, az SZTE általános rektorhelyettese reményét fejezte ki, hogy a Hesse-kutatás egy új oldalát ismerhetik meg az előadások nyomán. Forgács Tamás bölcsészkari dékánhelyettes pedig kiemelte, pontosan az ilyen nemzetközi rangú események révén járulhat hozzá bölcsészkar is ahhoz, hogy kutatóegyetemi címet viselhet a Szegedi Tudományegyetem.

Koncert és kiállítás

A konferencia megnyitóján Kalász Márton, kétszeres József Attila-díjas költőt, írót, műfordítót is hallhatták a résztvevők, este pedig teltház előtt hangzottak fel az SZTE Zeneművészeti Kar Fricsay-termében a Richard Strauss által megzenésített Hesse-versek Vier letzte Lieder (’A négy utolsó dal’) címmel, melyeket Temesi Mária Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő, egyetemi tanár adott elő, zongorán Oberfrank Péter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem operatanszakának zenei vezetője kísérte. Érdekesség, hogy bár az 1948-ban keletkezett négy dal világsikert ért el, ezeket maga Hesse nem kedvelte különösebben. Egy levelében úgy nyilatkozott, úgy hatnak rá a dalok, mint minden Strauss-muzsika: virtuóz, kifinomult, tele szakmai szépséggel, de középpont nélküliek és öncélúak. A művek olyan témákat szólítanak meg, mint a halál, a búcsú és az elengedés.

Május 3-án az SZTE Klebelsberg-könytár aulájában Hesse-kiállítás nyílt. A Mihály Csilla és Mitnyán Lajos, a Germán Filológiai Intézet oktatói által rendezett tárlat felvonultatja Hesse elbeszélői műveit, de versfordításokat, recenziókat, valamint a Cartaphilus Kiadó életműsorozatának köteteit is szemügyre vehetjük. Külön tárló emlékezik meg a Hesse-jubileumokról, és megtalálhatjuk a Nagyvilág 1957. évi 7-es számát is, mely főként a svájci-német szerzővel foglalkozott.

A kiállítást megnyitó Detlef Haberland elmondta, Szeged – főként Horváth Géza intézetvezető munkája nyomán – a Hesse-kutatás egyik központjává lett. Horváth Géza a Magyar Hermann Hesse Életműkiadás szerkesztését vállalta magára, és a sorozat mintegy felét maga fordította. A docens alapító, és jelenleg elnökségi tagja a konferenciát támogató Nemzetközi Hermann Hesse Társaságnak is. A tanácskozást a Fritz Thyssen Stiftung is kiemelten pártfogolta.

Arany Mihály

A Hesse-konferencián készült képek itt megtekinthetők