A természettel harmóniában élni talán az egyik legnagyobb kulcsa boldogságunknak. Főként igaz ez mai felgyorsult világunkban, ahol kiszakadni a város zsúfoltságából és zajából sokaknak egyet jelent a nyugalom és szabadság felszabadító érzésével. Ahhoz azonban, hogy megteremtsük ezt a harmóniát, tisztelnünk kell az anyatermészetet, meg kell tapasztalni saját korlátainkat, meg kell tanulnunk nyitottnak lenni és befogadni mindazt a szépséget és nehézséget, mellyel például egy hosszú távú túra jár. Csutka István thru hiker (hosszú távú túrázó), blogger és „mesélő“, vagy, ahogy a világ túraösvényein ismerik, Camino Steve, ezeket a leckéket hozta el Szegedre, ahol abba avatta be közönségét, hogyan hallhatjuk meg, és hogyan válaszolhatunk a vadon hívó szavára.
Félidejéhez érkezett a népszerű Mentorháló-sorozat 2025-ös őszi évada. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának szervezeti egységeként működő Mentorháló az elmúlt 10 év alatt a dél-alföldi régió meghatározó, magas színvonalú programokat kínáló előadás-sorozatává vált. Október 21-én egy újabb különleges vendéggel folytatódtak az ismeretterjesztő előadások: Csutka István, azaz Camino Steve osztotta meg tapasztalatait a hosszú távú túrázás szépségeiről és kihívásairól az IH Rendezvényközpontban. A Leckék a vadonból című előadásában azt mutatta be közönségének, miképpen tudunk harmóniában élni a természettel, mire tanít bennünket és hogyan találhatunk rá önmagunkra, ha letérünk életünk megszokott és kitaposott ösvényéről.
Csutka István színészként és táncosként is meghódította a színpadot, 2001-2006-ig, öt éven keresztül pedig a Debreceni Csokonai Színház igazgatójaként vállalt meghatározó szerepet a hazai kulturális életben. Azután egy nap úgy érezte, változásra van szüksége, ki kell lépnie a mókuskerékből és meg kell találnia az igazi útját. Ez az út pedig a világ túraösvényeire vezette őt, s ma már 5 kontinens 47 országában járt és több mint 20.000 kilométerrel koptatta rommá túracipőit, amelyekbe azután - az El Caminón elhasznált bakancsokhoz hasonlóan - virágokat ültet.
Világvége-oszlop, egy jelképes emlékmű az El Camino de Santiago zarándokút legvégén. Fotó: Ocskó Ferenc
Az elmúlt években megmászta a Kilimandzsárót, végigzarándokolt az El Caminón, első magyarként teljesítette az USA-ban az Appalachian Trailt és a Pacific Crest Trail Mojave-sivatagi szakaszát, megjárta Grönlandot (Arctic Circle Trail), Korzikát (GR20 Corsica), és Jordániát (Jordan Trail). Szegedi előadására pedig éppen az Alpok-Adria Trail teljesítését követően érkezett az IH Rendezvényközpont színpadára.
Erre az estére azokat az élményeit hozta el, melyeket a civilizációtól távoli vadonban töltött hosszú hónapok alatt a természet tanított meg számára. Inspiráló történetei mögött egy-egy olyan lecke bújik meg, amely mindenki előtt példa lehet: hogyan éljük jól az életet, hogyan találhatjuk meg a boldogságot a természet csendjében. Mint Camino Steve vallja, mára már úgy érzi, megtanult harmóniában élni a természettel. „Ma már képes vagyok meghallani a hópelyheket” – fogalmazott.
Csutka István, azaz Camino Steve a Mentorháló-sorozat előadójaként. Fotó: Ocskó Ferenc
A vadonban jött rá, milyen különbség van az iskola és a természet oktatási rendszere között. Az iskolában megtanuljuk a tananyagot, majd számot adunk tudásunkról. Ezzel szemben a természetben pont fordítva történik. Először jön a számonkérés és abból tanuljuk meg a leckét – jó esetben. A természet egy nagyon határozott, szigorú és konzekvens tanító, ami megköveteli az alázatot és a tiszteletet. Hiszen alázat és tisztelet nélkül nincs összhang ember és környezet között, sokan azonban csak akkor értik meg ezt, amikor szembesülnek a vadon valódi arcával és kihívásaival. Annak, aki a vadonban szeretne boldogulni, nagyfokú figyelem szükséges. A képesség, hogy gyorsan tudjon tanulni és a különböző helyzetekre reagálni, s ami a legfontosabb, tanuljon a saját hibáiból, mert ha nem, annak komoly következményei lehetnek. Ezeket a készségeket rendkívül fontos elsajátítani a saját biztonságunk és testi épségünk érdekében, hangsúlyozta Camino Steve. „Ha már másodszorra követed el ugyanazt a hibát, akkor az már nem hiba, hanem egy tudatos döntés” – fogalmazott a hosszú távú túrázó.
Camino Steve szerint nem csupán egy rohamosan változó világban élünk, hanem olyanban, ami napról napra gyorsabbá válik. Az élet számos területén – legyen szó karrierről, munkáról vagy családról –, szinte mindannyian belekerülünk a mókuskerékbe, ahol meg kell felelnünk az elvárásoknak. S miközben próbálunk az élet valamennyi területén helytállni, nagyon sokan elveszítjük önmagukat a rutinszerű tevékenységek örökös körforgásában. „Egyszer rá kell, jöjjünk arra, hogy az élet rövid és gyorsan elrepül. Épp ezért mindenkit arra biztatok, hogy idézze fel azokat a régóta dédelgetett gyerekkori álmokat, amelyeket valahol mélyen elrejtett magában. Van, aki elfeledkezett róluk, mások pedig csak halogatják, mondván, egyszer majd valóra váltom őket. Csakhogy az idő múlik, s rá kell döbbennünk arra, hogy az álmok, melyeket nem éltünk meg, örökre csak álmok maradnak” – mondta el Camino Steve.
Csutka István, azaz Camino Steve a Mentorháló-sorozat előadójaként. Fotó: Ocskó Ferenc
Számára több mint 10 éve jött el a megállás pillanata. Akkor számot vetett addigi életén, végiggondolta, jó helyen van-e, valóban azzal foglalkozik-e, amit szeret, vagy inkább lépnie kellene tovább. Ekkor hagyta maga mögött a színház világát, hogy egészen új utakon, új célokkal folytathassa életét. Hozzátette, a mondás szerint mindenkinek három lehetősége van: az egyik, amikor nem tud a lehetőségről, a másik, amikor nem vesz róla tudomást, a harmadik pedig, amikor valaki addig halogatja, hogy a lehetőség elúszik. Camino Steve megragadta a kínálkozó lehetőséget, azóta pedig sikeresen megvalósította gyermekkori álmait. Még művészként eljutott Egyiptomba a piramisokhoz, majd egy hamisíthatatlan afrikai szafarira, az Egyesült Államokbeli Arizonát átszelve bejárta az igazi vadnyugatot, valamint láthatta a havas Kilimandzsárót. Ez utóbbi kívánsága 2008-ban teljesült, amikor közös expedíción a legendás Erőss Zsolt magashegyi hegymászóval feljutott Afrika legmagasabb hegycsúcsára, a Kilimandzsáró 5895 méter magas Uhuru nevű csúcsára.
Miközben bejárta a világ túraútvonalait, Camino Steve fontos felismerésre jutott: az emberekben több jóság van, mint azt hinnénk. „Teljesen mindegy, hogy a világ mely pontjára mész, hosszú útjaim során megtapasztaltam, hogy az emberek alapvetően jók. El kell felejteni azt, amit általában a médiában hallunk, és sokkal többet kellene tanulnunk egymás kultúrájáról és vallásáról. Olyan kevés szükséges ahhoz, hogy boldoggá tegyünk másokat: sokszor elég egy kedves szó vagy egy mosoly” – mutatott rá Camino Steve. Elmondta, útjai során többször személyesen is megtapasztalta ezt a jóságot. Amikor például Szíriától Szaúd-Arábiáig gyalogolt, egy alkalommal a beduin sejk és családja látta vendégül. Ismeretlenül, idegenként érkezett közéjük, mégis természetes volt számukra, hogy megosszák vele otthonukat, ételüket és italukat. Az ott töltött pár napban befogadták őt a családjukba, sőt még egy új keresztnevet is kapott tőlük: Juszuf. „Mindenhol vannak jó emberek” – kezdte másik történetét Camino Steve. Elmesélte, amikor hosszas várakozás és szervezés után bebocsátást nyert az Athosz-hegyi zárt kolostor-köztársaságba, – ahová nőknek tilos a belépés – újra megtapasztalhatta, mennyit is jelent az emberi jóság.
Telt ház Csutka István, azaz Camino Steve előadásán a Mentorháló estjén. Fotó: Ocskó Ferenc
Az ortodox vallás egyik fő központjában ugyanis, ahol mintegy húsz kolostorban ortodox szerzetesek élnek, a római katolikus zarándokok, mint amilyen Camino Steve is volt, nem étkezhetnek együtt a szerzetesekkel. Camino Steve így négy napon keresztül csak az édesanyja által csomagolt pár darab mézes puszedlin élt. Amikor már nagyon mardosta az éhség, egyszer csak jött egy szerzetes, aki megszánta és bevitte enni az ebédlőbe. Mint elmondta, ez a történet is bizonyítja, a jóság mindig utat talál.
Egy hosszútávú túra során, végső soron csak magára számíthat az ember. Nagyon fontos azonban, hogy ismerjük a saját határainkat és képességeinket, s tudjuk, mikor kell megállni. „Van az a helyzet, amikor az embernek át kell kapcsolnia túlélő üzemmódba, mert nincs más lehetőség. Minden energiáját arra kell összpontosítania, hogy az adott szituációból kijöjjön és megoldja, mert ha feladja, akkor vége mindennek. Nem minden megállás feladás, teljesen más dolog a kettő. Nem szégyen visszafordulni” – emelte ki az előadó. Hozzátette, Paulo Coelho, világhírű író, - aki előszeretettel ír spirituális utazásokról - soha nem szégyellte, hogy nem járta végig az El Caminót, „csak” egy 700 kilométeres szakaszán gyalogolt, vagy Bill Bryson, a Walk in the Woods („Séta az erdőben”) című könyv szerzője, habár művében az Appalachian Trail teljesítéséről ír, valójában soha nem ment végig a túraútvonalon. De említhetnénk a Cheryl Strayed könyve alapján készült Vadon című filmet, főszerepben Reese Witherspoonnal a Pacific Crest Trail túraútvonal teljesítéséről. „A szerző a teljes túra felét sem gyalogolta le, mégis Coelhohoz és Brysonhoz hasonlóan világhírű lett” – fogalmazott Camino Steve.
Csutka István, azaz Camino Steve a Mentorháló-sorozat előadójaként. Fotó: Ocskó Ferenc
Véleménye szerint az embernek önmagához kell mérnie önmagát, nem pedig másokhoz, és nem kell többet mutatnunk annál, akik valójában vagyunk. A hosszú távú túrák önismeretre sarkallnak, megmutatják, hogyan éljünk harmóniában a természettel, s ezért is hangsúlyos Camino Steve tanítása: „Biztos vagyok benne, hogy a jóisten nem azért teremtett nekünk lábat, hogy úgy álljunk egy helyben, mint a fák a hatalmas gyökereikkel kapaszkodva, hanem, hogy az idő alatt, amit a Földön töltünk, használva őket, minél több mindent fedezhessünk fel.”
2026-ban is színvonalas előadásokkal tér vissza a Mentorháló. Mint Porkoláb Mihály főszervező részletezte, az új évad előadásai is körvonalazódnak, két alkalom időpontját már ki is hirdették:
Fülöp Tímea
Borítóképen: Csutka István, azaz Camino Steve a Mentorháló-sorozat előadójaként. Fotó: Ocskó Ferenc
