Szentmártoni Lívia, a szegedi Konfuciusz Intézet igazgatója: a kínai az új favorit

– Egy magyar lány miért kezdett kínaiul tanulni? Hogyan lett önből sinológus és tibetológus?

– Az ELTE tibeti szakára felvételiztem először, mert nagyon érdekelt a tibeti művészettörténet, időközben azonban szerelembe estem a kínai nyelvvel, és két év csúsztatással felvettem a kínai nyelv szakot is.

– Mi a szép a kínaiban?

– A nyelv! Olyan, mint egy rejtvény! Egyébként szórakoztat a matematika is, mert szeretek gondolkodni a feladványokon. A kínai nyelvet is azért szeretem, mert újabb és újabb érdekességekre bukkanni benne, illetve a karakterek mindegyikének adott a története, amiből következtethetünk a formájára. Megfogott a kínai nyelv hangzása is: lágyan ejtik ki a szavakat, finoman beszélnek a kínaiak. Ugyanakkor tetszik a kínai kultúra, ahol adott a hierarchia, a hagyományokra épülő szabályok, amelyek keretet adnak a mindennapi életnek. Számomra ez elfogadható, szerethető. Talán azért is, mert keményen neveltek a szüleim, sok szabályt be kellett tartani otthon is: alap volt az idősebbek tisztelete, az illedelmes viselkedés.

– A kínai üzleti protokoll a szakterülete. Mondana példát? Milyen, az európai számára szokatlan kínai viselkedési szabály él az ókortól kezdve napjainkig?

– Például az ajándékot mindig be kell csomagolni! Nem elegendő díszzacskóba tenni. Már az ókorban a kínai főúrnak ajándékozott leölt állatot is be kellett csomagolni meghatározott színű papírba. Egyébként épp a klasszikus művekben is fölbukkanó és a mai viselkedési szabályok közötti párhuzamokat kutatom, ezekről elmélkedem kutatóként.

– A világ legősibb folyamatos civilizációja a kínai. Egy európai számára megismerhető a kínai kultúra?

– Egy élet kevés ahhoz, hogy teljes mélységében megismerjük a kínai nyelvet és kultúrát! Persze vannak, akik befogadóbbak. A sinológusok is két csoportra oszthatók: vannak, akik beleélik magukat, át tudják élni a kínai szellemiséget, mások kívülről szemlélik Kínát. Azok a sinológusok, akik jobban érzékeli a szakadékot a kultúrák között, azt áthidalni kívánják, és másokat is átsegítenek egyik oldalról a másikra.

– A sinológusok melyik csoportjába tartozik a szegedi Konfuciusz Intézet igazgatója?

– A híd szerep a Konfuciusz Intézetek küldetése: kínai kultúrát annak egy szelete, a nyelven keresztül mutatjuk és tanítjuk meg. Nagyon szeretem a kínai kultúrát, de európaiként inkább belekóstolni szeretek, hirdetni és megmutatni a szépségét – a magyaroknak. Az igazi Kína-kép közvetítését érzem a feladatomnak.

– Ehhez a szerepkörhöz hol szerzett muníciót?

– A budapesti Konfuciusz Intézetben. Ott helyezkedtem el miután hazatértem Kínából az egy éves részképzést követően. Az intézetben dolgoztam asszisztensként – kulturális és oktatási programokat – szerveztem, majd programigazgatóként is. Ez utóbbi feladatkört a szegedi Konfuciusz Intézetben reményeink szerint egy Kínában magyar szakot végezett kínai fiatalember látja majd el.

– Az, hogy ön egy Magyarországon végzett Kína-kutató, az otthonában is felfedezhető?

– A férjemmel, aki szintén keletkutató, ázsiai „feelingben” élünk, de Budapesten. A fővárosunk a hazai sinológia központja, ezért nem költözünk egyelőre még Szegedre, bár nagyon szépnek találom a Tisza-parti várost. Budapesten, különböző rendezvényeken is képviselnem kell a szegedi egyetemet, az itteni Konfuciusz Intézetet - mint például legutóbb a kínai nyelvi verseny díszvendégeként, vagy a kínai üzleti protokollról előadást tartva a Nemzetgazdasági Minisztériumban.

– Mit tapasztalt: mennyire befogadóak a magyarok, ha Kínáról van szó?

– Nem befogadó a magyarság: kívülről nézik a kínaiakat, nem szeretnének belelátni az életükbe. Holott a kínaiak nagy-nagy szeretettel fogadják azokat, akik például képesek a nyelvükön megszólalni.

– Miért érdemes nyitni Kína felé?

– Mert Kína: világhatalom. Ezt tudomásul kell vennünk. Egyelőre Amerika a top, de ez a vezető szerep – a kutatók szerint – pár év múlva valószínűleg Kínáé lesz. A magyaroknak is föl kell ismerni: merre halad a világ. Ha e tényt elfogadjuk, lépést kell tartanunk a világgal, a fejlődéssel. Kínában hatalmas tőke halmozódott föl. Kína csábítja a tudósokat, meg akarja tanulni, amit például mi tudunk. A magyar szakembereket, az innovációt tárt karokkal várják! Érdemes a kínaiakkal gazdasági kapcsolatokat kialakítani. Magyarországon a kormány is erre törekszik: idén márciusban kínai kormánybiztosságot hoztak létre a Nemzetgazdasági Minisztériumban. Aki nem akar helyben toporogni vagy lemaradni, annak nyitnia kell – egyénileg is. Például kínai nyelvtudással jól fizető állásokban lehet elhelyezkedni, mert kevés a kínaiul jól beszélő szakember.

– Miért? Talán azért, mert nehezen tanulható a kínai nyelv?

– Nem annyira nehéz kínaiul megtanulni, mint ahogy az európaiak föltételezik! Például a kínai nyelvtan egyszerű, kevés a szabály. A szavak kiejtése, a hanglejtés is elsajátítható. A karakterek rajzolása már nehezebb, de az alap karakterek, illetve a vonássorrendek megtanulása jelenti a tűzkeresztséget. Ha valaki ezen túljutott, akkor már csak olyan nehézségekre kell számítania, mint minden idegen nyelv tanulásánál. Az első fél év - egy év nehéz, de aztán annak, aki képes kihallani a szavakat, nem ördöngösség megtanulnia kínaiul!

– Kinek ajánlja, hogy belekóstoljon a kínai nyelvtanulásba, a kultúrába?

– Az iskolásoknak, az egyetemistáknak mindenképpen, de azoknak a felnőtteknek is, akik kíváncsiak egy másik kultúrára, vagy üzletet remélnek. A kínai nyelvtudás az, ami plusz, és amivel nagyon jól fizető állásban reménykedhet a fiatal, vagy továbbléphet az üzletember, az újdonságot kereső felnőtt. Arról nem is beszélve, hogy a kínai nyelvtanulás és a kínai használata nagyon jól fejleszti a memóriát. Egyszerre kell figyelni ugyanis a kiejtésre: négy hangsúly létezik, miközben ezt a lelki szemeink előtt látni is kell: e megnövekedett agyműködés eredményeként mindkét agyfélteke dolgozik. A tudósok szerint éppen ez az egyik magyarázata annak, hogy a kínaiak körében minimális az Alzheimer kóros beteg.

– Milyen lépésekben nyit az SZTE egésze és Szeged, a dél-Alföld irányába az itteni Konfuciusz Intézet?

– Szeptembertől érdemes figyelni a honlapunkat: lesz kulturális előadás, megjelenik az ingyenes programfüzetünk. Várhatóan októberre érkezik meg az öt kínai nyelvtanárunk, és indulnak a tanfolyamaink, az üzleti tréningjeink. Az SZTE egységeként minden tanszék és hallgató számára, vagyis minden egyetemi polgár számára térítésmentesek a tanfolyamaink, de hirdetünk tandíjmentes kínai nyelvtanfolyamokat a lakosságnak is. Ezeken kívül persze lesz térítéses, magán és online nyelvóra is. Várhatóan 5 csoportban 20-20 diákkal kezdjük meg az egyetemi hallgatók nyelvtanítását. Tanfolyamainkhoz a közvetítő nyelv: az angol.

– Mi a feladata a szegedi egyetem kínai kapcsolatokért felelős rektori megbízottjának?

– A Szegedi Tudományegyetem kínai kapcsolatainak ápolása és a segítsége. Ennek részeként például a pekingi magyar nagykövetséggel folyamatos a kapcsolatom: feladatom a felek összekötése. De abban is segítek, hogy az itteni kutatók sikeres prezentációt tudjanak tartani például egy innovációs kiállításon, Kínában.

– Milyen színben tünteti föl a szegedi egyetemet az, hogy vidék-Magyarország egyetlen Konfuciusz Intézetének ad otthont?

– Hetven neves, nyugati egyetemet megelőzve kapta meg az SZTE a lehetőséget, hogy – Magyarországon másodikként – Konfuciusz Intézettet alapítson. A Hanban, azaz a Országos Kínai Nyelvoktatási Tanács és a budapesti kínai nagykövetség figyelmét egyrészt az SZTE eredményei nyomán kialakult jó híre keltette föl, amihez többek között az is hozzájárult, hogy Szent-Györgyi Albert itt fedezte föl a C-vitamint. De Szeged fekvését is kedvezőnek találták, arról a lelkesedésről nem is beszélve, amivel Szeged és az egyetem egyaránt igyekszik fölkészülni a kínai kultúra közvetítésére hivatott intézmény fogadására.

– Kell-e félni a kínai kultúra terjedésével együtt egyfajta gyarmatosítástól?

– Mikor a 70-es évektől az angol nyelvet egyre többen tanulták, akkor sem félt senki, hogy „Anglia vagy Amerika meghódítja Magyarországot”. Ugyanakkor tény, az amerikai kultúra nagyon is rányomja bélyegét a mindennapokra – például a tévézés és a vásárlás terén. Kína nem feltétlenül akar ilyesmit. Kína arra törekszik, hogy megismertesse a kultúráját, áthidalja azt a szakadékot, ami közte és a nyugati országok között érzékelhető, és ez által jobb, sikeresebb gazdasági kapcsolatot építsen ki velük. Ott egyébként a fiatal lakosság száma arányaiban is csökken: a statisztikák szerint 2050-ra a teljes kínai népesség egyharmadát teszik majd ki a 65 évnél idősebbek. A Konfuciusz Intézet létrehozása nem terjeszkedés, hanem lehetőség, amit Magyarországnak is felajánlanak: az ingyenes nyelvtanulásból lehet profitálni. Már csak azért is, mert a kínaiaknak nehezebb megtanulni a nyugati nyelveket, mint fordítva. Egyébként is az jellemző, hogy a kínaiak hívnak az országukba nyugatiakat ösztöndíjakkal – fordítva kevésbé működik. Kétségtelen: zártabb az ottani világ, ugyanakkor nyugodtabb és biztonságosabb az élet, mint Európában. Tehát Kína nem a területszerzésen töri a fejét, annál számára fontosabb kérdésekkel foglalkozik, például az elöregedő társadalom problematikájával. Arról nem is beszélve, hogy már „meghódítottak” minket a kínaiak, csak nem realizáljuk, hogy az általunk használt termékek 75 százaléka Kínában készül: az olcsó ruhától kezdve a Nokia okostelefonig.

– Pedig a közbeszédben a „kínai cucc” a „gagyi” szinonimája. A minőség mennyire fontos az ottani kultúrában?

– Ruhákat, ékszereket árulnak Kínában is a piacon – sokkal jobb minőségben, mint az itteni piacon. Ott is kapni jó minőségű árut – a ruhától kezdve a kínai márkájú notebookig.

– Kell-e félnünk az „ideológiai hódítástól”?

– A kultúrájukat, úgy is mondhatnám, hogy „a hagyományos ideológiájukat”, például Konfuciusz munkásságát szeretnék megismertetni. Nem akarják feltétlenül ránk erőltetni azt a módot, ahogy élnek. Ugyanakkor magának a Konfuciusz Intézeteknek meg kell felelniük a kínai elvárásoknak, hiszen nagyobbrészt ottani tőkéből működik ez a sok száz intézményből álló hálózat.

– Ha folytatjuk a tamáskodást, akkor azt is meg kell említeni, hogy „Kína messze van, nyelvi közegbe nehéz eljutni” – legyint sok magyar…

– Épp ellenkezőleg: nagyon sok lehetőség, ösztöndíj áll azok rendelkezésére, akik meg kívánják ismerni Kínát. A nyelvtudás, a nyelvvizsga – a gyerekkorúak megmérettetésétől az üzleti életben élők szaknyelvi vizsgájáig – a különböző fokozatú ösztöndíjak elnyerésének alapfeltétele – 35 éves korig. Reális áron elérhetőek az idősebbek számára a kínai nyári egyetemek és egyéb képzések is.

– A magyarok és a kínaiak szimpátiája alapjaként sokan emlegetnek egyfajta „rokonságot”. E legenda él Kínában?

– „A hunok egyik ága betört a kínai nagy falnál a birodalomba, a másik ága eljutott a Kárpát medencéig.” E legenda él Kínában, például kiemelik: a turul madár közös szimbólum. Ugyanakkor a kínai-magyar rokonság hívei mellett szép számmal akadnak cáfolói is. Egyébként a kínai – magyar párhuzam az idősebbek körében él erősebben, ezzel a fiatalok nem foglalkoznak.

– A kínaiak mit tudnak Magyarországról?

– A „kék Duna” kifejezést, a Parlament épületét ismerik – egyre több kínai reklámban tűnik föl a Duna-parti épület. A kínaiak tudnak a C-vitamin és Szent-Györgyi Albert kapcsolatáról, a klasszikus Sissi filmsorozat ott is gyakran ment a tévében, ezért jól ismerik Ferenc József és Sissi alakját, szívesen fényképezkednek Erzsébet királynő szobránál - Szegeden is.

Újszászi Ilona