Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A padból a sorok mögé. Hetente megjelenő könyvajánló SZTE-s szerzők tollából származó művekről. Minden héten mutatunk egy könyvet, amelyre érdemes odafigyelni.
„Tudtam, hogy Szeged nagyváros, még arról is hallottam, hogy híres egyeteme van-az, ahova Gyuri nem iratkozhatott be, zsidó lévén. Rövid út lesz, gondoltam, nincs nagyon messze: Szeged csak harminc kilométer Makótól. Egyszer már jártam is ott a szüleimmel, amikor olyasmit akartak vásárolni, amit Makón nem lehetett kapni.”
Lantos Péter makói származású orvos, nemzetközileg elismert Alzheimer-kutató. Az 1939-es születésű szaktekintély még ötéves sem volt, amikor a hírhedt bergen-belseni koncentrációs táborba került családjával. A háborút követően 1954-58 között a makói József Attila Gimnázium tanulója volt, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végezte tanulmányait. A Kórbonctani Intézet tanársegédje lett. 1968-ban Londonba került, 20 évig nem térhetett haza. Orvosként nagy karriert futott be. A holokauszt 80. évfordulójára jelent meg A fiú, aki nem akart meghalni című könyve, magyarul Miks-Rédai Viktória fordításában olvasható. A kötet felkerült a British Book Awards rövidlistájára is.
A fiú, aki nem akart meghalni című könyv visszaemlékezés egy gyermek szemén keresztül a II. világháború borzalmaira és a holokauszt elmondhatatlan kegyetlenségeire. Az akkor még csak ötéves Péter a bergen-belseni koncentrációs tábor rémségeivel szembesült, és megpróbálta túlélni a szörnyűségeket édesanyjával együtt. A történet bemutatja, hogyan próbálta feldolgozni az őt és családját sújtó megpróbáltatásokat, miközben ártatlan gyermeki lélekkel próbált értelmet találni a körülötte zajló eseményekben.
A könyv különlegessége, hogy a szerző egyszerű nyelvezettel, érzelemmentes stílusban, mégis mélyen megrendítően írja le mindazt, amit átélt. Az őszinte és tárgyilagos leírások ugyanakkor nemcsak a háború alatti, hanem a háború utáni élet kihívásaiba is betekintést nyújtanak: hogyan próbáltak új életet kezdeni a hazatérés után, és milyen nehézségekkel szembesültek az orosz megszállás és a bizonytalan jövő miatt.
A könyv erőssége abban rejlik, hogy nem pusztán a koncentrációs táborok rémségeire koncentrál, hanem a túlélés utáni életről is képet ad, rámutatva arra, hogy a háború borzalmai nem értek véget a felszabadítással. Péter visszaemlékezései megrendítően mutatják be azokat a helyszíneket és embereket, akikkel az utazása során találkozott, és fotókkal, valamint térképekkel gazdagítva vezet végig az eseményeken.
Bár a történet célközönsége elsősorban a fiatalabb korosztály, a felnőttek számára is erőteljes és megrendítő olvasmány. A könyv nyelvezete gyerekbarát, de néhol a felnőtt narrátor nézőpontja érezhetően átüt a gyermeki látásmódon. Ez azonban nem vesz el az események hitelességéből, sőt, még inkább kihangsúlyozza azok súlyát.
Lázárné Csernus Anikó
SZTE Alma Mater
