Egy robotkar, ami akár sakkozni is tudna - szegedi diák ötletét díjazták az SZTE SZIIV-versenyén

Már gyermekként beszippantotta az informatika világa

Ahogy Márk mesélte, minden a Legók iránti rajongásával kezdődött. Már egészen kisgyermekként lenyűgözték az építőjátékok kreatív lehetőségei. Amikor egyik karácsonyra egy olyan LEGO-készletet kapott ajándékba, amely már elektronikai vezérlések beépítését is lehetővé tette, teljesen beszippantotta ez a világ. Érdeklődése ekkor a bonyolultabb szerkezetek megépítése felé fordult. Középiskolásként zsebpénzéből vásárolt egy 3D-nyomtatót, és az eszköz új, izgalmas távlatokat nyitott meg előtte. Számtalan ötlet fogalmazódott meg benne, amelyek megvalósításának csupán a képzelete és kreativitása szabhatott határt. Az évek során a robotika iránti lelkesedése folyamatosan nőtt, így a tanórák mellett szakköri keretek között ismerkedett meg az Arduino-alapú robotok és mikrovezérlők összetett világával.

Nyertes projektje több mint egyéves munka eredménye

Tizenegyedikes volt, amikor elkezdte megépíteni azt a robotkart, amivel később a SZIIV-versenyre pályázott. Több mint egy évet dolgozott a projekten: az interneten látott különböző 3D-nyomtatott robotkarok alapján maga épített egyet, s készítette el hozzá a megfelelő vezérlőszoftvert, valamint tervezte meg az elektronikai vezérlőrendszert is.

Erdőhelyi Márk. Fotó: Kovács Anita

„Amikor elkezdtem érdeklődni a robotika iránt, az interneten kutakodtam. Nagyon sok YouTube-videót megnéztem, hogy lássam, mások mit csinálnak, hogyan gondolkodnak. Így bukkantam rá egy külföldi videós csatornájára, aki egy robotkart tervezett. Kiderült, hogy ez egy nyílt forráskódú projekt volt, ami azt jelenti, hogy bárki elkészítheti, akinek van hozzá kedve és energiája. Nekem akkor már volt egy 3D-nyomtatóm, így kinyomtattam az alkatrészeket. Nagyon sok munkát igényelt, mert amit letöltöttem, az igazából egy félkész termék volt. Mivel nem volt még sok tapasztalatom ebben, mélyebben is bele kellett ásnom magam a témába. Ez az egész nemcsak elméleti tudást igényelt, hanem a gyakorlati részét is meg kellett tanulnom, mint például profin vezetéket forrasztani. Ráadásul nem volt mindegy, hogyan csinálom, mert ha nem sikerül jól, az egész szerkezet nem működik” – avatott be a pályamunka születésének részleteibe Márk.

Akár sakkozásra is betanítható

Azt is elárulta, a munka során édesapja, Erdőhelyi Balázs volt a segítségére. Az ő mentorálásával írta meg a szoftvert, melynek köszönhetően a robotkar akár egy telefonról, tabletről, vagy számítógépről is vezérelhető. „Ez egy általános ipari robotkar, melynek a végére rászerelünk például egy csippentőt. Így meg tud vele fogni bármit, s a beprogramozott utasítások szerint végrehajtja a feladatát. Ha pedig egy kamerát szerelek a robotkarra, akkor szép felvételeket készít nekem, de kellő munkával akár sakkozásra is képes lenne. A projekt során tulajdonképpen nem egy termék volt a célom, hanem az, hogy a megépítése közben minél többet tapasztaljak és tanuljak” – fogalmazott a diák.

3D nyomtatott robotkar. Fotó: Erdőhelyi Márk

Hozzátette, már az 1960-as években megjelentek az első ipari robotkarok, az 1970-es évektől kezdve pedig általánossá vált alkalmazásuk a különböző iparágakban, elsősorban az autógyártásban. Azóta rengeteget fejlődtek: egyre precízebbek lettek, pontosabban és finomabban végzik a mozgásokat. Sőt, a mai robotkarokat már nemcsak bonyolult programkóddal lehet irányítani, hanem sokkal felhasználóbarátabb módon, kézzel is „megtaníthatjuk” nekik a mozdulatokat. „Az én robotkarom sajnos még nem tud ilyesmit. Ez egy 30 évvel ezelőtti szintet képvisel, de akkoriban ez még kifejezetten modern megoldásnak számított. Engem pont az érdekelt, hogy hogyan épül fel egy ilyen eszköz, és hogyan működik belülről. Teljesen elégedett vagyok vele, rengeteget tanultam belőle, és most már sokkal mélyebb rálátásom van ezeknek a rendszereknek a működésére” – vallja Márk.

Munkájával sikert aratott a Science Fair tudományos kiállításon és a SZIIV-versenyen is

Kitartása és szakmai felkészültsége meg is hozta a sikert számára: munkáját tavaly októberben mutatta be először a kaposvári Science Fair tudományos kiállításon, ahol hatalmas érdeklődés övezte azt. Nagy büszkeségére az expón projektjével a második helyezést érdemelte ki. Így már némi tapasztalattal és rutinnal a háta mögött vágott bele a SZIIV-versenybe. „Szerintem a pályamunkám valahol az erős középmezőny felső részében helyezkedett el. Természetesen voltak nálam felkészültebb, profibb versenyzők is, és akadtak olyanok, akik sokkal innovatívabb megoldásokkal érkeztek. Az én robotkarom nem volt teljesen újszerű. Talán a legérdekesebb benne az, hogy több eszközről, adott hálózaton keresztül lehet irányítani és vezérelni, ezt a megoldást nem nagyon láttam még sehol máshol. A zsűrinek pedig nagyon tetszett, hogy mennyi energiát fektettem bele, és hogy milyen tapasztalatokkal tudtam róla beszélni. Az előadásomat is megdicsérték, az is jól sikerült, és külön örültem, hogy ezt is értékelték” – idézte fel a döntő élményeit Márk.

Erdőhelyi Márk. Fotó: Kovács Anita

Meglepetés, elismerés, ígéretes munka

A versenyre érkező pályamunkák rendkívül sokfélék voltak. Volt például olyan versenyző, aki már kész üzleti modellel pályázott, más pedig elméleti projekttervet mutatott be arról, mit szeretne megvalósítani. Márk inkább egy gyakorlatias bemutatóval készült. „Mindenki más szakaszban járt a saját munkájával, de pont ettől volt izgalmas az egész. Szinte mindenkivel tudtam beszélgetni, és nagyon élveztem az egész versenyt” – tette hozzá a fiatal. Abba is beavatott, nem gondolta volna, hogy dobogós helyezéssel ismerik el munkáját. „A verseny nevében is benne van az innovatív szó, én pedig egy olyan megoldással érkeztem, aminek az alapjai már több mint 50 éve léteznek. Éppen ezért nem számítottam különösebb elismerésre. A zsűri mégis kiemelte, mennyire érződött a munkámon a sok belefektetett energia, és hogy mennyire tetszett nekik az előadásom. Meglepődtem, ugyanakkor nagyon jól is estek dicsérő szavaik” - zárta gondolatait a fiatal.

Új ötletek, új lehetőségek

Márk, aki szeptembertől egyetemista lesz, és új, izgalmas kihívások várják, a jövőben a robotkar továbbfejlesztését is tervezi. Emellett szoftveres részről egy többkamerás, térbeli objektumok lokalizálására alkalmas rendszer felállítását célozta meg. Ebben a projektben egy báthorys diáktársa lesz a partnere. Ez azért is izgalmas feladat számára, mert ezzel a megoldással a robotkar projektje összekapcsolódhat a képfeldolgozás területével, új távlatokat nyitva annak működésében.

Fülöp Tímea
Borítóképen: Erdőhelyi Márk. Fotó: Kovács Anita
Videó: Erdőhelyi Márk