Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán Prof. Dr. Racsmány Mihály vette át a dékáni tisztséget a két ciklusát kitöltő Prof. Dr. Gyenge Zoltántól. A dékán személye változott, a célkitűzés ugyanaz maradt: a munkaerőpiacon is keresett készségekkel rendelkező, önálló gondolkodású diplomások képzése egy kulturális missziót betöltő, nemzetközi kitekintésű és hatékonyan gazdálkodó bölcsészkaron. Cikkünkben az új és a leköszönő dékán beszél a célok folytonosságáról.
A Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének vezetője, Prof. Dr. Racsmány Mihály július 1-jétől vezeti a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kart. Az új dékánt jövőbeli terveiről, az AI-támogatott új oktatási rendszeréről és a bölcsésztudományok társadalmi megítéléséről kérdeztük.
– Milyen gyakorlatokat, szemléletmódot visz tovább a BTK vezetésében Prof. Dr. Gyenge Zoltán elképzeléseiből?
– Nagyon jó állapotban veszem át a kart, ellentétben azzal, ahogyan Gyenge Zoltán 2017-ben átvette. Egy gazdaságilag stabil, magas presztízsű, magas hallgatói létszámmal rendelkezdő intézményt viszek tovább, amely sokkal erősebb, mint 8-10 évvel ezelőtt volt. Az én dékáni elképzeléseim folytonosságot képeznek az előző vezetéshez képest, a helyetteseink is nagyrészt átfedésben vannak. Egyetlen új szereplője van csak a dékáni vezetésnek: Fekete Mariannt, a Szociológiai Tanszék vezetőjét ifjúsági és társadalomtudományi céljaink miatt kértem fel.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve, milyen újdonságokra számíthatunk?
– Már látszanak azok a trendek, amelyek a következő két-három évben kihívást fognak jelenteni, ezekre próbálok reagálni. Három nagy célom van. Az egyik a nemzetköziesítés. Jó lenne, ha minden képzésünkből lenne angol nyelvű is. Én magam egyúttal a Pszichológiai Intézet vezetője is vagyok, ahol tavaly jó példával elől járva elindítottuk az angol nyelvű pszichológiát. Jelenleg is sok nemzetközi kutatási kapcsolatunk van, szeretnénk, ha ez az oktatásban is így lenne.
Ezenkívül a karnak van egy kulturális missziója, amelynek a központja jelenleg is a Radnóti Cafe; itt ezt a missziót tovább folytatjuk és kiterjesztjük. Sokan tudják, hogy az 1960-70-es években egy egyetemi színpad működött az Auditorium Maximum nagyelőadóban, a legendás Pál István vezetésével. Ezt szeretnénk újrateremteni, máris komoly lépéseket tettünk ezzel kapcsolatban. A 2025-26-os évre fontos célkitűzésünk, hogy a bölcsészkarnak újra legyen progresszív színházi műhelye. Az Audmaxot fény- és hangtechnikával, megfelelő elválasztó rendszerekkel megpróbáljuk alkalmassá tenni arra, hogy létrejöhessen egy hallgatói bázisra épülő egyetemi színpad. Szeretnénk, ha a jövőben az oktatásban is nagyobb hangsúlyt kapna a színháztudomány. Fontos, hogy ne csak a bölcsészettudomány, hanem a művészeti aspektus is megjelenjen, ami egyébként mindig erősen jelen volt a BTK képzéseiben.
A harmadik nagy cél a következő generáció megszólítása, próbáljuk minél korábban ideszoktatni a fiatalokat. Kiemelt tervünk a diákegyetem, az általános és középiskolás diákoknak szervezünk majd nyári és évközi programokat, melyek során bemutatjuk izgalmas, interaktív képzéseinket, mert lehet, hogy csak a sztárszakjaink látszanak. Ebben a gyakorlóiskoláinkkal is szeretnénk együttműködni. Azt is fontosnak tartom, hogy családbarát kar legyünk; baba-mama szobát szeretnénk létrehozni levelező tagozatos hallgatóinknak.
– Mit gondol a bölcsészet- és társadalomtudományok társadalmi megítéléséről?
– Ez szerteágazó kérdés. A pszichológiának például magas a presztízse, nemcsak Magyarországon, hanem világviszonylatban is. Ha megnézzük a kar hallgatói eloszlását, 30 és 40% között pszichológus hallgatók járnak ide, létszámuk 800 és 1000 között van, így logikus volt, hogy előbb-utóbb lesz egy pszichológus dékán a bölcsészkaron. Ugyanakkor a pszichológia nagyon interdiszciplináris tudomány. Én magam is rengetegféle kutatási programban veszek részt, foglalkozok neurológiával, pszichiátriával, és van egy agykutatási kutatócsoportom, amely memóriával, idegrendszeri zavarokkal, neuropszichológiával foglalkozik. Ezenkívül a pszichológia kapcsolatban van humán területekkel is, például nyelvészettel, filozófiával: ezért is kedvelt szak, hiszen annyira sokféle.
Népszerű képzéseink még a kommunikáció- és médiatudomány, valamint a nyelvszakok; és olyan szakok is vannak, amelyekre kevesen jelentkeznek, de rendkívül nagy a presztízsük: ilyen a filozófia. Az AI-fejlesztésekkel kapcsolatban – tapasztalatból tudom mondani, mert én is részt veszek ilyenben – bármilyen furcsa, de a filozófusok véleményét keresik. Világos, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatban nagyon sok oktatási, elemzési, társadalmi és etikai kérdésre kell válaszolni. Több száz éves, már kialakult mechanizmusokat kell zárójelbe tenni, felvetődik például, hogy van-e értelme a szakdolgozatnak, a beadandó műhelymunkáknak. Mind a politikát, mind a társadalom egyéb szegmenseit áthatja ez a technológiai forradalom. A jelenséget meg kell érteni, vizsgálni kell, ehhez pedig bölcsészekre, szociológusokra van szükség. Ezt ma már mindenhol látják. Butaság, és azóta sem bizonyult igaznak az a régi toposz, hogy a bölcsész szakosok McDonalds’-ban fognak árulni. Az utánkövetésekből látszik, hogy a BTK-n végzett hallgatók sokkal gyorsabban tudnak elhelyezkedni, mint a közvélemény által kiemelkedőnek tartott képzéseken végzettek. Mindenki azt gondolja, hogy most informatikusnak kell lenni, ez a jövő, de minimális technológiai változások is azonnal beszakíthatják azt a piacot. Aki kicsit is ismeri az AI fejlődését, látja: nem biztos, hogy szükség lesz alacsony szintű programozókra. Magas szintű, rendszert átlátó emberekre még igen, de egy komoly AI-támogatással már most ki lehet váltani egy 20-30 fős kódíró csapatot. Nehéz megjósolni, hogy mi a jó szakma, de a bölcsészet és a társadalomtudományi képzések egy jelentős része olyan tudást épít, amellyel könnyű alkalmazkodni. Összességében azt gondolom, hogy a bölcsészetnek nem rossz a presztízse, ennek a karnak különösen nem. Ezek a típusú ismeretek nagyon fel fognak értékelődni a következő években.
– Mire fog ideje jutni a dékánság mellett? Szűkülnek a korábbi tevékenységei?
– Ezt most még nem látom. Továbbra is én vezetem a Pszichológiai Intézetet, van egy kutatócsoportom, mindkettő komoly feladatokkal jár. Szeretnénk elindítani egy neuropszichológiai szakirányú továbbképzést. A dél-alföldi régióban és a határon túli területeken is problémát jelent a gyerek neuropszichológia, a gyerekfejlődési zavarok ellátása. Az a cél, hogy például az ADHD-val, autizmussal küzdőknek ne kelljen Budapestre kerülniük, hanem az ifjúsági pszichiátria mellett legyenek erre specializálódott centrumok, szakembercsoportok. Ezért már most is sokat tettünk, közösségi szerveződésben létrejött egy centrum az egyetemmel partnerségben. Ezen kívül a Pszichológiai Intézet a Szoftverfejlesztési Tanszékkel fejlesztett egy AI-támogatott oktatási rendszert, amelyet be akarunk vezetni a karon, az egész egyetemen, majd országosan is. Ez tehát, amit egyelőre látok, aztán majd meglátjuk, mire marad tényleg idő.
Prof. Dr. Racsmány Mihály. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
– Mesélne erről az oktatási rendszerről? Milyen elveken működik?
– A Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) keretein belül egy éve kezdtük a fejlesztést, és egy befektetői csoport a szoftvert megvásárolta és piacra viszi, de az egyetem stratégiai, fejlesztési, informatikai és szakmai fejlesztőpartner marad.
A jelenlegi pedagógiai módszerekről a kognitív tudomány már 30 éve kimutatta, hogy nem hatékonyak. Nem hatékony, ha a tananyagot egyre motiválóbbá, színesebbé és kollaboratívabbá tesszük, hogy felkeltsük a diák figyelmét. Az emberi emlékezet, az elme nem így működik. Ezek a rendszerek nem tudnak megküzdeni a felejtés nagyon rapid, exponenciális természetével. A mi rendszerünk előhíváson keresztüli, elképesztően hatékony tanulásra alapoz. Szintén tévedés, hogy lehet készségeket tanítani a gyerekeknek. A szövegértési készség, kritikus gondolkodási készség és keresési készség nem tartalomfüggetlen készségek. Sok kutatás bizonyította be, hogy ha az egyik gyerek a focihoz ért, akkor a fociról szóló szöveget jobban érti, mint az, aki más témában jobban teljesített nála. Több fajta tudás van: fogalmak, elméleti modellek, tényadatok, műveletek; mi ezekre alapozunk. A rendszer előhívásra épülő rekogokat épít: vannak kérdések, amelyek megoldásához segítségeket is nyújt, majd ha megvan a megoldás, el is magyarázza azt. Ezenkívül különböző típusú kognitív műveleteket végeztet el a diákkal, osztályoz, kategorizál, szintetizál. A tanár adhat a rendszeren keresztül házi feladatot, és elindíthat feladatot az órán, amely a diákok telefonján is megjelenik, ő pedig látja a válaszokat, és azt, hogy az adott diáknak milyen a teljesítménye. Mindezt egy bonyolult statisztikában: mennyi fogalmat, elméletet, műveletet tud, és csoportszinten is látszik, hogy mik a nehézségek. Memóriakutatók által készített algoritmussal a rendszer számolja az adott diák felejtési görbéjét, és amikor a legfontosabb, üzenetet küld neki, hogy ismételni kell.
Balog Helga
Prof. Dr. Gyenge Zoltán 8 éven át volt az SZTE BTK dékánja, előtte 3 évig dékánhelyettesként dolgozott. Vezetésével a korábban állandó hiánnyal küzdő bölcsészkar működése gazdaságos lett, fejlesztésekre is tudott forrásokat félretenni. Az SZTE BTK a HVG rangsorában az oktatói kiválóság alapján évek óta a legjobb bölcsészkar Magyarországon, és a többi mérőszámban is az elsők között található. Prof. Dr. Gyenge Zoltán a bölcsészkar feladatát a munkaerőpiacon is keresett autonóm gondolkodású diplomások képzésében látja.
– A tanévnyitókon rendszeresen kitért arra, hogy lehetne ugyan bölcsészet nélkül élni, de nem érdemes.
– A bölcsész szakma mint olyan, egy etikai többlettel is bír. A természettudományoknak felfedezéseik vannak, de ezek önmagukban nem tisztáznak etikai problémákat. Az önvezető autó, a mesterséges intelligencia soha nem fogja eldönteni, mi a jó és a rossz közötti különbség. Ez mindig is a gondolkodó emberre marad. A gondolkodó embert, aki etikai, esztétikai kérdéseken gondolkodik, a bölcsészkarok képzik. Erre a társadalomnak is igénye kell, hogy legyen. Enélkül egy társadalom nem felnőtt, az embereket könnyű gyerekként kezelni, ha nem tudnak kritikusan gondolkodni. Filozófus vagyok, talán szakmai ártalom is, hogy a kritikus gondolkodással foglalkozom. Immanuel Kantnak van egy írása, a Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás; ez az első mondata: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából.” Ha ezt a kiskorúságot valamilyen módon le tudjuk bontani és a felnőttség irányba tudjuk elvinni a társadalmat, az bizonyos politikai eszmerendszerektől eltekintve mindenkinek előnyös. Mélyen hiszek a felnőtt, önálló, kritikus gondolkodásban. Azt is hozzátenném, hogy a munkaerőpiac cáfolja a legjobban azt a narratívát, hogy a bölcsészet semmire sem jó. Nézzük meg a statisztikákat: bölcsész diplomával jól el lehet helyezkedni, sőt most már vannak olyan egzakt jellegű szakmák is, amelyekben kifejezetten keresik a bölcsészeket.
– Milyen készségek alapján?
– A nyelvtudás, a kritikus gondolkodás, a helyzetekre való rugalmas és gyors reagálás, a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás, ezek kifejezetten bölcsészi készségek. Nálunk nyelveket kell tudni, önállóan kell gondolkodni, szöveget kell értelmezni, megoldást kell keresni – ezek mind fontos skillek. Én jogász végzettségű vagyok, ügyvédként dolgoztam majdnem 20 évig. Valójában a dékáni tevékenység miatt adtam fel egy elég jól menő ügyvédi praxist. Volt egy német megbízóm, egy szegedi gyár, amelynek tulajdonosa azt kérte, hogy olyan munkaerőt keressünk, aki képes nyelveket tanulni és önállóan értelmezni, a szakmát ők majd megtanítják neki néhány hónap alatt.
Prof. Dr. Gyenge Zoltán. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
– Nem éppen ezeket a szakmákat veszélyezteti a mesterséges intelligencia?
– A mesterséges intelligencia a mi munkánkat biztos, hogy nem fogja elvenni. Sokkal inkább elveszi majd azoknak a szakmáknak a munkáját, amelyek erőteljesen technikai alapúak, matematikai formákba önthetők. A Szilícium-völgyben manapság már sokkal kevésbé keresnek programozókat, hiszen a programozást maga a gép elvégzi, hanem inkább keresnek szociológusokat, bölcsészeket, társadalomkutatókat, HR-eseket és kommunikációs szakembereket. Ezt a gép egyelőre nem tudja.
– Mit tart a legnagyobb eredménynek, amit dékánként a bölcsészkar élén ért el?
– A BTK 2017-ben, amikor átvettem, gazdasági értelemben csődközeli helyzetben volt, folyamatosan a szolidaritási alap hozzájárulására voltunk szorulva. Az egyetem finanszírozta ezeket a hiányokat. 2019-2020-ra azonban már majdnem nullára jöttünk ki. Gyökeresen átalakítottuk az egész gazdálkodási rendszert és szerintem nagyon jó állapotban sikerült továbbadnunk. Ebbe belesegített az is, hogy 2018-ban át kellett állnunk keretgazdálkodásra, és ekkor tabula rasát kellett csinálnunk, ami természetesen nem volt konfliktusmentes. Bevezettük a gazdaságossági mérést, megnéztük, mennyit hoz egy adott egység, és mennyibe kerül. Teljesen átvilágítottuk a kar gazdálkodását. Pontosan tudtuk, hol kell fejleszteni, hol vannak többletek, hiányok, és mit kell tenni. Erőteljesen racionalizáltuk a költség-bevitelt, és ennek eredményeképpen ma már plusz másfél milliárd körüli összeggel áll a bölcsészkar, vagyis nemhogy rászorul a szolidaritásra, hanem komoly összegeket sikerült beruházásokra félretennünk. Azzal, hogy a bölcsészkar gazdaságilag megerősödött, komolyan megnőtt a külföldi hallgatók létszáma a karon, ezzel a tekintélye is emelkedett. Úgy látom, a 2000-es évek elejéhez képest a mai bölcsészkar sokkal-sokkal erősebb és komolyabb súlyt képvisel az egyetemen belül, mint korábban.
– Melyek voltak a legfontosabb fejlesztések?
– 2021-ben megnyílt a Radnóti Cafe, ez nekem szívügyem volt; még elődöm, Szajbély Mihály idején kezdtünk beszélgetni róla. Itt nyílt meg később a Radnóti-estek sorozata, ami fontos találkozási alkalom lett a bölcsészkaron. Ugyancsak rég, dékánhelyettes koromban terveztem el német mintára a Bölcsész Szabadegyetemet, amely 2016-ban indult el. Eközben folyamatosan modernizáltuk az épületet, kiépült a teljes wifi-rendszer, ami azelőtt nem volt a karon. Liftet építettünk és a legfontosabb, hogy felújítottuk a Petőfi épületet, részben RRF-, részben pedig kari pénzből. Fontos fejlesztésünk a Szegedi University Press egyetemi könyvkiadó létrehozása 2025-ben. Magyar, angol, francia és spanyol nyelven jelentek meg monográfiáink, és továbbiak kiadását is tervezzük. Open Accessben elektronikus formában elérhetők a könyvek, amelyek máris komoly letöltési számokkal rendelkeznek.
– Mi tölti majd ki az idejét a dékáni munka után?
– Dékáni ciklusom végén az SZTE Egyetemi Doktori Tanácsának elnökévé választottak; tudomásom szerint én vagyok az első bölcsész ebben a tisztségben. Ezen kívül a Szegedi University Press felelős kiadójaként is dolgozom tovább.
Panek Sándor
