Szegedi „rajzeffektek” Pusztai Virágtól

– Mennyire „illusztrációk” a Szeged effekt rajzai – vannak olyanok, amiket közvetlenül az írások ihlettek?

– Tulajdonképpen valamennyit azok ihlették, ha nem is közvetlen módon. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy folyamatos betekintésem volt a beérkező írásművekbe. Férjemmel, az antológiát szerkesztő Bene Zoltánnal mindig izgatottan böngésztük az éppen beérkező novellákat, verseket. Az ezekből áradó hangulatok meghatározták az illusztrációkat. Igaz, az írások a város nagyon különböző arcait villantják fel, és nagy kihívás volt, hogy ezeket úgy láttassam, hogy közben mégis valami egységes formanyelvet alakítsak ki. A végeredménnyel persze nem vagyok maradéktalanul elégedett…

– Milyen technikákat használt?

– Amikor az első kötetet terveztük, felmerült a gondolat, hogy fotókkal illusztráljuk. A szegedi nevezetességek bemutatásának lehetőségét gyorsan elvetettük, meghagyva azt a turisztikai kiadványoknak. Az első ötletem az volt, mutassunk apró, de jellemző részleteket a városból, amelyek a mindennapi életünket, így a városról alkotott benyomásainkat – effektjeinket is − észrevétlenül meghatározzák. Próbálkozásaim során nőttön-nőtt bennem a tisztelet a fotósok iránt, akik képesek egy képen láttatni minden fontosnak érzett motívumot. Nekem ez csak úgy sikerült, ha szétvágtam a fotókat.

– És rajzzal „toldotta meg”…

– Igen, a fénykép-darabkákkal eljátszottam, és rajzokkal egészítettem ki őket. Úgy éreztem, a fotorealisztikus valóság adta kereteket élettel kellene megtölteni. Az első kötetben még csak az emberi jelenlétre utaló nyomokkal, a másodikban már kicsit bátrabb és tudatosabb voltam: növényekkel, állatokkal és emberalakokkal. A fényképhűséget ellenpontozva elvont, sematikus formában.

– Épülethomlokzatok, szobrok és ablakok is megjelennek egy-egy oldalon – mi ragadta meg ezekben a részletekben?

– Szerettem volna egy játékot is felkínálni a szemlélőnek: a homlokzati elemek, épületszobrok, kapuk, ablakok, táblák és falfirkák mind beazonosíthatók, megkereshetők a város területén. A nevezetes, emblematikus épületeket mindenki ismeri, de a várossal való bensőséges kapcsolat kialakítása ott kezdődik, ha egy-egy részletével is közelebbi kontaktusba kerülünk. És ilyen tekintetben egyenrangúak a belváros palotáinak, az alsóvárosi házaknak a részletei, vagy a lakótelepi miliő elemei. Az volt a szándékom, hogy ezekből a mozaikokból álljon össze egy komplex kép a városról. Ami persze szubjektív, ezekkel az eszközökkel nem is lehet más.

– Többnyire szerkesztő riportereként ismerik, hogyan alakult a rajztanári fejezet az életében? Úgy tudom, az SZTE Juhász Gyula Pedagógiai Kar mesterképzős andragógia szakját is elvégezte.

– A Tömörkény-gimnáziumban alkalmazott grafika szakra jártam, sokáig ilyen pályára készültem. A főiskolán a rajz szak mellé egy hirtelen ötlettől vezérelve választottam a művelődésszervezőt, ahol média szakirányra kerültem. Még a főiskola alatt elkezdtem dolgozni az akkori Szeged TV-nek, és valahogy benne ragadtam ebben a szakmában. Közben azért mindig rajzolgattam, de az utóbbi két-három évben az eddiginél erősebben tért vissza a késztetés. Terveim mindkét irányban vannak, sőt, egy harmadikban is, amelyik ötvözi az első kettőt: az utóbbi időben egyre inkább érdekel a vizuális kultúránk állapota, válságjelenségei, például a média hatása a képzőművészetre. Néhány tanulmányt már publikáltam e témákban.

– Melyek a kedvenc témái, technikái?

– A JGYPK Rajz Tanszékén kiváló képzésben részesültem, most érzem csak, milyen biztos hátteret adott minden további lépésemhez a sok-sok akkor készített tanulmányrajz. Szinte mindent kipróbáltam már, de úgy érzem, mostanában kezdek rátalálni azokra a technikákra és ábrázolási módokra, amelyekkel igazán ki tudom fejezni magam. Többnyire jól körülhatárolt formákkal dolgozom, ívekkel és egyenesekkel elválasztott, zárt foltokból építkezem. Van, amikor csak tustollat és grafitceruzát használok, máskor akrilfestékkel töltöm ki a felületeket. Van egy nagy zacskónyi színes papírom, köztük csomagolóanyagok, textilek, különféle érdekes színű és felületű anyagok, amelyekből szívesen építek kollázsokat. Gyakran vegyítem is a különféle technikákat.

*

Az antológiák Pusztai Virág által készített illusztrációiból a Somogyi-könyvtár Internet-terében nyílt kiállítás, melyet augusztus 1-jéig láthatnak az érdeklődők.

A.M.