Gyászhír – Prof. Dr. Szatmáry Károly (1956-2024)

Szatmáry Károly csillagász és matematika-fizika szakos diplomája megszerzése után, 1981-ben lett a Szegedi Tudományegyetem jogelődje, a József Attila Tudományegyetem alkalmazottja – a szegedi egyetem Kísérleti Fizikai Tanszéke volt az első, és maradt csaknem négy évtizeden keresztül egyetlen munkahelye. Végigjárta a teljes egyetemi ranglétrát, ösztöndíjas gyakornok (1982-84), tudományos segédmunkatárs (1981-82, majd 1984-88), tudományos munkatárs (1988-1995), tudományos főmunkatárs (1995-2001), majd egyetemi docens (2001-2015) lett; egyetemi tanári kinevezését 2015-ben kapta meg.

Iskolateremtő kutatómunkát végzett a változócsillagok és az exobolygók vizsgálata terén, különösen a csillagok fényváltozásának idő-frekvencia analízisén alapuló módszerek alkalmazásával. Ezekből az eredményekből született kandidátusi értekezése (1995), habilitációja (2002), majd MTA doktori értekezése (2013), s nyerte el többek között a Széchenyi professzori ösztöndíjat (1997-2001) és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Detre-díját (2001). Számos konferencián járt szerte a világban, az európai helyszínek mellett Japánban és Dél-Afrikában is bemutathatta eredményeit. Hat tanítványát segítette témavezetőként a PhD-fokozat megszerzésében, közülük azóta ketten MTA doktori címet is szereztek, egyikük az MTA rendes tagja lett.

Szatmáry Károly életművének azonban ennél is nagyobb hatású részét képezi a csillagászati oktatás és ismeretterjesztés terén betöltött szerepe. Pályafutása alatt több ezer egyetemi hallgató sajátította el tőle a csillagászat és az űrkutatás alapjait. Folyamatosan törekedett a legújabb hírek és eredmények nyomon követésére és továbbadására – és ezt az attitűdöt hallgatóin is szerette viszont látni.

Szakfelelősként vezető szerepet játszott az SZTE önálló csillagász szakjának 1999-es megalapításában, ami nyugodt szívvel nevezhető mérföldkőnek a szegedi egyetemi fizikaoktatás történetében. A hazai felsőoktatási képzés szerkezetének 2006-os átalakítását követően Szatmáry Károly az SZTE Csillagász mesterszak szakfelelőse lett, emellett sok éven keresztül az SZTE Fizikai Doktori Iskolájának törzstagja, valamint az Asztrofizika doktori alprogram vezetője is volt. Az elmúlt 25 évben több tucatnyian szereztek csillagász, illetve csillagászat/asztrofizika orientációjú fizikus diplomát az SZTE-n; közülük sokan váltak sikeres kutatókká szerte a nagyvilágban, olyan intézmények falai között öregbítve a Szatmáry Károly vezetésével létrehozott szegedi csillagászképzés jó hírét, mint a Harvard, az MIT, a Princeton, az Arizonai Egyetem, az austini Texasi Egyetem, a Heidelbergi Egyetem, vagy épp a Sydney-i Egyetem. Jelzésértékű az is, hogy a hazai csillagászati kutatóintézmények többségének jelenlegi vezetője egykor Szatmáry-tanítvány volt.

A hallgatókkal való foglalkozást nem csak széles tömegeket vonzó előadásaira tartogatta. Száznál is több szakdolgozat, diplomamunka és TDK-dolgozat témavezetője volt, több hallgatója lett OTDK-díjazott. Különösen szívügye volt a tanárszakos hallgatók csillagászati és űrkutatási témák felé terelése, elősegítve ezzel azt is, hogy ők maguk később, már gyakorló tanárokként szintén elvezethessék diákjaikat az égbolt titkaira való rácsodálkozásra. Legendás – „padlótól a mennyezetig” szakkönyvekkel, folyóiratokkal és egyetemi iratokkal telepakolt – oktatói szobájának ajtaja mindig nyitva állt a szakmai vagy épp személyes tanácsot, segítséget kérő hallgatói (és kollégái) előtt.

Az oktató- és kutatómunkán túl is rengeteg egyetemi és szakmai feladatot vállalt. Csaknem két évtizeden át dolgozott tanszékvezető-helyettesként, a Fizikai Intézet oktatási bizottságának tagjaként, ill. intézeti és kari TDK-felelősként is. Több cikluson keresztül tagja volt az SZTE TTIK Kari Tanácsának és az MTA Csillagászati és Űrfizikai Tudományos Bizottságának is. Folyamatosan kérték fel szakcikkek, kutatási és egyetemi pályázatok, doktori értekezések és hallgatói dolgozatok bírálatára – ezeket mindig el is vállalta és a legmagasabb szintű szakmai alapossággal végezte el a munkát.

Szatmáry Károly tudományos és egyetemi oktatói munkássága mellett a hazai csillagászati ismeretterjesztés és tehetséggondozás egyik oszlopaként is megmarad az utókor emlékezetében. Csillagászati tankönyvek, tananyagok szerzője és lektora volt, emellett több országos csillagászati vetélkedő szervezésében és lebonyolításában vett részt kezdeményezőként, ill. közreműködőként. Éveken keresztül a Kulin György Országos Középiskolai Csillagászati Verseny országos döntőinek zsűrielnöki feladatait is ellátta.

Legfontosabb öröksége az ismeretterjesztés terén azonban mindenekelőtt a Szegedi Csillagvizsgáló létrehozása, amely az általa szervezett, széles körű egyetemi és társadalmi összefogás eredményeként nyithatta meg kapuit 1992-ben. Az újszegedi Kertész utcában lévő Csillagvizsgáló épülete nem kis mértékben Szatmáry Károly és akkori kollégái, tanítványai kétkezi munkájával épült, s a működés feltételeit a mai napig biztosító – az 1989-es rendszerváltáson alig túl lévő országban még újszerűnek számító – civil alapítvány létrehozását is ő kezdeményezte. A Csillagvizsgáló a csillagásznak készülő egyetemi hallgatók szakmai gyakorlatszerzésének és a környékbeli amatőrcsillagászati élet kiemelt központja, de szélesebb körben a szegedi tudományos ismeretterjesztés egyik, turisztikai szempontból is meghatározó helyszíneként lett ismert. Szatmáry Károly csaknem három évtizeden át irányította az intézményt (annak nem csak szakmai, hanem karbantartási, fejlesztési és pénzügyi menedzselésének terheit is sokáig egy személyben magára vállalva), ahol eleinte főként az ő, majd munkatársai és tanítványai egyre bővülő körének közreműködése révén évente több ezer ember számára tartottak és tartanak ismeretterjesztő előadásokat és távcsöves bemutatókat.
Szatmáry Károly számos egyéb fórumon is sokszor tartott előadásokat és bemutatókat, mindezt jellemzően önkéntes alapon végezve. Rendszeresen adott interjúkat a helyi és az országos sajtónak is; a világűr titkairól nem csak tudományos pontossággal, de egyúttal közérthetően és érdeklődést felkeltve tudott mesélni.

A magyar állam 2019-ben a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetéssel ismerte el a közel négy évtizedes kimagasló tudományos pályája során a csillagászat területén folytatott kutatói és oktatói munkáját, valamint széles körű tudománynépszerűsítő tevékenységét. Szülővárosa 2022-ben a Szegedért Alapítvány díjával tette ugyanezt, amire különösen büszke volt – már csak azért is, mert a kitüntetést Karikó Katalinnal együtt vehette át. Szintén megélhette még azt is, hogy hálás tanítványai, Kiss László és Sárneczky Krisztián saját felfedezésű kisbolygót neveztek el a tiszteletére.

2016-ban 60. születésnapja alkalmából, egy meghitt ünnepség keretében köszönthettük Szatmáry Károlyt kollégái, akkori és korábbi hallgatói körében – többek között rengeteg üzenetet felolvasva az egykori (csillagászokká, fizikatanárokká vált, vagy az élet más területére került) tanítványoktól, Budapesttől a Vajdaságig, Bostontól Heidelbergig. Mindannyian bíztunk benne, hogy közelmúltbeli nyugdíjba vonulását követően még sok évnyi, pihenésben és örömökben gazdag élet áll majd előtte családja körében…

Most, amikor csak búcsúzni van lehetőség, a fájdalom érzése járja át sokak szívét itthon és világ különböző szegleteiben – de egyúttal a hála, a szép emlékek és az égbolt szeretetének közös érzése is. Igazán méltóan pedig akkor tudunk emlékezni, ha folyamatosan úgy élünk és dolgozunk, hogy másokban is meggyújtsuk a lángot – ahogyan tőle tanultuk.

Köszönünk mindent, Karcsi! Ég veled...

SZTE Fizikai Intézet