Az ünnepi tanácsban
Prof. Dr. Szabó Gábor rektor és
Dr. Csernus Sándor dékán mellett a társkarok képviseletében dékánok és professzorok vettek részt. Az ünnepséget hagyományosan zenei műsor nyitotta meg, a Zeneművészeti Kar hallgatói harsonajátékukkal szórakoztatták a megjelenteket.
A diplomaosztót Dr. Csernus Sándor dékán ünnepi beszéde nyitotta meg, melyben reményét fejezte ki, hogy a most végzett hallgatók nemcsak oklevelet, hanem tudást szerezni jöttek a Szegedi Tudományegyetemre – többen második diplomájukat kapták meg, illetve végeztek szakirányú továbbképzést –, és a kiosztandó oklevelek nemcsak az elsajátított tudást jelképezik, hanem a belefektetett kitartó erőfeszítést is. Köszönetet mondott és gratulált nemcsak a végzett hallgatóknak, hanem az őket támogató szülőknek is, kérésére tapsvihar harsant fel. Az egyetemi évek szépek és romantikusak voltak, és mostanra úgy tűnhet, a lehetőségek beszűkültek, de ez csak látszólagos – bíztatta a végzetteket. A Szegedi Tudományegyetemnek neve van, mivel társadalmi szerepet és küldetést vállal, melyet törekvése a hallgatókba is beletáplálni. A bölcsészet – folytatta –, nyitottságot és látásmódot jelent, ami mára nemcsak a tanárképzéssel azonos, hanem az élet több területén is szerepet kell vállalniuk. Noha ez mára a régebbi korokhoz képest elhalványult, a most végzetteknek is feladata, hogy ezen változtassanak. A tudás ugyanis közös produkció, mely a Szegedi Tudományegyetem cégére alatt szélesedett ki az utóbbi években, és amely a nemzettel és társadalommal szemben tartozást és elkötelezettséget von maga után. Ezt a szellemi örökséget feladata minden bölcsésznek alázattal óvni és továbbvinni.
A három ünnepségen az 1252 záróvizsgát tett hallgatóból 1060 vehette át oklevelét, legtöbben több szakon is. 477 egyetemi és 520 alapfokú (BA, illetve BSc) diplomát osztottak ki, valamint hetven szakirányú továbbképzős hallgató is befejezte tanulmányait.
Prof. Dr. Szabó Gábor rektor ünnepi köszöntőjét azzal kezdte, hatalmas öröm ennyi felszabadult és boldog fiatalt látni, akiknek életében minden a tervek szerint alakult. A búcsút éppen ezért törekedett rövidre fogni, bár felidézte az egyetemi évek állomásait. Reményét fejezte ki, hogy a diploma megszerzésén túl az egyetem nyitottságot, talpraesettséget és szellemiséget is nyújtott a hallgatóknak, és a megszerzett tudás megsegíti a végzetteket az élet minden területén – a munkában és a magánéletben egyaránt. Az élmények, a tapasztalatok és a tudás egyúttal közösséghez tartozást is jelent, valamint büszkeséget, hogy a Szegedi Tudományegyetem polgárai lehettek. Térjenek vissza – kérte a friss diplomásokat –, és tartsanak össze!
