Dr. Majó Zoltán: Innováció és költséghatékonyság

Gazdasági-műszaki főigazgatói hitvallásomat egy példával szeretném illusztrálni. Két évvel ezelőtt a Tanulmányi és Információs Központban tartott előadást a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, aki a szünetben rohanva kezdett el telefonálni. Nem sokkal később szűkebb körben elárulta, ide járt egyetemre, ám épp egy héttel azelőtt beszélte le a lányát arról, hogy a fővárosból Szegedre jöjjön le tanulni, mert az egy poros kis város. Ahogy ismét ellátogatott a Szegedi Tudományegyetemre, rájött, ez már nem az az intézmény, amit anno megismert, hanem egy modern, szellemében és infrastruktúrájában megújult universitas. Azért szaladt föl telefonálni, hogy szóljon a lányának, azonnal írja be az SZTE-t az első helyre. Úgy gondolom, a TIK ilyen szempontból méltó infrastruktúrája az egész szegedi oktatásnak és tudományosságnak. A következő négy évben azért akarok dolgozni, hogy bárhol is járunk az intézményben, láthatóan csökkenjen az az infrastrukturális lemaradás, ami nemcsak bennünket, hanem az egész magyar felsőoktatást jellemzi. Fontos, hogy ezen a téren is felzárkózzunk Nyugat-Európához!

Az egyetemen jelenleg is számos komoly beruházás folyik, elég, ha csak a Dugonics téri központi épület felújítására vagy a klinikai nagyprojektre utalunk...

Ez így van, jelenleg több mint 28 milliárdnyi fejlesztés zajlik egyszerre, ami a figyelmem jelentős részét is leköti. Közvetlenül hozzám tartoznak a kiemelt, milliárdos programok, mint például a 12 milliárdos klinikai projekt vagy a Dugonics téri beruházás. Természetesen kisebb, tíz- vagy százmilliós nagyságrendű beruházásokat is végrehajtunk, melyek keretében megújul egy-egy tanszék, intézet vagy kórház, ezeket a szakmai apparátus nagy rutinnal irányítja. Sok esetben pedig nemcsak a téglát és a maltert kell emögött látni, hanem a szellemi innovációt, kutatás-fejlesztési pályázatok elindítását vagy innovációs politikánk megújítását, mely területek az igazgatókhoz vagy a rektorhelyetteshez tartoznak.

Gazdasági-gazdálkodási téren milyen utat lát a Szegedi Tudományegyetem előtt a következő években, milyen pályát rajzolna meg az intézmény számára?

Nem gondolom, hogy az SZTE-n lenne jövője annak a gazdaságpolitikának, hogy még húzzunk egyet a nadrágszíjon vagy vágjunk le még egy egy testrészünket, hanem annak van értelme, hogy újítsunk meg valamilyen folyamatot, infrastruktúrát, szolgáltatást, és próbáljunk költséghatékonyabb megoldásokat találni. Csak két példa erre: a Mérnöki Kar éppen most kap olyan infrastruktúrát, melynek részeként zöld energiával hajtjuk az épületet. Olyan innovatív megoldásokat hoz az energiapolitikában az egyetemnek a hőkutas rendszer, amivel hűteni és fűteni lehet, hogy ennek révén csökkenteni tudjuk az energiafelhasználást. Emellett éppen a napokban nyertünk meg egy 1 milliárdos pályázatot, melynek keretében az egyetem belvárosi épületeinek tetején komplett naperőműparkot helyezünk majd üzemebe, így energiaköltségünket legalább 6-8 százalékkal tudjuk csökkenteni. Mivel az elsődleges energia 3 milliárd forintba kerül az egyetemen, ha ezen spórolunk, akár 2-300 milliót is kereshetünk, amit oktatásra vagy kutatásra fordíthatunk.

Minden ilyen programban érdekelt vagyok! Nem újabb nyírást szeretnék, hanem olyan projekteket, melyek a költséghatékonyságot növelik. Ha ehhez beruházásokra van szükség, akkor meg kell találnunk a megfelelő pályázati forrásokat!