Történelmi pillanatoknak lehettünk szemtanúi 2025. október 13-án. Két igazi legenda látogatott ezen a napon Szegedre: Kapu Tibor gépészmérnök, a második magyar nemzeti űrhajós, az Ax-4 küldetés kutatóűrhajósa és tartalékosa, Cserényi Gyula villamosmérnök, a HUNOR-program kiképzett kutatóűrhajósa. Az űrmisszió során szerzett tapasztalataikról velük beszélgettünk az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központban.
Húsz nap, 2 óra és 59 perc: ennyi időt töltött Kapu Tibor, Farkas Bertalan után a második magyar nemzeti űrhajós a világűrben. Kapu Tibort 2024 májusában a HUNOR-program négy főre szűkült keretéből választották ki tartalékosával Cserényi Gyula kutatóűrhajóssal együtt, mint a program első számú hivatásos kutatóűrhajósát. A felbocsátásra többszöri halasztást követően 2025. június 25-én kerülhetett sor, majd július 15-én hajnalban érkezett vissza a Földre. Miközben Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson, Cserényi Gyula a földi irányítóközpontból támogatta.
Küldetésükkel Kapu Tibor és Cserényi Gyula neve örökre beíródott a magyar űrkutatás történelmébe. Példát mutattak a jelen embereinek és inspirációt adtak a jövő generációinak. De vajon fel lehet dolgozni az effajta halhatatlanság súlyát? Kapu Tibor szerint, amíg az ember benne van az események sodrásában, ebbe nem gondol bele. „Még nagyon benne vagyunk a sűrűjében, folyamatos pörgés az életünk. Rengeteg emberrel találkozunk, s rengeteg helyre ellátogatunk, ahol arról mesélünk az érdeklődőknek, hogy milyen volt a küldetés. Amíg ebben benne vagyunk, nagyon nehéz beleélni magunkat, hogy ez egyszer majd a magyar történelemkönyvek része lesz” – fogalmazott Kapu Tibor.
Cserényi Gyula és Kapu Tibor.
Fantasztikus eredményük nem jöhetett volna létre, ha nincs meg mindkettejükben az a hatalmas tudásvágy, akarat és kitartás, amely hozzásegítette őket minden akadály leküzdéséhez. Ahogy a kiképzett kutatóűrhajós elárulta, a diploma megszerzését követően is folyamatosan képezte magát, hiszen mindig is szeretett tanulni. „Nagyon fontos, amit úgy gondolom, érdemes mindenkinek egy kicsit magáévá tenni: sose álljunk meg a tanulással. Mindig tanuljunk valamit, mindig találjunk valami újat, amellyel frissen tarthatjuk az elménket és a gondolkodásunkat. Ez mindig hozzáad az életünkhöz, s segít előre vinni bennünket” – vallja Cserényi Gyula.
Ezeket a gondolatokat erősítette meg Kapu Tibor is. „A legelső pillanatom, amikor rádöbbentem arra, hogy ezért megérte tanulni, akkor volt, amikor ott voltunk a NASA-nál és a SpaceX-nél, és ugyanazokat a procedúrákat vettük át, mint a nagy legendák az űrhajózás hőskorában. Rádöbben az ember arra, hogy az a képzés, amit itthon kap – az én esetemben először a nyíregyházi gimnáziumban, majd a Műegyetemen –, az elegendő arra, hogy valaki űrhajósként megállja a helyét a világ egyik legnehezebb színpadán. Szerintem ez a legjobb üzenete az űrmissziónak, hogy amit mi itthon elvégeztünk, az nem csak elegendő, hanem nagyon jól felkészít bárkit, aki az űrbe akar menni” – fejtette ki Kapu Tibor.
Cserényi Gyula és Kapu Tibor.
Mint Cserényi Gyula felidézte, a HUNOR-programban való részvétel életének egy nagyon izgalmas fejezete. „Természetes, hogy mindezt tartalékosként megélni egy teljesen más, nehezebb pszichés helyzet, de úgy gondolom, óriási siker, amit elértünk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy mindennek a részese lehetek, hogy a legjobb tudásom szerint hozzájárulhattam a küldetéshez. Nem nagyon érezzük, hogy ez bennünket megváltoztatott volna, ugyanazok a mérnök srácok vagyunk, akik annak idején belevágtak a projektbe. Elképesztően sokat tanultunk, többek között magunkról is, de ez a belsőnket, a lényünket nem változtatta meg” – mondta el Cserényi Gyula. Hozzátette, nagyon nehéz lenne egyetlen aspektust kiválasztani, hogy mit adott a küldetés a személyiségéhez. „Részt vettünk olyan izolációs képzésben, ami alatt össze voltunk zárva, s próbálták különböző stresszhelyzetek alatt tulajdonképpen a legrosszabbat kihozni belőlünk, és nem tudták. Repültünk Gripen vadászgéppel és műrepülőgépekkel is, amelyek óriási kihívást jelentettek, mind mentálisan, mind fizikailag. És, ha csak belegondolunk abba a nagyon hosszú fizikai és elméleti képzésbe, amelyen részt vettünk, az azért megacélozza az embert. Jelen pillanatban úgy érzem, bármilyen akadályt le tudok győzni. Szerintem ez a legfontosabb hozománya az űrhajós kiképzésnek, hogy tudjuk azt, hogy bármire képesek vagyunk” – mondta el a tartalékos kutatóűrhajós.
Cserényi Gyula, a HUNOR-program kiképzett kutatóűrhajósa.
A küldetés keretében az asztronauták 31 ország 60 tudományos projektjét vitték magukkal a Nemzetközi Űrállomásra. Ebből Kapu Tibor 25 tudományos kísérletet végzett el, három közülük a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központjához köthető kutatás volt. „Nagyon nagy hatást gyakorolt rám az a tudat, amikor rádöbbentem, hogy a kísérleteink mennyire előremutatóak, és a kollégáim mennyire jól előkészítették ezeket. Érdemes tudni, hogy amikor felmegyünk az űrállomásra, akkor előre felkészített és jól begyakorolt kísérleteket végzünk el. Viszont amikor felkerülünk – főleg első alkalommal –, rádöbben az ember, hogy az űrben minden máshogy működik. Voltak olyan kísérleteink, ahol rá kellett jönnöm, hogy a „kísérlet” szó itt valóban azt jelenti, hogy megkíséreljük, hogy egyáltalán működik-e az adott projekt. Az az elképesztő körültekintés és áldozatos munka, amit a kollégák beletettek ebbe az egészbe, felkeltette bennem azt a büszkeséget, ami – megmondom őszintén –, még meglepő is volt számomra. Nagyon büszke voltam arra, hogy mennyire jól működtek ezek a kísérletek, és mennyire jól elő voltak készítve. Azért szeretném ezt kihangsúlyozni, mert Magyarország 45 éve nem vett részt űrmisszióban. Rengeteg olyan kutatónk van, akik csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, akik teljesen új szerepet töltenek be és újak az űrkutatás világában. Büszkék vagyunk arra, hogy a HUNOR-ral közösen be tudtuk őket vezetni ebbe a világba. Reméljük, hogy megtetszett nekik és maradnak ezen az úton” – vélekedett Kapu Tibor.
Kapu Tibor, a második magyar nemzeti űrhajós.
A sikeres küldetéshez elengedhetetlen volt egymás támogatása is. „Nagyon remélem, hogy a kiképzés alatt is Tibor segítségére lehettem. Főleg Amerikában próbáltam számára társaságot és segítséget nyújtani ott, ahol szüksége volt rá. Kicsi humorral oldottam a hangulatot, miközben próbáltam minden esetlegesen felmerülő problémát elsimítani. Az volt az elsődleges célom, hogy a küldetés a lehető leggördülékenyebben folyjon, s azt hiszem, ezt sikerült teljesíteni” – fogalmazott Cserényi Gyula.
„Kint lenni Houston-ban a misszió kiválasztott kutatóűrhajósaként olyan felelősséget jelent, ami együtt jár egy bizonyos egyedüllét érzéssel. Ebben a helyzetben rengeteget tud segíteni, ha az embernek vannak lelki támogatói. Van egy olyan háttércsapata, amit nekem tulajdonképpen Gyula vezetett. Bármikor, amikor társaságra volt szükségem, átmehettem hozzá.. Illetve, amikor odafent voltam, sokat jelent az embernek az, hogy van lent valaki, aki pontosan tudja, hogy milyen személyiség, milyen tréningen esett át és pontosan tudja azt, hogy milyen terhekkel kell megküzdenie. És nekem ez volt Gyula” – zárta gondolatait Kapu Tibor.
Fülöp Tímea
Borítóképen: Cserényi Gyula és Kapu Tibor. Fotók: Sahin-Tóth István és Kovács-Jerney Ádám
