Radnóti Miklósra emlékezünk az idén: május 5-én száz éve annak, hogy a holokausztnak áldozatul esett, a legnagyobb fenyegetettségben kivételes költészetet létrehozó alkotó, a szegedi egyetem egykori hallgatója megszületett.
Szegednek kitüntetetten több oka van az emlékezésre: az idei Egyetemi Tavasz és a Radnóti-emlékév közös programjai között tudományos konferencia, színházi előadás, felolvasóest egyaránt szerepel is. Radnóti egyetemi éveit töltötte Szegeden, Pestre ugyanis zsidó származása, pontosabban a numerus clausus miatt nem vették fel. Az itt töltött évek – Sík Sándor hatása, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával való kapcsolat miatt is – meghatározóan fontosak lettek a költő életében. A kapcsolat persze kölcsönös: Szeged is sokat köszönhet Radnótinak.
„Szeged Radnótival az auráját növelhette” – állítja Ilia Mihály, a szegedi bölcsészkar nyugalmazott, legendás oktatója, a Tiszatáj egykori főszerkesztője. „Juhász Gyulát kivéve Szeged íróinak, művészeinek többsége innen indult vagy átmeneti időre volt itt, ezért a szegedi művészeti hagyomány jobbára nagy átutazókból áll, képviselői az indítást köszönhették a városnak. Erre az inspirációra Szeged mindig büszke volt, az is lehetett” – teszi hozzá.
A városon belül ugyanakkor az egyetem is meghatározó közeg volt Radnóti számára.
„A régi kolozsvári egyetem szellemisége még ekkor is hatott” – vallja Ilia. „Szegeden Radnóti jó tanárokat kapott (Zolnai Bélát, Sík Sándort, Mészöly Gedeont), akik szóba álltak a tanítványokkal, és belekerült egy nevelő és növelő közösségbe, a szegedi fiatalokéba. A verselgető pesti diákból itt a magyar élet egyetemességét is áttekinteni tudó költő lett. Megjegyzendő, hogy a Kaffka Margitról írt doktori disszertációja és a későbbi irodalomtörténeti írásai a szegedi egyetemi tanulmányaiba gyökereznek.”
Talán kevésbé ismert tény, de Radnóti a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával falukutató utakon is részt vett, a szociális kérdések is elevenen foglalkoztatták. Minderről Péter Lászlónak az évforduló alkalmából megjelent, Radnóti életét, életművét vizsgáló írásainak gyűjteményében is olvashatunk, ahogy arról is, hogy Radnóti Szegeden született verseiben a falu megjelenése mindig tápéi élményen alapszik.
„Radnóti Szegeden a magyar valóságnak olyan részét ismerte meg, melyet addig nem ismert, a magyar vidék, a falu életét” – állítja Ilia. „A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma programjának része volt a falujárás, ismerkedés a folklórral, szociális kérdésekkel. A falu az ő számára jobbára Tápét jelentette, az én szülőfalumat. Régi Radnóti-élményt is dédelgetek magamban, kisdiákkoromban tudtam Radnóti Tápé, öreg este című verséről, később a tápai tárgyú meséjéről is, egyetemi hallgató koromban pedig voltak tanáraim, akik Radnótit is tanították, kapcsolatban voltam Sík Sándorral és franciaprofesszorával, Zolnai Bélával. Kedves professzorom volt Radnóti egyetemi társa, Baróti Dezső, és ismertem más egyetemi társait: Tomori Violát, Ortutay Gyulát, Tolnai Gábort. Csak későn olvastam Kun Miklós visszaemlékezését, amelyben leírja, hogy Radnótival kijárogattak egy tápai kocsmába, ahol dalolgattak bor mellett. Ez annyira meghatott, mint a költő több tápai írása.”
Ahogy az Egyetemi Könyvtárban április közepén nyílt Radnóti-kiállítás megnyitóján Olasz Sándor, a szegedi bölcsészkar Modern Magyar Irodalom Tanszékének tanszékvezetője, a Tiszatáj főszerkesztője fogalmazott, Radnóti életművét ma a tragikus sorssal összefonódó nagy és korszerű költészetként látjuk. De a kiállításon is látható szélesen mosolygó képe nemcsak az életvidám fiatal, de a szegedi egyetemista arcára is emlékeztet.
Turi Tímea
