A múlt kövei mesélnek – Klebelsberg nyomában Szegeden

A Dömötör-torony előtt találkoztak az emlékséta résztvevői 2025.május 22-én délután. A kijelölt indulási helyszín nem volt véletlen, hiszen ez Szeged legrégebbi építészeti emléke, amelynek alapja már a 11. század óta néma szemlélője a település évszázadokra visszanyúló történetének. Például annak, hogy a jelenlegi Dóm teret és környékét kivéve 1879. március 12-én hajnalban a gátakat vadul átszakító Tisza hömpölygő hullámai teljesen elárasztották Szegedet, és a közel 6000 épületből 265-öt hagytak meg. A hatalmas veszteségek ellenére 1883-ra szinte a semmiből újjáépült Szeged. Ekkor a helyiek megfogadták, hogy templomot építenek Istennek hálájuk jeléül. 1913-ban el is kezdték az építkezést, ám a történelem vihara közbeszólt, és egészen 1930-ig várni kellett annak befejezésére. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következménye az ország egészére, így Szegedre nézve is hatalmas változásokat eredményezett, mivel hirtelen határmenti településsé vált. Az elcsatolt területek nagyobb városaitól át kellett vennie azok funkcióit, így történhetett, hogy 1921-ben Kolozsvárról Szegedre került az egyetem. Glattfelder Gyula püspök idején, 1923-ban pedig a Csanádi Egyházmegye Temesvárról ide tette át székhelyét.

A Fogadalmi templom építése tehát 1923 után kapott újabb lendületet. A püspök mellett ebben az időszakban négy, Szeged története szempontjából meghatározó egyéniség állt a város fejlődésének élén: Somogyi Szilveszter polgármester, gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, Rerrich Béla, aki ekkor a Kertészeti Egyetem rektora (1881-1932), és Foerk Ernő, a Fogadalmi templom főépítésze. Marton Árpád elmondta, hogy hazánk legnagyobb orgonája található a Fogadalmi templomban, amely Klebelsberg Kunonak köszönhető, hiszen ennek érdekében orgonaépítészeti irodalmat rendelt külföldről, és a saját vagyonából is áldozott azért, hogy a korszak legkiválóbb magyar hangszerkészítő gyára, a pécsi Angster vállalja annak megalkotását. A Fogadalmi templom felszentelésére a Csanádi püspökség alapításának 900. évfordulója kapcsán került sor 1930. október 23-­25. között. Ekkor adták át a Dóm teret a Nemzeti Pantheonnal, a püspöki palotát és szemináriumot, illetve ekkor helyezték el a Ferenc József Tudományegyetem zárókövét is. Ezen felül pedig eddigre készült el a Klebelsberg által meghirdetett iskolaépítési program 5000. épülete. A három napig tartó ünnepségen olyan méltóságok jelentek meg, mint maga a kormányzó, Horthy Miklós vagy Angelo Rotta pápai nuncius. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás celebrálta az ünnepi szentmisét, ahol Dohnányi Ernő Szegedi mise kompozíciója is debütált. Marton Árpád a séta során így összegezte a templom és a tér jelentőségét:

A Fogadalmi templom az újjászületés szimbóluma, hiszen az árvízből, a természeti katasztrófából való felemelkedést testesíti meg. Ugyanakkor a templom minden tekintetben nemzeti jelkép is, hiszen Magyarok Nagyasszonya néven szentelték fel. Ebben pedig benne van a történelmi múlt, a Trianon utáni fájdalom, a csalódottság. Ennek a legmarkánsabb mementója pedig a 64 történelmi magyar vármegye címersora a Dóm téri árkádok felett.

Következő állomásunk a Fogadalmi templomot körülzáró, árkádos épületsor, amely ma helyet ad többek között az egyetem különféle intézeteinek. Az egész rendkívül ódon hatást kelt, amelyet felerősít a debreceni téglagyárban előállított klingelt téglák égetett, hol vöröses, hol barnás sziluettje. A téglák különlegessége, hogy a járószinten a patinás atmoszféra megteremtése érdekében kissé egyenetlen, kézivetésű darabok láthatók, míg afölött géppel készítették méretre ezeket. A (fél) domborműveken Ohmann Béla szobrász dolgozott, míg a vas-, asztalos és egyéb munkák mind-mind helyi mesteremberek tehetségét dicsérik. Mivel Klebelsberg Kuno a Fogadalmi templom munkálatait gyakorta meglátogatta – az anekdota szerint – egy ilyen alkalommal felment az egyik toronyba, és ahogy végignézett az előtte álló girbegurba utcácskákon és picike házakon, szemei előtt megjelent egy komplex, a nemrég Kolozsvárról Szegedre költözött Egyetem állandó helyéül szolgáló épületegyüttes, amely a kor legmodernebb követelményeit ötvözi a régi, árkádsoros olasz egyetemek hangulatával. Úgy döntött, hogy a megvalósításhoz pályázatot ír ki, amelynek nyertese Rerrich Béla lett. A város, az egyház és a kultusztárca tehát összefogott, hogy létrehozzanak egy egységes koncepciót egy modern, kulturális, tudományos és szellemi központhoz. Miért ezen a helyen? - tette fel a kérdést a túravezetőnk. Mivel a város kezében volt, így könnyebb volt kisajátításokat végezni, hogy létrejöhessen a Tisza parti Göttinga. Mit is jelentett ez pontosan a gyakorlatban? Göttingen a középkor óta nívós egyetemi képzést nyújtott az Európa minden szegletéből odaérkező tanulók számára, kiváltképp a természettudományok területén. Klebelsberg ezt tekintette mintának a Kolozsvárról Szegedre költözött egyetem kapcsán. A kultuszminiszter egyetlen lehetőségnek az oktatást látta, hogy a nemzetet felemelje. Mivel a Szegedtől 85 km-re lévő Magyarpécskán született, így ismerte a Dél-Alföldön élők nehéz helyzetét. Trianon után az analfabetizmus nagyjából a 15 százalékot érte el a hatévesnél idősebbek körében. Emiatt hirdette meg az 5000 népiskolai objektum projektet. Emellett úgy döntött, hogy Budapest vízfejűségével szemben vidéken, főiskolán kell képezni azon népiskolai tanítókat, akik oktatják a jövő generációját. Ezért jött létre például Szegeden a mai Juhász Gyula Pedagógusképző Kar elődje a gyakorlóiskolával együtt. A Klebelsberg által megálmodott, és Rerrich Béla tervei alapján épült Dóm téri egyetemi épületegyüttes a modernitás és korszerűség mellett még egy fontos kritériumot képviselt az építkezéskor. Ez pedig az volt, hogy ezek az épületek tükrözzék az 1581-ben, Báthory István erdélyi fejedelem által alapított jogelőddel való kontinuitást. Ezért nemzeti emlékcsarnok kialakítását is megtervezték, és vásároltak Stróbl Alajos hagyatékából 13 szobrot, hogy az egyetemi ifjúságot a nagy géniuszok szelleme járhassa át, amikor a középkori universitas stílusát idéző árkádok alatt az órákra sétálnak. A Dóm tér egyik oldalán az egyház, a püspökség és a hittudományi főiskola épületei kaptak helyet, míg a másik oldalán az egyetemi épületek találhatók.

Szent-Györgyi Albert mellszobra a Dóm téri pantheonban.

Prof. Dr. Wölfling János kíséretében bepillantást nyerhettünk olyan ritkán látogatható helyekre is, mint az egykori Szent-Györgyi, ma már Karikó Katalin dolgozó­szoba, a Fogadalmi templommal szemben lévő, a Szerves Kémia Intézetéhez tartozó erkély vagy az a terem, ahol a Klebelsberg által nagyra becsült és hazahívott Szent-Györgyi Albert is oktatott. Szent-Györgyi az anekdota szerint itt kapta kézhez 1937-ben a Nobel-díjról szóló táviratot, amellyel egyenesen átrohant és letérdelt az 1932-ben meghalt kultuszminiszter sírja előtt. A másik fontos népjóléti szempontnak a kultuszminiszter az oktatáson túl az egészségügyet tekintette. Ennek köszönhető, hogy nem csak népiskolai és egyetemi épületek, hanem a mai klinikasor is felépült. Utóbbi Korb Flóris tervei alapján valósult meg. Alapkövét 1926-ban, a Gyermekklinikán, míg zárókövét a Dóm téri Mikrobiológiai, Élettani és Közegészségtani Intézetnél tették le. Klebelsberg Tisza-parti Göttinga koncepciója két év fáradhatatlan munka eredménye, amelyet 1930-ban, a Fogadalmi templom felszentelésekor adtak át. Ezen eseményen az építkezéseken dolgozóktól kezdve, diákokon, tanítókon, tanárokon, városi polgárokon, tisztségviselőkön keresztül a potentátokig mindenki képviseltette magát. Ezzel pedig a kultuszminiszter többéves vitája rendkívül eredményesen zárult, hiszen kezdetben egyes miniszterek egyáltalán nem támogatták az ötletet, hogy egy ekkora beruházás valósuljon meg a Dél-Alföldön a gazdasági világválság (1928-1930) kellős közepén. Klebelsberg tehát, amikor a kultúra támogatására kért pénzt, akkor azzal egyúttal számtalan (mester)embernek, családjaiknak és gyermekeiknek teremtett szebb jövőt. Tisztelgésül alakja rektorként jelenik meg az 1936-ban Csúri Ferenc szegedi óramester által készített zenélő órában, akit Petőfi Sándorról vagy Csokonai Vitéz Mihályról mintázott diákok vesznek körül.

A Szerves Kémiai Intézet termeinek meglátogatása után visszatértünk a térre, amely egyszerre sokkal izgalmasabb és gazdagabb arcát mutatja. A Hősök kapuja felől érkezve most már biztosan feltűnne az árkádok íveit számolva a tér kissé eltolt arányossága, a kovácsoltvas ablakrácsok, a lépcsők és ajtók finom ívei, az oszlopok hol egyenes, hol csavaros játékossága, vagy az, hogy nem véletlen a néha skandináv vagy olasz városokra hajazó hasonlóság. Sétánk során egy újabb történeti pontatlanságot szeretnék javítani. Nagyon sokáig azt sulykolták, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok ötlete Hont Ferenctől származik. Azonban ez nem igaz. Ő egy nagyon tehetséges rendező volt, aki elhíresztelte, hogy Somogyi Szilveszter a városi hajdúval ki akarta vitetni a városházáról, amikor előállt a szabadtéri ötletével. Két probléma van ezzel: egy, Somogyi Szilveszter lelkes támogatója volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, kettő, hogy nem Hont Ferenc volt az ötletgazda. Az eredeti elképzelés Juhász Gyulától származik, aki 1926-ban egy tárcát írt az épülő Fogadalmi templomról, és arról, hogy a salzburgi játékokhoz hasonlót kellene rendezni. Klebelsberg felkarolta ezt, olyannyira, hogy 1931-ben már az első szabadtéri játékokon Hevesi Sándor bemutatta misztériumjátékát. Az első kritikát Kosztolányi Dezső írta az eseményről, aki – a fáma szerint a kultuszminiszter kezdeményezésére létrejött filléres vonattal érkezett Budapestről – mondta el Marton Árpád.

Klebelsberg Kuno sírja a Dóm altemplomában.

Sétánkat a szegedi Dóm altemplomában, Klebelsberg Kuno és felesége, Botka Sarolta sírjánál fejeztük be. A második világháború végén pesthidegkúti házukat orosz, majd magyar katonák megszállták. Utóbbiak ténykedésének eredményeként könyvtáruk és ingóságaik java része odaveszett. A kommunizmus idején kitelepítették őket egy tanyára. Hányattatásairól tudomást szerezve 1955-ben Hamvas Endre szeged-csanádi püspök rendelkezésére bocsátott egy szobát a püspöki palotában, ahol 1964-ben bekövetkezett haláláig élt.

E mondatok után percekig némán álltunk ott. Kilépve a Dóm Látogatóközpont ajtaján, a történetek birtokában új szemüvegen keresztül tudtuk szemlélni a tér sziluettjét. Egy gondolat ütött szöget a fejembe: ha ezek a kövek mesélni tudnának, vajon mivel egészítették volna ki még az elmúlt másfél órás Klebelsberg-emléksétát?

Szakolczai Laura