Stratégiai jelentőségű együttműködési keretmegállapodást kötött a Szegedi Tudományegyetem és a BYD Auto Hungary Kft., amely új gyakornoki lehetőségeket nyit a hallgatók előtt, és erősíti az SZTE gazdasági-társadalmi beágyazottságát. A partnerség új szintre emeli az egyetem és a kínai autógyártó közös szakmai és kutatási törekvéseit.
Kötetben érhetők el a Bibó István Emlékbizottság 1989. május 12-14. között rendezett Nemzet és demokrácia konferenciájának 35 évig publikálatlan előadásai. A rendszerváltozás időszakában nagy feltűnést keltett konferenciát a szegedi egyetem akkori öntevékeny hallgatói csoportjai rendezték. Az eseményre Dr. Laczkó Sándor, az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár Különgyűjteményi Osztályának vezetője, a Bibó István Emlékbizottság egykori titkára és Zilahi Tibor, az SZTE NKI Nemzetközi Mobilitási Iroda helyettes irodavezetője, az emlékbizottság egykori tagja emlékezik vissza.
A Bibó István Emlékbizottságot 1988. szeptember 28-án alapította meg a József Attila Tudományegyetem (JATE) hallgatói csoportjainak nyolc képviselője. Bellavics István (AETAS szerkesztőség), az emlékbizottság elnöke, Laczkó Sándor (Harmadkor szerkesztőség), az emlékbizottság titkára, Pató Attila (Gondolat-Jel szerkesztőség), Zilahi Tibor (JATE Társadalomtudományi Köre), Györek László (Károlyi Mihály Kollégium Társadalomtudományi Kör), Tóth Ferenc (Móra Ferenc Kollégium Társadalomtudományi Szekció), Fodor Endre (JATE Galiba Kör) és Pete György (Szegedi Egyetemi Műhely) azt a célt tűzték ki, hogy Bibó István (1911-1979) halálának 10. évfordulóján, 1989 májusában konferencián emlékeznek meg a demokrata politikai gondolkodóról, aki a szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát, majd 1946 és 1950 között itt oktatott.
A korabeli szegedi egyetemi második nyilvánosság egyik legfontosabb konferenciájaként ismert Bibó-konferencia nemcsak Bibó István szellemiségét idézte fel, de a rendszerváltozás egyik fontos eseménye is volt. A konferenciára a pártállami politikusok kivételével valamennyi szellemi és politikai irányzat képviselőit meghívták. A szegedi egyetem Dugonics téri főépületének dísztermében több száz érdeklődő folyamatos jelenlétében három napon át tematikus bontásban hangzottak el az előadások.
Az eseményről megjelent kötet tartalmazza Vásárhelyi Miklós, Göncz Árpád és Bellavics István emlékező beszédét, amelyek Bibó István óbudai sírjánál hangzottak el, közli Ilia Mihálynak, az emlékbizottság védnökének a konferencia nyitónapján elhangzott köszöntőjét, valamint megjelennek benne Körösényi András, Molnár Gusztáv, Bíró Zoltán, Borbándi Gyula, Kende Péter, Szabó Miklós, Bilecz Endre, Dénes Iván Zoltán, Szalai Pál, Juhász Pál, Pető Iván, Szalai Júlia és Fábián Ernő vitaindító tanulmányai, a konferencia hozzászólásai és az ezekre adott válaszok.
A rendezők visszaemlékezése szerint a konferencián neves előadók és hozzászólók egymással vitázva, de közösen keresték az összeomló rendszer által okozott társadalmi és politikai válságra adható választ. „Utólag is értékelnünk kell azt a tényt, hogy egy toleráns közegben nagyon eltérő vélemények fogalmazódtak meg, hogy a színvonalas előadásokat követően józan vita zajlott, s hogy a magyar szellemi, politikai és közélet jelentékeny, ám nagyon különböző beállítottságú személyiségei nyitottak voltak egymásra, szóba álltak és párbeszédet folytattak egymással. Ha a teljes egyetértés megteremtésére nem is volt esély, de a minimális konszenzusra való törekvés légköre realitás volt” – állapítják meg a kötet szerkesztői, Bellavics István, Daróczi Enikő, Laczkó Sándor és Révész Béla.
Laczkó Sándor szóbeli visszaemlékezése szerint a Bibó-konferencián megjelent és felkérés nélkül köszöntőt mondott Pozsgay Imre, az MSZMP államminisztere is, akiről később derült ki, hogy a szervező hallgatók szándéka ellenére Bíró Zoltán irodalomtörténész, az MDF egyik alapítója hívta meg az eseményre.
– Pozsgay megjelenése nemcsak meglepetést váltott ki, hanem azt is, hogy amikor a kéretlen köszöntő elkezdődött, Göncz Árpád kijött a teremből – emlékezett kérdésünkre a Bibó-emlékbizottság egykori titkára. – Mint rendező az ajtónál álltam és láttam, hogy fejét ingatva kilép Göncz Árpád. Előbb az irodalmi folyóiratunkról, a Harmadkorról beszélgettünk, majd elmondta, hogy azért nem bírja a Pozsgayt, mert rátelepszik a nem pártállami eseményekre, ahol megjelenik. Göncz Lakitelket emlegette, amelyre Pozsgayt szintén Bíró Zoltán hívta meg, majd az államminiszter úgy tett, mintha köze lett volna a rendezvényhez. Göncz Árpád emlékezett arra is, hogy Pozsgay az 1970-es években párthű politikusként ki mindenkinek tartott be. Göncz akkor még nem köztársasági elnök volt, nemrég még a szegedi egyetemen tanított, és mi is úgy beszéltünk vele, mint egy egyetemi tanárral. Az események sodrására jellemző, hogy még annak az évnek az őszén kikiáltották a köztársaságot, és ő lett a köztársasági elnök – mondta Dr. Laczkó Sándor.
Laczkó Sándor azt is felidézte, hogy Csákány Béla matematikus, a szegedi egyetem rektora három napra a konferenciát szervező hallgatók rendelkezésére bocsátotta a rektori hivatal tanácstermét és saját irodáját, ezekben dolgoztak, pihentek a szervezők. Csákány Béla, aki 1985-től volt az egyetem rektora, vállalta, hogy beszédet mond a szegedi egyetem rektori hivatalának második emeleti folyosóján felavatott Bibó István-emléktáblánál, amelynek felirata így szól: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit jelent, mint nem félni”. (Az emléktábla ma az első emeleti folyosón látható).
– Egyetemistaként repülő egyetemi előadásokat szerveztünk, mert a nem pártállami gondolkodású társadalomtudósokat az egyetemre nem lehetett meghívni előadni, viszont magánlakásokba igen. Érzékeltük a lassú olvadást, 1988 őszén például már Kis Jánost is vendégelőadóként láttuk az egyetemen. A Bibó Emlékbizottság megalakításának volt tétje, mert nem látszott, merre mennek az események. Megtörténhetett volna az is, hogy az egészet betiltják azzal, hogy az egyetemisták ne ellenzékieskedjenek. Ehelyett éppen fordítva történt, Csákány Béla rektor átadta az irodáit a szervezőknek. Ez nagyrészt rajta múlott, bizonyára neki is megvoltak a maga harcai a szervekkel, de ő világosan állást foglalt.
A konferenciával párhuzamosan Lengyel András gondozásában Bibó István életét bemutató kiállítás nyílt a Fekete Házban. Zilahi Tibor akkoriban hallgatóként a JATE társadalomelméleti gyűjteményében készült államvizsgájára, így kapcsolódott be a szervezésbe:
– A kiállításhoz a Csongrád Megyei Levéltárban kutattam többedmagammal Bibó István szegedi dokumentumai után. A kutatás során több dokumentumot, így például Bibó gimnáziumi bizonyítványát is sikerült megtalálni, és a kiállításon közzétenni. Emlékszem, az én feladatom volt, hogy az egyetem rektori hivatalában felavatott Bibó-domborművet elhozzam a készítőjétől a rektoriba, magának a domborműnek a megrendelését Bellavics István intézte – emlékezett kérdésünkre Zilahi Tibor.
A Gondolat kiadónál megjelent kötetben Laczkó Sándor a Bibó-konferencia szervezéséről és lebonyolításáról, Révész Béla az 1980-as évek Bibó-emlékezetéről, Balog Iván pedig Bibó Istvánnak a rendszerváltás időszakában történt rehabilitációjáról írt tanulmányt. Mellékleteként olyan dokumentumok is olvashatók, mint Illyés Gyula és Kenedi János gyászbeszéde Bibó István 1979-ben történt temetésén, valamint egy állambiztonsági jelentés arról, hogy ez utóbbi gyászbeszédet kijuttatták az újvidéki Híd című folyóiratnak. A kor további jellemzőjeként olvasható egy 1958. január 3-i jegyzőkönyv Göncz Árpád és Bibó István szembesítéséről a Belügyminisztérium II. Gyorskocsi utca 31. szám alatti hivatali helyiségében.
A kötet az SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Pólay Elemér Alapítvány Könyvtára sorozat 100. részeként jelent meg.
Panek Sándor
A borítóképen: Bibó István 1989-ben elhelyezett emléktáblája a Szegedi Tudományegyetem rektori hivatalának első emeleti folyosóján
