„Klebelsberg Kunonak köszönhetünk mindent!” – megnyílt Sonkodi Rita festőművész kiállítása

A kiállítást maga az alkotó, Sonkodi Rita nyitotta meg, aki a gróf iránt érzett tisztelete mellett a téma számára mélyen személyes vonatkozásait is hangsúlyozta. Kifejtette, hogy a megnyitón való nagyszámú részvétel „nem a kiállításnak, hanem annak az embernek köszönhető, akinek a méltatásával, tiszteletével és nevének kimondásával kicsit visszaadhatunk valamit abból, amit 60-70 évig eltöröltünk”.

Benedekfi Zoltán hegedűművész is játszott a megnyitón. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Sonkodi Rita számára a kiállítás helyszíne különösen fontos, hiszen egyrészt művésztanárként az egyetem falai között alkot és tanít, másrészt a helyszínhez szorosan kötődik nagymamája sorsra is. Felidézte, hogy az 1920-as trianoni békeszerződés után a kolozsvári egyetem bezárult, nagymamája pedig harmadéves orvostanhallgatóként nem tudta, hogyan fejezheti be tanulmányait. „Klebelsberg Kunó befogadta ezeket a határon túlra kerülő egyetemeket: a pozsonyi egyetem Pécsre költözött, a kolozsvári egyetem Szegedre. Neki köszönhetően folytatta a tanulmányait ebben az épületben a nagymamám, aki egy ikon a családunkban” – mesélte a festőművész.

A festőművész a Klebelsberg-i szellemiséget méltatva elmondta, hogy az ő eszköze a festészet arra, hogy megőrizze a jogász végzettségű, de igazi polihisztor emlékét, aki számára „nem volt öt perc, ami unalmasan telt volna”. A kultuszminiszter Trianon után abban hitt, hogy „az ország mindent elvesztett, de egy megmaradt: a magyar ember és a kultúra. Nem karddal, hanem kultúrával kell megmenteni az egész nemzetet.”

Ennek a bizonyítékai a tárlaton látható festmények témái: a Klebelsberg-korszak kiemelkedő eredményei, különösen a rendkívül gyorsan felépülő, egységes minőségi elvek alapján tervezett népiskolák hálózata. Sonkodi Rita hangsúlyozta, hogy „a miniszter a népoktatás minőségére törekedett, egészen a legapróbb részletekig. Három év alatt ötezer páratlan iskolai termet terveztetett és hozott létre. Öt kilométeres sugarú körben felosztotta egész Magyarországot, és kijelentette, hogy aki abban a vonzáskörzetben lakik, és tehetősebb birtokos, annak kötelessége tanyasi iskolát építeni. A minőség iránti elkötelezettséget mutatta az is, hogy a miniszter vörösfenyő padló és ablakok beépítését írta elő”.

Beszédében a Dóm tér egyetemi kampusz mintájú megtervezése mellett kitért Klebelsberg kulcsfontosságú tudománypolitikai intézkedéseire is. Az elitképzés elindításával, a külföldi magyar intézetek létrehozásával a tehetséges fiatalok hazatérését segítette elő. „Így csalogatta vissza Szent-Györgyi Albertet is. Az, hogy nekünk van Nobel-díjasunk, neki köszönhető” – mondta a művésznő. Kiemelte, hogy Klebelsberg a Rockefeller Alapítványtól szerzett pénzzel teremtette meg a Nobel-díjas kutatáshoz szükséges laboratóriumi hátteret. Bár a gróf már nem élhette meg a kitüntetést, Szent-Györgyi Albert első útja hazaérkezésekor a miniszter kriptájához vezetett.

A tárlat festményei nemcsak a történelmi alakot, hanem a Klebelsberg házaspár magánéletének titkait is megidézik. A gróf és felesége, Botka Sarolta grófnő házassága kapcsán Sonkodi Rita elmondta, hogy „a gyermektelenség ellenére a házaspár megőrizte a fiatalos szellemiséget”, és titkos életet élt: gyermekeket találtak ki, akiket Manóknak neveztek el, és még családfát is készítettek a számukra. A pár házának bejáratánál egy szobrász faragott manókat a lépcsők két oldalára, ezzel is emléket állítva a vágyott családnak”.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

A grófnő férje halála után harminckét évig élt egyedül, majd a Rákosi-rendszer idején kitelepítették és minden vagyonától megfosztották. Bár a kitelepítés során nagy nehézségeket élt át, soha nem panaszkodott. Élete utolsó éveit Hamvas Endre püspök palotájában tölthette, és minden erejét arra fordította, hogy emlékirataiban megörökítse férje munkásságát, ezzel állítva szellemi emléket a kultuszminiszternek.

Férje örökségéből csak kevés tárgyi emlék maradt fenn. A tárlaton is szereplő festmény egyik központi eleme a Klebelsberg család íróasztala, amely a mai napig megtalálható Pesthidegkúton. Ez a megmaradt emléktárgy a grófi otthon tragikus megsemmisítésének egyetlen túlélője. A festőművész szerint éppen a mérete mentette meg a pusztulástól: „az íróasztal volt az egyetlen tárgy, amely megmaradt az otthonukból, mert olyan nagy és olyan széles volt, hogy nem fért ki az ajtón”.

Sonkodi Rita végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a képekkel az a célja, hogy „az elhallgatott példaképekre emlékezve meríthessünk a múltból. Ezek a képek adjanak méltó tiszteletet elődeinknek és próbálják emléküket örökké megőrizni! Én ezzel tisztelgek, az ecsettel!” – mondta a művésznő. „Amit teremtett – egyetemünket, iskoláinkat, könyvtárainkat és azt a kivételes szellemiséget, melyet ő adott a hazánknak –, abból élünk a mai napig. Klebelsberg Kunonak köszönhetünk mindent!”

A „Klebelsberg és kora” című kiállítás a Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának aulájában megtekinthető 2026. január 16-ig munkanapokon 8-20 óráig.

NÉVJEGY

Sonkodi Rita festőművész Szegeden született. A Magyar Képzőművészeti Akadémián Dienes Gábor tanítványaként festőművész szakon végzett 1997-ben, ezt megelőzően a Dési Művészkörben Korga György irányításával dolgozott. 2010-ben a Temesvári Nyugati Egyetemen szerezte meg DLA (Doctor of Liberal Arts) tudományos fokozatát. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán rajz-földrajz szakos diplomát is szerzett. 2003-tól a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán tanít, ahol a művészeti nevelés és a képzőművészeti alkotómunka összekapcsolását tekinti hivatása egyik alapvető céljának.

Művészi pályáját a festészet iránti elmélyült elkötelezettség, a vizuális gondolkodás és az alkotás folyamatának pedagógiai megközelítése egyaránt jellemzi. Művei gyakran vallásos tematikát dolgoznak fel, több templomban láthatók oltár- és táblaképei – többek között Ajnácskőn (Szlovákia), Brassóban (Románia) és Wellingtonban (Új-Zélandon). Festészetében a lírai hangvétel, a finom színhasználat és a lelki mélységek vizuális megfogalmazása meghatározó, munkáiban a művészi kifejezés és a hitbéli elkötelezettség harmonikusan egyesül. Számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt, köztük a Móra Ferenc Múzeumban, a budapesti Újpest Galériában, a makói József Attila Múzeumban, a Reök-palotában, valamint a székesfehérvári Vörösmarty Színház Galériájában, a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában. Több mint 30 önálló kiállításának mintegy felét Szegeden rendezte. A NATURA Marosmenti Művésztelep állandó résztvevője több mint 10 éve. 2025-ben elnyerte a szegedi polgári közösség legrangosabb elismerését, a Pálfy Ferenc-díjat.

Nánai Fruzsina