Növényszerű-e az ember? – beszélgetés a Nobel-díjas Han Kang Növényevő című regényéről

Veszprémi Szilveszter egykori SZTE-s hallgató 2023 januárja óta szervezi a Közös könyveink című eseménysorozatot, amely során havonta egy-egy könyvet járnak körül a jelenlévők. Alkalmainak első 50 percében a meghívott olvasók beszélgetnek, majd megnyílik a kör a közönség felé is.

A januári eseményen Karácsony Gergő dráma- és színházismeret tanárszakos hallgató moderált pódiumbeszélgetést Bálint Zsófia és Borbíró Bíborka PhD-hallgatókkal Han Kang Növényevő című könyvéről.

Karácsony Gergő és Bálint Zsófia, fotó: Takács Borisz

A beszélgetés során felmerült, vajon miért jutott el olyan sokára Magyarországra az alkotás. Hiszen a 2007-es könyvet először 2017-ben fordították le magyarra, akkor is angolból, ezért 2024-ben az eredeti alapján újrafordították. Borbíró Bíborka szerint ennek kulcsa az, hogy a Növényevő könnyedén olvasható a ma népszerű diskurzusok tükrében: a női kérdések, a nő és a természet összeírása, a feminizmus és az ökofeminizmus mind-mind megjelenik benne, valamint a poszthumán olvasatoknak is teret nyit a regény. Bálint Zsófia ehhez hozzátette, hogy míg a dél-koreai popkultúra berobbant Magyarországra, addig az irodalom sokkal kevésbé, érzése szerint pedig ebben közrejátszik, hogy Dél-Korea alapvetően kiszorult még a közbeszédből is az észak-koreai helyzetek miatt.

A Han Kang-regény középpontjában egy Jonghje nevű nő áll, aki csak növényt eszik, és ő is egyre növényszerűbbé válik. Ennek kapcsán a beszélgetés középpontjába került az evés kérdésköre, a társadalom sokszor kirekesztő, vagy „figyelembe nem vevő” viszonyulása az ételérzékenyekhez, diétázókhoz, fogyókúrázókhoz, speciális étrendet követőkhöz. Karácsony Gergő felidézte azt a jelenetet, amelyben a növényevő hősbe a családja mindenképp húst akart gyömöszölni. Borbíró Bíborka szerint az a jelenet az egész történet folyamatát mutatja meg kicsiben. Van egy viselkedés, amely nem normatív, nem illeszkedik az adott rendszerbe, és a norma képviselői beleszólnak a szereplő másokra nem kártékony döntéseibe, testéhez való viszonyába, életvitelébe, kórházba kerülésekor pedig megfosztják attól, hogy meghaljon.

Fotó: Takács Borisz

A dél-koreai és a magyar kulturális különbségek szempontjából is izgalmas olvasmány a Növényevő: – Nem tudom, hogy mi az, ami számukra normatív, és számunkra is az. Mi az, ami nagyobb szociális határsértés, mint nálunk – jegyezte meg Borbíró Bíborka.

A három részből álló könyv történeteiben erősen jelen van az elidegenedés; Bálint Zsófia ennek kapcsán felvetette a kérdést, hogy ez vajon egy kortárs kép-e a dél-koreai társadalomról. Elmondta, hogy olvasott olyan értelmezést, hogy a romantikus koreai drámák az elhidegülés ellensúlyozása miatt jöttek létre. Az erős kulturális különbségek okozhatnak olvasási nehézséget, de többször is elhangzott az est folyamán, hogy nyelvileg viszont a regény rendkívül olvashatóra van megalkotva.

Fotó: Takács Borisz

Jonghje növénnyé válása kapcsán felmerült, hogy vajon az ember lehet-e növényszerű vagy állatszerű. A beszélgetők mind egyetértettek abban, hogy vannak a növényekhez hasonló tulajdonságaink; Borbíró Bíborka például azt az egyezést emelte ki, hogy „nem tudunk hozzáférni a másik érzelmi világához, mint ahogy a növényeknek a működéséhez is nagyon nehéz hozzáférni”.

Bálint Zsófia értelmezése szerint a nők azért választják a növénylétet az erősen szabályozott társadalomban, amiért az emberek a kocka panelházakból kimenekülnek a természetbe, a szabadságba. A növényeket nem lehet keretek közé szorítani. – Láttam már bambuszt feljönni a fürdőkádból – tette hozzá.

– A növényvilág igenis intelligens és gondolkodik; csak nézzünk rá egy erdőre, hogyan egészítik ki egymást, hogyan fejlődnek, szaporodnak, hogyan szabályozzák a világukat – fejtette ki nézetét az egy jelenlévő a közönség soraiból.

Balog Helga
Fotó: Takács Borisz