A Tanár Úr – Ilia Mihály, a JATE-díj alumnus kategóriájának első kitüntetettje

A JATE-díjas Ilia Mihály, az iskolateremtő irodalmár, az egyetemi oktató, az irodalomkritikus, a szerkesztő, a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára életútja Tápéról indult, majd olvasmányokból, a szegedi egyetemi katedráról és a szerkesztői asztaltól nyílt ki a világra:

Mesék Tápéról

A szegedi egyetem vonzásában

Túl a határokon

Szinte jelentéktelen tanári „fogás”

A Holnaptól a Tiszatájig

Ilia-tanítványokkal

A JATE, a szegedi József Attila Tudományegyetem két alumnusa: Ilia Mihály irodalomtörténész, a JATE oktatója régi ismerősként beszélgetett a Nobel-díjából a JATE-díjat megalapító Karikó Katalinnal. Fotó: Sahin-Tóth István

Mesék Tápéról

 

„Az első sorok valamelyikébe be kellene írni, hogy Tápén születtem. Ha már elnyelte a falunkat Szeged, legalább ilyen alkalomkor említődjön meg a neve” – kérte Ilia Mihály, amikor az életútját dióhéjban ismertető szöveg első változatát olvasta.

A Szegeddel határos Tápén 1934. szeptember 29-én, paraszti család gyermekeként született Ilia Mihály. Fotó: Sahin-Tóth István

A Tisza-parti falu hangulatáról, családjáról, a gyermekkora képet ad a Délmagyarország 1935. július 14-i számában megjelent „Nyári vasárnap délután – Tápén” című riport.

Kivételes véletlen, hogy témakereső autóútján „V.-i J.-a.”, azaz Vásárhelyi Júlia találkozott egy fiatalasszonnyal, aki kislibákat legeltetett, „Karján édes kisbaba”. Az újságírónő kíváncsiskodó kérdésére a „szép, fiatal anya szeme felcsillan.

– „Gyerök” ez a lelköm, – feleli boldogan és biztatni kezdi a kicsit. – „Mihályka” fordítsd már a fejed a néni felé…

A gyermek egy pillanatra huncutkodva felénk tekint, de aztán elkapja aranyos kis főkötős fejét és elrejti a finom fehér nyak hímzéseiben.”

„Mihályka! mennyi meleg és komoly szeretet, szépség és finom báj van ebben az anyai megszólításban” – véli a riporter, aki véletlenül szólította meg a fiatalasszonyt, akiről ma már tudjuk: Ilia Mihály édesanyja, a nagy tápai mesélő, Bodó Imre lánya. Mert Ilia Mihály anyai nagyapjának meséit később Katona Imre: Tápai tündérmesék címmel ki is adta, minikönyvként.

Elemi iskolába Tápén, a szülőfalujában járt Ilia Mihály. Az iskola, a szabadon használható könyvtárral a családi házuk mellett állt. Kisdiákként került kezébe és olvasta elejétől végéig a Kiss József főszerkesztőségével készült A Hét című folyóiratot.

A könyvtári könyvek, az első olvasmányélmények meghatározó szerepéről részletesen mesélt Ilia Mihály az Ex Symposion 2007-es, a tiszteletére összeállított különszámában megjelent interjúban.

 

 

A szegedi egyetem vonzásában

 

Középiskolai tanulmányait Szegeden, a Baross Gábor Gimnáziumban (a napjainkban Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumként ismert intézményben) végezte.

Érettségi után, 1953-ban a Szegedi Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalom szakra vették fel. Az egyetemen híres professzorok voltak mesterei. Irodalomból Halász Előd, Baróti Dezső; nyelvészetből a kolozsvári magyar egyetemről érkezett Mészöly Gedeon akadémikus; és néprajzból Bálint Sándor, a Szegedre menekült egyetem első neveltjeinek egyike. Ekképpen Ilia Mihály élete és tanári, szerkesztői munkássága ennek a Báthory István fejedelem alapította XVI. századi intézménynek, a kolozsvári universitasnak a XX-XXI. századi folytatása Szegeden.

Legutóbbi, az SZTE bölcsészkari honlapjának adott interjújában pályakezdő egyetemi oktatói időszakát felidézve Ilia Mihály kiemeli: együtt tanított az Ady és Kosztolányi szakértő Király Istvánnal, továbbá Szauder Józseffel, aki „a 18. századi magyar irodalom mellett Kosztolányit is értette”. Megemlékezik Tamás Attiláról, aki a József Attila-kutatást inspirálta, illetve Keserű Bálintról, a régi magyar irodalom kutatásának nagy szervezőjéről és értőjéről. Úgy folytatja a szegedi József Attila Tudományegyetem általa megismert korszakainak és nagyságainak a felsorolását, hogy„szerencsém volt az Árpád-kori történelmet kutató történészekkel, a modern műelemző és műértő iskola jeleseivel, akik a Német Tanszéken, az Angolon működtek”, miközben néhány „kollegina” az új orosz irodalmi jelenségeket közvetítette. „Tehát nincs "egyszemélyes" intézmény. Univerzitás van, ami az egyetemességet jelenti ebben a vonatkozásban”.

A JATE-díjas Ilia Mihálynak a Szegedi Tudományegyetem munkatársai közül is nagyon sokan gratuláltak. Fotó: Sahin-Tóth István

 

Túl a határokon

 

A Nyugattól a ma élő irodalomig terjed kutatói érdeklődése.

„1957-ben, amikor tanítani kezdtem Koltay-Kastner Jenő volt az irodalmi tanszék vezetője. Ő azt mondta, hogy ha XX. századi magyar irodalommal akarok foglalkozni, megérti, de menjek végig a teljes magyar irodalmon szemináriumokat vezetve és jussak el úgy a XX. századhoz. Bölcs tanács volt, a hiányos egyetemi oktatás után egy rendszerezett, teljes magyar irodalmi stúdiumot végezhettem – emlékszik.

Föltűnt nekem akkor, hogy a kolozsvári egyetem utódán, a szegedi egyetemen nem tanítják az ún. külföldi magyar irodalmat. Nem szerepelt a tantervben, a tanrendben, a tanszéki könyvtárunk beszerzéseiben sem. Meghirdettem ezt a tárgyat speciális kollégiumként és emlékszem rá, hogy valamelyik évben engedélyt kellett kérni az oktatásához. Tehát oktató munkám – szerintem – fontos mozzanata az ún. külföldi magyar irodalom oktatása volt a szegedi egyetemen.”

Irodalomtudósként közölt publikációi közül kiemelkednek – „A HOLNAP története” címmel írt dolgozata mellett – a Nyugat folyóirat első nemzedékéről, valamint a Juhász Gyuláról és Ady Endréről írt tanulmányai. Fontosak a kritikái, amelyekkel az élő irodalmat kísérte, érzékenyen és empátiával. A hívei kifejezésével élve: Ilia Mihály „a magyar szellem vigyázó tekintete”.

Ilia Mihály tanítványai és mentoráltjai egy csoportjával. A JATE-díj átadó ünnepség előtt készült fotón (balról jobbra): Szijj Ferenc, Zalán Tibor, Géczi János, Ilia Mihály és Kurdy Fehér János

Kontinenseken, országokon átsugárzó híráramoltatása, régiókat és alrégiókat egybeforrasztó tudásközvetítése a személyes és a hivatalos érintkezések gazdag 20. és 21. századi korlenyomata.

 

 

Szinte jelentéktelen tanári „fogás”

 

A XX. századi magyar irodalom oktatásával Ilia Mihály iskolát teremtett. A szegedi egyetemről az élő irodalmat olvasó, értő és tanító magyartanár-generációk sorát bocsátotta útra.

„Szinte jelentéktelen tanári ’fogás’”. Így jellemzi azt a szokását, hogy „minden szemináriumon megkérdezte, mit olvastak a hallgatók, milyen új könyv, film, színházi előadás vagy valami más kulturális esemény részesei voltak. „Minthogy állandóan megkérdeztem ezt, a hallgatók rájöttek, hogy milyen gazdag kulturális információ van ebben a "játékban". És nem tagadom, hogy én mint oktató mennyit tanultam tőlük. Amikor meg úgy adódott, hogy néhány hallgató a szerbiai iskolából vagy a romániaiból jött, a külföldi magyar irodalom dolgai is szóba kerülhettek.”

Ilia Mihály a tudását elsősorban a „katedráról” és beszélgetve adta át, nem könyvekből. Az anyanyelvén született és születő szépirodalom beágyazódásait, autentikus hozadékait kutatta. Hallgatói többsége nem költő, nem szerkesztő lett. „Tanárok lettek az ország különböző tájain és néha, amikor a szemináriumon megkérdeztem, ki honnan jött, mi a magyar irodalom tanárának a neve – akit egykor én is tanítottam – fölbukkant a beszélgetésben. Mondhatom, ilyenkor olyan büszke voltam arra a tanárra. Szoktam volt mondogatni, ha én egykor elindultam volna Szegedről, estére mindig olyan helyre jutottam volna, ahol egyik vagy másik régi tanítványom munkálkodott” – fogalmaz büszkén.

Olyan egyetemi oktató Ilia Mihály, aki a hozzá fordulókat a személyükre és a témájukra irányuló figyelemmel hallgatja meg, adott tanácsokat, olvasta és javította szövegeiket. És ugyanígy tette a Tiszatáj folyóirat legendás főszerkesztőjeként.

Generációk találkozásának pillanata egy régi, az Ex Symposion különszámában is megmentett fotón (balról jobbra): Bíró-Balogh Tamás, Esterházy Péter és Ilia Mihály

 

A Holnaptól a Tiszatájig

 

„(…) ’A Holnap váteszei’ félreérthetetlenül proklamálták első kötetükben, hogy ’egy beteg civilizáció kiírtására kerültek a Duna tájára’ és a senkik ellen kezdenek kíméletlen harcot az igazi irodalmi és művészi egyéniség érvényesüléséért. (…)” – írta Ilia Mihály „Az ötven éves HOLNAP emlékezete” című, a Tiszatáj 1958. júliusi számában megjelent első publikációjában.

A Tiszatáj, majd „a magyar irodalom folyóirat nélküli főszerkesztőjeként” végzett tevékenysége teszi unikálissá Ilia Mihály munkásságát.

„Veress Miklóstól Baka Istvánig, Zalán Tibortól Géczi Jánosig, Füzi Lászlótól Csapody Miklósig – hirtelen az ő nevük jut eszembe – hozták kézirataikat, megbeszéltük, a Tiszatájban közölhettem őket, de szerkesztőtársakhoz is elküldhettem dolgaikat” – avat be munkamódszerébe. „A szegedi egyetemen időnkint – nem is érthető, hogy miért – szinte föltűnő volt az írójelöltek nagyszámú jelentkezése. A húszas években József Attila, s egyetemi társai, a harmincas években a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, ahova Radnóti Miklós is tartozott és az én tanárom is, pl. Baróti Dezső. Az én tanárkoromban szerencsés véletlen volt, hogy az emlegetett induló írók egyszerre jelentkeztek és segíthettem őket” – írta az SZTE BTK honlapjára.

Szeged és térsége irodalmi folyóiratának, a Tiszatájnak 17 éven át volt munkatársa Ilia Mihály. Főszerkesztősége, a Tiszatáj 1972-1974 közötti korszaka kitörölhetetlen az egyetemes magyar irodalomtörténetből.

A versrovat jó irodalmat közölt, a lap kiemelte a fiatal költőket. A prózaíróknak azt üzente: „Novellát! Ez mindennél fontosabb. Az olvasmányosság hiánya megöli a folyóiratot.” Ilia Mihály szerkesztőként elérte, hogy – mint az irodalomtörténészek mondják –„a Tiszatáj ’nem szegedi folyóirat’ volt, hanem Szegeden szerkesztett országos folyóirat”.

 

 

Ilia-tanítványokkal

 

A Kárpát-medence és a „nyugat” különböző országaiban élő magyar írókat és irodalomtörténészeket kapcsolja egy hálózattá leveleivel.

A leveleivel, képeslapjaival megszólított alkotók, az „Ilia-tanítványok” egymást is segítik. A főszerkesztői (Tiszatáj), a szerkesztői (Korunk), a szerkesztőbizottsági tagsági (Kortárs, Irodalomtörténet, Pompeji), az állandó munkatársi (Magyar Napló) teendőinek maradéktalan ellátásához nélkülözhetetlen időbeosztás, az egyetemi folyóiratok (például: Gondolat-Jel, Harmadkor, Hétvilág) létrehozásában és működtetésében közrejátszás sűrűsödött-nőtt folytonos szükségletévé, mindennapjai integráns részévé.

Ilia Mihály iránti tiszteletét és elismerését személyesen is kifejezte a JATE-díj gálán megjelent Szijj Ferenc, a József Attila-díjas költő és szerkesztő (balról), valamint Kurdy Fehér János, a Móricz-ösztöndíjat elnyert költő és művészeti író. Fotó: Sahin-Tóth István

A JATE (és a SZTE) egyik legnagyobb hatású oktatója, iskolaalapító, akit sokan csak úgy hívnak: „a Tanár Úr”. Szegeden rengetegen ismerik és köszöntik akkor is, amikor a családja köréből a Tarján városrészben sétára indul. A bölcsészkarhoz közeli villamosmegállóból az Egyetem utcai épülethez tartva, vagy a tanszéki folyosón meg-megáll és mindig mond egy-egy jó szót, érdeklődik a közeli és távoli ismerőstől: „Hogy van?...”

 

Ilia Mihály jelképe a Szegedi Egyetem és a magyar művelődés szoros kapcsolatának és európai jellegének.

Munkásságát kitüntetésekkel, például József Attila-díjjal, Magyar Művészetért díjjal, Szenteleky Kornél-díjjal, Hazám-díjjal, Magyar Örökség díjjal is elismerték, Szeged város díszpolgára, Széchenyi-díjas kutató, a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára.

Ilia Mihály és a JATE-díjat alapító, Nobel-díjas Karikó Katalin a JATE-díj gálán. Fotó: Sahin-Tóth István

A Karikó Katalin és az SZTE által alapított JATE-díj, a Karikó Katalin Nobel-díja egy darabkája elnyerésének a hírét meglepetéssel fogadta Ilia Mihály.

A JATE-díj átadó ceremónia egy pillanata: Karikó Katalin, a Nobel-díja egy darabkájának tekinthető kitüntetés alapítója; az elismerést elnyert Ilia Mihály; valamint a több részből álló JATE-díj átadásában közreműködő jeles Ilia-tanítványok: Zalán Tibor József Attila-díjas költő és dramaturg, illetve Géczi János József Attila-díjas író és képzőművész. Fotó: Sahin-Tóth István

Az SZTE BTK honlapjának adott interjúban Ilia Mihály így fogalmaz: „Az ember életében ritkán történik meg, hogy szülőföldje Nobel-díjasa alapítványának kitüntetettje lesz. És persze ilyenkor eszébe jut az is, hogy hányan vannak azok, akik ezt nálánál jobban megérdemelnék, őszintén hiszi ezt, nem szerepjátszóként. Mint egyetemi polgár, egy nagyon jelentős intézmény egyik kis egyedeként arra gondol, hogy valami kis dicsőséget szerzett a fölnevelő egyetemének, volt tanárainak, tanítványainak ezzel.”

Ilia Mihály – túl a kilencedik ikszen is – olvas, figyel, pályákat követ, levelez, példát mutat. Fotó: Sahin-Tóth István

SZTEinfo – összeállította: Ú.I.

További információ:

Első alkalommal adták át a JATE-díjakat – Czikkely Márton Simont, Tóth Ágotát és Ilia Mihályt ünnepelték a szegedi egyetemen

Könyvek és Mesterek az SZTE-n

Volt hallgatói előtt ismét kitárja kapuit a Szegedi Tudományegyetem

A JATE-díj első kitüntetettjei: Ilia Mihály, Tóth Ágota, Czikkely Márton Simon

Forrás:

„Egy nagyon jelentős intézmény egyik kis egyedeként arra gondol, hogy valami kis dicsőséget szerzett a fölnevelő egyetemének, volt tanárainak, tanítványainak ezzel” – Interjú Ilia Mihály irodalomtörténésszel a JATE-díj kapcsán

Embereket és nézeteket kapcsolt össze – A 90 éves Ilia Mihályt ünnepli az SZTE Klebelsberg Könyvtár kiállítása

Dr. Ilia Mihály a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában részesült

„Tanár ne hazudjon a katedráról” – a tanári ars poetikájával kezdődik a 2009-es portréfilm Ilia Mihályról