Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
A Föld Napján (04.22.) fókuszba kerülnek a bolygónkat érintő globális problémák és azok megoldásai. Az egyik legjelentősebb kihívás a klímaváltozás kapcsán kialakuló vízhiány. A Szegedi Tudományegyetem nemzetközi szinten is elismert földtudományi kiválósága és a hazai vízügyi szakma összefogása révén jelölik ki azokat a területeket, melyek lehetőséget adnak a víz visszatartására és a vízpótlásra. Az SZTE kutatói által kidolgozott, országosan is példaértékű módszertan segítségével tudományosan is megalapozottan történhetnek a műszaki beavatkozások a Vizet a tájba programhoz kapcsolódóan.
A klímaváltozás hatásai már nem a jövőt, hanem a jelent veszélyeztetik: a Dél-Alföldön az aszályos időszakok gyakorisága és a vízhiány mértéke kritikus szintet ért el. Különösen igaz ez Dél-Békésre, ahol az ország legértékesebb termőföldjei találhatók, ám a talajvízszint süllyedése és a fokozott párolgás már a helyi ökoszisztémák és a mezgazdaság létét fenyegeti.
Az egykori és a jelenlegi csatornák, medrek mellett a gátak állapotát is felmérik a kutatók.
A probléma megoldására az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) megbízásából és az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) közreműködésével a Szegedi Tudományegyetem TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézet Természet- és Környezetföldrajz Tanszéke egyedülálló vizsgálatsorozatot végzett. Az SZTE geográfusai több ezer lokális mélyedést és egykori folyómedret azonosítottak, majd komplex térinformatikai elemzéssel határozták meg azokat a területeket, ahol a víz helyben tartása vagy a felszín alatti vízkészletek pótlása műszakilag is kivitelezhető.
A vizsgált dél-békési terület felszínborítása, valamint az azonosított egykori Maros-medrek és zárt mélyedések hálózata
„A térség ellenálló képességének növelése nem képzelhető el szubjektív döntések alapján. Olyan tudományosan megalapozott döntéstámogató rendszert hoztunk létre, amely a domborzati, talajtani, területhasználati és infrastruktúra-adatok kombinációjára épül” – hangsúlyozza Dr. Sipos György, az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet oktatója a dél-békési kutatás vezetője.
A területen azonosított, a vízvisszatartásra különböző mértékben alkalmas mélyedések.
A projekt jelentősége messze túlmutat a régió határain. Az SZTE által kidolgozott módszertan országos mintaként szolgálhat a vízügy által a vízhiányos alföldi területek rehabilitációjáért végzett munkájában. A kutatás nemzetközi kiválóságát jelzi, hogy a módszertan egy korábbi verzióját bemutató tanulmányt már benyújtották a világ egyik legrangosabb víztudományi folyóiratához. „Mindeközben folyamatos az adatbázis bővítése, a módszertan finomhangolása, jelenleg az egyetem tehetséges hallgatóinak bevonásával a Maros hordalékkúp északi területeinek térképezésén dolgozunk” – mutatott rá Ahmed Mahmoud (egyiptomi doktorandusz hallgató, SZTE), a vizsgálatok egyik résztvevője.
A georadar használata is hozzátartozik a kutatók napi munkájához.
„A kutatás eredményei nem csupán elméleti jelentőségűek, hanem közvetlen segítséget adnak a vízügy műszaki beavatkozásainak tervezéséhez. A cél egy olyan komplex, klímaadaptív vízgazdálkodási rendszer kialakítása, amely megállítja a táj kiszáradását és hosszú távon is hozzájárul Dél-Békés, később pedig minél több alföldi terület vízbiztonságának növeléséhez” – emelte ki Gacsályi József, az OVF műszaki főigazgató-helyettese.
Belvízzel elöntött egykori Maros-meder Orosháza mellett 2010-ben.
A Föld Napján (április 22.) ez a projekt is rávilágít: a Szegedi Tudományegyetem nemcsak a tudományos rangsorokban elfoglalt előkelő helyével, hanem a hazánk sorskérdéseire adott kézzelfogható, tudományos válaszaival is a régió és az ország egyik meghatározó tudásbázisa.
Lévai Ferenc
Fotó, ábrák: SZTE FFI
