Az SZTE-ről Hollywoodba

Kondor László a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye déli részén, Hajdú-Bihar vármegye határa közelében található Geszterédről származik. Ez a település arról vált ismertté,– különösen a régészet iránt érdeklődők körében – hogy majdnem 100 éve, 1927-ben honfoglalás kori leleteket fedeztek fel, köztük a legjelentősebb az aranyszerelékes szablya, melyet a mai Nyíri tanyán találtak.

Kondor László az élő példa arra, hogy egy kis magyar faluból és a Szegedi Tudományegyetemről is bárhová eljuthat az ember, ha elég elhivatott, szorgalmas és persze, ha Isten is úgy akarja. Felsőoktatási tanulmányait 1998-ban kezdte az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen, Debrecenben, ahol fizikusnak tanult, ami a mai napig az egyik hobbija. A Szegedi Tudományegyetemen már egy másik tudományággal ismerkedett meg, amely végül hivatásához is elvezette. 2006. és 2011. között programtervező informatikus szakon tanult Szegeden.

- Milyen emlékei vannak Szegedről, az SZTE-n töltött időszakról, tanárokról, hallgatótársakról?

- Az egyetemi évek meghatározóak voltak az életemben. Mindig szerettem azt a közeget, az embereket, az évkezdést. Szerettem előadásokra járni, az egész egyetemi élet energiával töltött fel. Szeged Magyarország egyik legszebb városa, sok emlék fűz hozzá, az egyetem előtti évekből is. Még gimnazistaként egy osztálykiránduláson jártam először a napfény városában és azonnal beleszerettem. A teljes napfogyatkozás alkalmával is éppen Szegeden voltam, 1999-ben. Az SZTE-s hallgatótársak közül néhánnyal a mai napig tartjuk a kapcsolatot és felidézzük a Tisza-partot, a JATE Klubot vagy a kollégiumi élményeket. Összességében szép és mozgalmas éveket töltöttem Szegeden.

- Milyen alapokat adott az SZTE, ezeket hogyan tudta alkalmazni pályafutása során?

- Abszolút meghatározó a munkám során, amit a Szegedi Tudományegyetemen tanultam. Ha a számítógépes grafikát és a diszkrét matematikát nem olyan szórakoztatóan és érthetően tanították volna, ahogy, akkor ma talán nem Hollywoodban dolgoznék. A kedvenc tantárgyam a lineáris algebra volt, amit ma napi szinten használok a munkáim során. Az egyetemi évek alatt szerzett tudást elengedhetetlennek tartom. Sokaktól hallottam már, hogy autodidakta módon is el lehet érni ugyanarra a szintre, mint komoly tanulmányokat folytatva. Ez tévedés. Amikor az ember a padokat koptatja, talán nem látja át egészében, de az oktatás teljesen átformálja az ember gondolkodásmódját egy hasznos és jó irányba. Úgy is mondhatnám, hogy feladat-specifikusan célirányba állítja. Ez elengedhetetlen. Mindenki, aki időt és energiát nem kímélve végigjárja ezt az utat, megtapasztalja ezt a pozitív hatást és egyetért ezzel.

 - Hogyan került jelenlegi munkahelyére?

- Közel húsz éve dolgozom a filmiparban, jelenleg a kaliforniai Hollywoodban, Los Angelesben élek. Egészen odáig vezethető ez vissza, amikor annak idején VHS-kazettán láttam a Terminátor 2-t. Azt hiszem, 12 éves lehettem, ez egy fordulópont volt az életemben. Attól a pillanattól kezdve szilárd elhatározásommá vált, hogy filmeken szeretnék dolgozni, konkrétabban a vizuális effekteken. Akkor még nem tudtam, mi az, nem tudtam, hogyan kell elkezdeni, nem tudtam, hova vezet. De azt tudtam, hogy ezt szeretném csinálni. Elkezdtem számítógépes grafikát tanulni 8 bites gépeken. Aztán jött a 3D Studio és társai. Ez egészen odáig vezetett, hogy egy budapesti filmstúdióban találtam magam, ahol már nagyobb volumenű filmeken is dolgozhattam, például Harry Potter- vagy James Bond-filmeken. A 3D vizuális effektek gyártásában vettem részt. Hollywoodba hosszú és kihívásokkal teli út vezetett. Nyelvi es kulturális különbségek okozta nehézségek, rengeteg elutasítás. Fontos, hogy az ember kitartó legyen.

A szuperprodukciókat mindig látványos külsőségekkel mutatják be. A Majmok Bolygója sorozat újabb részeinek is különleges díszbemutatója volt. Ilyen nagyszabású filmeken dolgozik Kondor László is az Amerikai Egyesült Államokban.

- Pontosan milyen területen kapcsolódik a filmgyártáshoz jelenleg?

- Nagy teljesítményű képfeldolgozó algoritmusok tervezése es fejlesztése a feladatom. Úgy kell ezt elképzelni, mint a film előhívást és nagyítást, csak nem celluloiddal dolgozunk már, hanem majdnem minden esetben digitális formátumokkal. A vizuális effektek nagyrészt olyan feladatokból állnak össze – a teljesség igénye nélkül –, mint például a digitális make-up, a 3D objektumok virtuális térbe helyezése, valamint ezek kompozitálása a végső jelenetekbe. A digitális make-up egy olyan folyamat, amely során a szereplők megjelenése – bőrük, hajuk vagy szemük – valamilyen okból módosításra szorul. Ez lehet technikai korrekció, de gyakran a történet kíván meg a valós kinézettől eltérő változtatásokat. Számos esetben a forgatott jeleneteket utólag kell kiegészíteni olyan elemekkel, amelyek a felvétel idején nem voltak jelen. Ide tartozhat például egy utcarészlet kibővítése korabeli forgataggal, járművekkel vagy épületekkel, illetve a szereplők elhelyezése teljesen új, digitálisan létrehozott helyszínekben. Ugyanígy gyakori feladat különböző fizikai jelenségek szimulációja is – például por, füst vagy törmelék részecskealapú modellezése –, amelyek valósághűen egészítik ki a jelenetet. A mai filmes technológiák lehetővé teszik, hogy olyan világokat hozzunk létre a mozivásznon, amelyeknek szinte csak a képzelet szab határt. Teljesen virtuális környezetek is készülhetnek úgy, hogy a néző számára hiteles és meggyőző valóságérzetet keltenek. Ezeket a folyamatokat szoftveres fejlesztésekkel támogatom. A virtuális szobrászathoz készítem el a „digitális kalapácsot”. Felelős vagyok olyan szín- és képtranszformációs feladatokért, amelyek biztosítják, hogy a filmek végső megjelenése megfeleljen a rendező és az alkotó stáb elképzeléseinek. A nyersanyag a kameráktól a mozivászonig több, nagy számítási kapacitást igénylő, diszkrét lépésen keresztül jut el: a digitális jelfeldolgozástól kezdve a különböző színtér-konverziókon át egészen a mozivászonig. Nagyon érdekes munka – legalábbis számomra az.

- Mely filmekre, munkákra emlékszik vissza a legszívesebben?

- A kedvenc filmem a Szárnyas fejvadász 1982-ből. Az első film, amelynek a munkálataiban részt vettem Hollywoodban, a Szárnyas fejvadász 2049 volt. Egy ki nem mondott álom megvalósulása volt ez számomra. Azóta sok ismert filmen dolgoztam, azt hiszem, bátran mondhatom: eddig minden évben Oscar-díjjal jutalmaztak legalább egy filmet, amelynek a készítésében részem volt. A teljesség igénye nélkül, pár ismertebb filmcím: Mátrix, Dűne, A Gyűrűk Ura, Halálos iramban.

- Milyen az „Álomgyárban” dolgozni nap mint nap?

- A sztárokkal való találkozás egyáltalán nem esélytelen errefelé. Sokszor megfordulnak a stúdióban is, természetesen mindig nagy izgalmat okozva. Egyszer édesanyám éppen látogatóban volt nálam, és séta közben Quentin Tarantinoba futottunk. Mondanom sem kell, felejthetetlen élmény volt. Volt alkalmam az Oscar-gála vörös szőnyeges felvonulását is végignézni a helyszínen. Szóval a "starstruck" kifejezés Hollywoodban valós dolog. (starstruck = olyan lelkiállapot, amikor valaki egy híresség, sztár jelenlététől annyira zavarba jön, izgatottá válik, hogy alig találja a szavakat, a szerk). Ezt a fajta hollywoodi zsongást úgy próbálom ellensúlyozni, hogy hobbim a hosszú autózás. Az "overlanding", nálam azt jelenti, hogy éppen most készülök a negyedik olyan utamra, amikor egy Jeep-pel átszelem az Amerikai Egyesült Államokat.

- Milyen üzenetet adna a mostani egyetemistáknak, akik hasonló álmokat dédelgetnek, de még nem mernek lépni, vagy nem tudják, hogyan induljanak el?

- Három dolgot szeretnék említeni, véleményem szerint ez a minimum minden terveket szövögető embernek. Merjenek nagyokat álmodni, tervezzenek bátran. Higgyenek, bízzanak és szeretettel forduljanak egymás felé. Végül, de nem utolsó sorban, minden nap tegyenek legalább egy lépést az álmaik megvalósítása felé. Bízni kell abban is, hogy azokat a lépéseket, amikre mi magunk képtelenek vagyunk, a jó Isten teszi meg helyettünk. Ebben hiszek. Ezek a legfontosabbak.

Lépésről lépésre. Ez a titok, amely akár a Hírességek Sétányáig (Walk of Fame) is eljuttathatja a kitartóakat. Az 1958-ban indult, évente mintegy tízmillió látogatót vonzó ikonikus helyszínen 19 magyar kötődésű művész, köztük Lugosi Béla és Bánky Vilma is csillagot kapott.

Lévai Ferenc

Fotó: Kondor László