Az SZTE-n tartotta első konferenciáját az Európa-tanulmányok Hálózat

Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának huszadik évében, amelynek második félévében éppen Magyarország látja el az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, az Európa-tanulmányok Hálózat alapító intézményei kiemelten fontosnak és időszerűnek látták egy interdiszciplináris Európa-tanulmányok kutatás teljes spektrumát felvonultató, nagyszabású konferencia megszervezését. A 2024. november 14-15-én, a Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs központban megrendezett kétnapos tanácskozáson az előadások tematikus műhelyek szerint tagozódtak.

Az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központban tartott ünnepélyes megnyitón Prof. Dr. Rovó László, a Szegedi Tudományegyetem rektora köszöntötte a résztvevőket.

Prof. Dr. Rovó László, a Szegedi Tudományegyetem rektora

– Hérakleitosz és Lao-ce is a változás szükségességét és hasznosságát hangsúlyozta. Figyelembe véve az utóbbi évtizedek és évek kontinensünkön tapasztalható változásait, a mostani konferencia létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Szükség van arra, hogy komplex kérdéseket tegyünk fel és azokra komplex válaszokat adjunk Európa világban betöltött szerepét és jövőjét illetően. A Szegedi Tudományegyetem eddigi története is azt mutatja, hogy sikeresen alkalmazkodtunk, amit a rangsorokban elfoglalt helyünk és két Nobel-díjasunk is alátámaszt. Egy héttel ezelőtt világszinten is kiemelkedő tudományos eseményt rendeztünk éppen Karikó Katalin jóvoltából és szakterületén. Az orvostudomány egyik legfontosabb innovációs területének vezető kutatóinak látogatása és munkája is rámutatott arra, hogy a 21. században az együttműködések lehetnek versenyképesek – hangsúlyozta a rektor.

A Szegedi Tudományegyetem oktatási rektorhelyettese, Prof. Dr. Gellén Klára az Európa-tanulmányok Hálózat elnökségében is szerepet vállalt. A megnyitón hangsúlyozta, hogy az SZTE számára nagyon fontos a hálózatépítés, a tudományos eredmények, tapasztalatok megosztása, a közös gondolkodás.

Prof. Dr. Gellén Klára, a Szegedi Tudományegyetem oktatási rektorhelyettese

– A 2024-es évben egyetemünk kiemelt stratégiai célja volt az Európa-tanulmányok Hálózat kialakítása. Nem titkoltan az alapvető célkitűzésünk az volt - együtt gondolkodva az alapító társegyetemekkel, a Károli Gáspár Református Egyetemmel és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel -, hogy tekintettel arra, hogy az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ebben a félévben Magyarország látja el, a tudományos szféra részéről egy elegáns kezdeményezés lehet, ha mi is csatlakozunk ehhez a programhoz azzal, hogy teret engedünk egy magas szintű szakmai diskurzusnak, párbeszédnek egy hálózat kiépítésével, amely hálózat tagjai egy konferencia keretében találkozhatnak. Gondolkodjunk együtt, és tegyük versenyképesebbé a magyar felsőoktatást azzal, hogy összekapcsolódva, tudományos eredményeinket megosztva építkezünk és az egyetemi kutatói szférát erősítjük – mondta el a rektorhelyettes.

Hálózat a párbeszédért, a fejlődésért

A Szegedi Tudományegyetem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel és a Károli Gáspár Református Egyetemmel együttműködésben hozta létre az Európa-tanulmányok Hálózatot. Az erről szóló nyilatkozatot az intézmények rektori vezetése 2024. március 1-én írta alá. A hálózat létrehozásának célja, hogy előmozdítsa a színvonalas szakmai és tudományos párbeszédet az Európa-tanulmányokkal foglalkozó szakemberek és intézmények között, továbbá, hogy lendületet adjon a területen folyó kutatásoknak. Az Európa-tanulmányok Hálózat az európai integráció aktuális kérdéseit a politikatudomány, a gazdaság- és jogtudomány, valamint a kapcsolódó diszciplínák legkiemelkedőbb magyarországi szakembereiből álló interdiszciplináris műhelyekben kívánja vizsgálni.

A hálózathoz tartozó tizenkét tematikus műhely Magyarország valamennyi egyetemének és kutatóintézetének a területen tevékenykedő szakembereit be kívánja vonni a munkába. A műhelymunkák első eredményeit a Szegedi Tudományegyetemen 2024. november közepén megrendezett kétnapos, nagyszabású konferencián mutatták be. A tematikus műhelyeket a három alapító intézmény megosztva gondozza, azok vezetésére a hálózatosodás elvének megfelelően különböző intézményekből kértek fel elnököket és társelnököt.

Martonyi János: Jog és identitás az európai integrációban

A jog és az identitás nagyon szorosan összefügg, mindkettő meghatározója az integrációs folyamatnak – szögezte le előadásában Prof. Dr. Martonyi János. A Széchenyi-díjas jogtudós, ügyvéd, egyetemi tanár, Magyarország korábbi külügyminisztere büszkén említette meg, hogy alma matere az SZTE. Az európai integráció egy jogi képződmény, a jog döntő szerepet játszik az egész intézményrendszer létrehozásában és a működtetésében, ugyanakkor a jog identitásképző elem is. Martonyi János szerint a gazdasági együttműködéshez is szükségesek a jog eszközei, és kisebb mértékben a politikai dimenzióban is megjelenik a jog.

Prof. Dr. Martonyi János egyetemi tanár, Magyarország korábbi külügyminisztere

Három nagy, európai identitásképző elemet sorolt fel: az egyik az antik örökség, ami nélkül Európa nem volna az, ami. A második a zsidó-keresztény kulturális örökség, illetve maga a keresztény egyház, a harmadik közös gyökerünk pedig a római jog.

– Ha valamit meg akarunk valósítani, például gazdasági reformokat szeretnénk végrehajtani, akkor az első gondolatunk az, hogy ehhez milyen jogszabályokra lehet szükségünk. Az európai gondolkodás fontos jellemzője, hogy normákban, szabályokban, és nem eseti utasításokban gondolkodik. Más kérdés, hogy a politikai érdekek hogyan hatolnak be a jogalkotási folyamatokba – hallottuk a jogtudóstól.

Martonyi megemlítette, hogy időről-időre felmerülnek az integrációs intézményekkel szemben kifogások, kétségek, ahogyan a tagállamokkal szemben is megfogalmazódnak jogállamisági kérdések. Általában az európai és a tagállami jogi szabályok ütközéséről beszélünk, a konfliktusok feloldásának mikéntje lényeges kérdés. – Az Európai Unió Bíróságának van ebben feladata, de ugyanakkor a tagállami alkotmánybíróságok jelenítik meg a tagállami szuverenitást, alapvető kérdésekben maguk is állást foglalnak. Megteremtettük azokat a mechanizmusokat, amelyek biztosítják azt, hogy a konfliktusokat egy jogilag szabályozott rendszerben oldjuk meg. Ezért van minden európai város főterén egy bírósági épület. A kulturális gyökereinkben az van, hogy a vitáinkat lehetőleg ebben az épületben próbáljuk elrendezni – mondta, hozzátéve, hogy mindig a kölcsönös tisztelet, a párbeszédre való hajlandóság jelenti a megoldást.

Trócsányi László: Európai intézmények

Prof. Dr. Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, korábbi közigazgatási és igazságügyi miniszter, az Alkotmánybíróság korábbi tagja, egykori brüsszeli, majd párizsi nagykövet Európai intézmények címmel tartotta meg előadását, amelyben az uniós jog természetéről fogalmazta meg gondolatait. Elmondta, hogy mindegyik jogrendszer egy önálló kultúrát képvisel, így például a brit precedensrendszer nem hasonlítható össze a francia etatista jogrendszerrel. Az uniós jog sokfajta jogrendszer szemléletmódját próbálja összehangolni, a jogalkotás bonyolultságára miatt pedig egy uniós jogszabály elfogadása hosszabb időt igényel, mint a nemzeti jog esetében.

„Ha csak a magyar, cseh, német és olasz terminológiákat, jogi intézményeket kellene összefésülni, viszonylag egyszerű lenne a feladat” – fejtette ki Trócsányi László, majd hozzátette, a francia és az angolszász jogi gondolkodás, amelynek hatása egyre erőteljesebben érezhető az európai intézményeken, rendkívül távol áll a magyar jogtól. A rektor példaként hozta a szerződésjogban felmerülő különbségeket: - Angolszász jog, mivel esetjogi felépítéséből adódóan alacsonyabb absztrakciós szinten mozog, nem ismerik például a jogviszony fogalmát. A francia jogban viszont ismeretlen a szerződések érvényességének, semmisségének klasszikus rendszere, ott az abszolút és a relatív érvénytelenség kategóriái léteznek – mondta.

Prof. Dr. Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, korábbi közigazgatási és igazságügyi miniszter

Trócsányi László kihangsúlyozta a nyelvi sokféleségből adódó félreértéseket is. Az EU-nak 24 hivatalos nyelve van, az elsődlegesen angolul megfogalmazott jogszabálytervezetekről és a kapcsolódó módosítási indítványokról a fordítószolgálat jogász nyelvészei elkészítik a hiteles fordításokat. „Egyes fogalmak értelmezésénél a tagállamok a fordítások miatt eltérő következtetésekre juthatnak” – mondta Trócsányi László, és kifejezte véleményét, miszerint az intézményeknél folyó nyelvhasználati szabályok bonyolultsága egyes esetekben felvethetik „a tagállamok egyenjogúságának a kérdését” is.

Az előadás arra is felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unióban nem egyértelmű a helyzet a jogforrási hierarchiát illetően. A francia államtanács és Alkotmánytanács döntését hozta fel példaként, amely szerint az Unió jogának alkalmazási elsőbbsége van a tagállamok jogával szemben, ugyanakkor az uniós jog a belső jog része, amelynek csúcsán nemzeti alkotmány áll. - Persze jól ismerjük azt a feszültséget, amely a tagállamok és az unió között a jogforrási hierarchiát illeti: az Európai Bíróság szerint a nemzeti alkotmányok is az uniójog alatt helyezkednek el, ezt a nézetet azonban a legtöbb alkotmánybíróság nem vallja magáénak – vélte az előadó.

Trócsányi László nemcsak a tagállamok és az unió jogalkotási különbségeit vizsgálta, hanem az Európai Uniónak a Maastrichi Szerződés elfogadása előtti és utáni működését is. Meglátása szerint a szerződés óta a politikai unió létrejötte az elsődleges cél, míg előtte az Európai Unió az egységes belső piac szabályainak kidolgozását tekintette feladatának, és ezek a szabályok arról szóltak, hogy az együttműködésben részt vevő országok hogyan biztosítsák a négy alapszabadságot. Trócsányi László szerint az akkori normák legfőképpen tiltásokat fogalmaznak meg. - Ezzel szemben a politikai unió létrehozását szolgáló jogszabályok a tagállamok aktív szerepvállalását várják el, és ez óriási differencia, hogy tiltok-e, vagy felszólítok, hogy „állam, tegyél valamit!” – osztotta meg meglátását Trócsányi, és hozzátette, ez azt eredményezi, hogy egyes országok vonakodnak az Unió elvárásait teljesíteni, ez pedig konfrontációkat eredményez.

Kovács Árpád: Európai gondolat

Prof. Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék korábbi elnöke, a Költségvetési Tanács elnöke, előadásában kifejtette, hogy az európai identitás számunkra a nemzeti és európai hagyományok összefonódását jelenti. A II. világháború után egy olyan európai államközösség létrehozására törekedtek, amely a nemzetállamok önrendelkezését tisztelve, közös értékeken és gazdasági együttműködésen alapul. Mint a professzor felidézte, az alapítók célja egy olyan Európai Egyesült Államok megteremtése volt, amely tiszteletben tartja a nemzeti önazonosságokat. A gazdasági és politikai integráció lehetővé tette az Európai Unió létrejöttét, amely a bővítések után eltérő pozíciókat és szerkezeti változásokat hozott. Prof. Dr. Kovács Árpád szerint azonban az Unió gazdasági sikereinek alapját jelentő együttműködéseket feláldozta, és ma már kérdéses, hogy a jelenlegi megoldások képesek-e visszafordítani a gazdasági erő gyengülését, amely a klímavédelem, a migráció és a fenntartható fejlődés szempontjából kulcsfontosságú.

Prof. Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék korábbi elnöke

„A kérdés, miért adta fel az Unió a korábbi gazdasági sikerei alapját jelentő, a világ keleti és déli felével kialakított együttműködés előnyeire építő, mondhatjuk gazdasági semlegességet jelentő kapcsolatokat. Mindez annál is inkább feszítő kérdés, mivel napjainkban érzékelhetően porlik el az a gazdasági erő, ami a klímavédelemmel összefüggő célok megvalósításához, a migráció terheinek viseléséhez, a tagországi felzárkóztatás támogatásához, a fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen” – vélte a professzor.

Mint magyarázta, az Európai Unió békéjét 2015-től kezdve a migrációs rend, az újabb globalizációs zavarok veszélyeztették, majd 2020-tól a mindent megbénító világjárvány, végül az Unió határain folyó, valamint a Közel-Kelet háborús konfliktusai, s nyomukban a nyersanyag és az energiahordozók piacának átalakulása ellehetetlenítették. Így az európai gazdasági kormányzás akkori rendszere nem lehetett alkalmas a krízisüzemmód üzemeltetésére, menedzselésére. 2023 decemberében ezért a pénzügyminiszterek ülésén politikai megállapodás született az Unió gazdasági kormányzásának reformjáról. Végül 2024 májusában, közvetlenül az európai választások előtt, több mint négy év múltán került pecsét a gazdasági kormányzás új modelljének tulajdonképpen még nem egészen befejezett szabályrendszerére.

Prof. Dr. Kovács Árpád ennek a szabályrendszernek részleteit ismertetve elmondta, a szabályozás megőrzi a 3%-os költségvetési hiány és a 60%-os adósság határokat. A 3%-os hiány felett éves 0,5%-os javítást kell végrehajtani, míg a 60-90% közötti adósság esetén 0,5%-os, 90% felett pedig 1%-os éves csökkentést kell biztosítani. Az Európai Bizottság és az EU Tanácsa felügyelik a szabályok betartását, és technikai pályatervet készítenek a tagállamoknak, ha meghaladják a 60%-os adósságot vagy a 3%-os hiányt. A tagállamoknak a középtávú költségvetési tervben el kell kötelezniük magukat az adósságcsökkentés és fenntartható növekedés mellett. A rugalmasabb mozgástérrel rendelkező országok, amelyek alacsony adósságrátával rendelkeznek, kedvezőbb helyzetbe kerülnek, míg a magasabb adósságú tagállamok szorosabb brüsszeli felügyelet alá kerülnek, és mozgásterük korlátozott lesz. A 90%-nál magasabb adósságrátával rendelkező országok, mint Olaszország, Franciaország, vagy Görögország egyedi mérlegelés alá esnek.

A professzor azt is hozzátette, a Bizottság nemcsak korrekciós intézkedéseket hozhat, hanem szankciókat is alkalmazhat. Az új uniós szabályozás ugyanis lehetővé teszi, hogy a Bizottság nemcsak utólag, hanem előre is szankcionálja a tagállamokat, így szűkítve a nemzeti kormányzatok költségvetési mozgásterét, miközben a felelősség továbbra is az övék. A szabályozás központosító hatású, és a nemzeti, gazdasági politikára is hatással van. Bár az új gazdasági, politikai modell több rugalmasságot és nagyobb ösztönzőerőt jelenthet, a professzor szerint a jövőben fog ez kiderülni, hogy a gyakorlatban ténylegesen, mennyire korlátozza majd a tagállamokat. Szerinte ugyanis az EU fenntarthatósága az önrendelkezés és az alapértékek tiszteletben tartásával biztosítható. „Meggyőződésem, az Európai Unió csak így, az európai gondolathoz való visszatérés, az egymásra utaltságot belátó, tehát a mérlegelési körben való rugalmasságot és objektivitást hozó döntésekkel, az önrendelkezés tiszteletével az alapértékekhez visszatérve lehet képes, hogy fenntartható pályán maradjon együtt velünk” - zárta gondolatait Prof. Dr. Kovács Árpád.

Halmai Péter: Európai növekedés modell: kihívások és lehetséges válaszok

Prof. Dr. Halmai Péter Európai növekedés modell: kihívások és lehetséges válaszok című plenáris előadásában az európai növekedés tényezőit vette szemügyre a világ vezető gazdaságához képest mért lemaradás és az Európai Unión belüli konvergencia problémái felől nézve.

A Széchenyi-díjas közgazdász akadémikus szerint a növekedésben közepes és hosszú távon a munkakínálaton és a rendelkezésre álló tőkén kívül fontos szerepe van az úgynevezett teljes tényezőtermelékenységnek (total factor production, TFB). Ez a fogalom a technológiai fejlődés és a gazdasági hatékonyság mércéje, amely intézményi tényezőket és makrogazdasági politikákat, továbbá a bizalom szintjét, a társadalmi értékrendet és a kultúrát is magában foglalja, végső soron pedig választ ad arra a kérdésre, hogy mitől gazdagabbak egyes országok, mint mások.

Prof. Dr. Halmai Péter közgazdász, akadémikus

Az európai növekedési modellben Prof. Dr. Halmai Péter szerint a növekvő kereskedelem viszi előre a gazdaságot, ami növekvő nyitottsághoz vezet, és azzal az európai piaccal párosul, amit az európai integráció megcéloz alapszabadságain keresztül. Mindezek még intenzívebb versenyt, a tőke akkumulációját és beruházásokat jelentenek, ez a verseny pedig kikényszeríti az innováció magasabb fokát és az erőforrások hatékonyabb felhasználását. A folyamat oda vezet, hogy a fizikai, a humán és a tudástőke összpontosul a rendszerben, ez pedig teljes tényezőtermelékenység növekedéséhez vezet, ami előmozdítja az európai gazdasági teljesítmény bővülését.

A 2008-2009-es gazdasági és pénzügyi válságból a tagállamok kilábalása lassan és eltérő ütemben történt, a mediterrán országokat úgy érte a Covid-19 járvány újabb válsága, hogy nem lábaltak ki teljesen az előzőből. A járvány utáni időszakot a világpiac széttöredezése és az ebből származó jóléti veszteségek jellemzik, miközben új sebezhetőségek is megjelennek, mint a ritka nyersanyagok hozzáférhetősége vagy a klímaválság elmélyülése.

Ebben a helyzetben az Európai Unió termelékenységének dinamikája jelentősen az Egyesült Államoké mögé került. Halmai Péter szerint nem önmagában az a gond, hogy csökkent Európa aránya a világ GDP-jében, hiszen a XX. század derekán a fejlett országok GDP-aránya irreálisan magas volt. Az viszont sokat jelez, hogy Európa a világ vezető gazdaságához képest nem mutat felzárkózást. A lemaradás Halmai Péter szerint a verseny kevésbé intenzív szintjéből, a kevésbé mély és kevésbé hatékony pénzpiacokból, az üzleti célú K+F beruházások alacsonyabb szintjéből, a vállalati dinamika alacsonyabb szintjéből, a rugalmatlanabb munkaerőpiacból, a relatíve alacsony képzettségű prémium munkaerőből adódik össze. Az Egyesült Államok négy ágazatban mutat jelentős termelékenységi többletet Európához képest. A négy közül az egyik termelő ágazat, az elektronikai berendezések előállítása, a többi olyan szolgáltatás, ahol infokommunikációs technológiákat használnak. Mindegyik mögött meghúzódik az a tényező, hogy az Egyesült Államok az infokommunikációs szektorban kiugróan meredekebb növekedést produkál, mint Európa.

Halmai Péter ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Európa nem homogén modell. Ha csak öt fejlett északi és észak-nyugat-európai országot veszünk, ezeknek a TFP-dinamikája egyes esztendőkben az amerikait is meghaladta, vagyis Európában a világ legfejlettebb országai is jelen vannak. A gyengébb dinamikát a mediterrán és egyes újonnan csatlakozott országok produkálják. Ezért mondja Halmai Péter, hogy nem mindegy, kihez viszonyítjuk magunkat, hiszen az EU 27-hez könnyebb közeledni, mint a fejlett országokhoz.

A jelenség arra is rámutat, hogy az európai konvergencia fontos tényezője a gazdasági növekedésnek. A növekvő regionális eltérések azt mutatják, hogy miközben a tagállamok közötti szórás csökkenőben van, a régiók közötti szórás növekszik. Budapest például az EU GDP-átlagának 160 százalékát teszi ki vásárlóerő-paritáson, miközben van olyan magyar régió, ahol ugyanaz az 50 százalékot sem éri el. - Gondoljunk bele – mondta Halmai Péter -, ha nincs konvergencia, hogyan lehet a személyek szabad mozgását tartósan fönntartani? Eléggé problematikus, ha a személyek tartós mozgása egyirányú áramlást jelent.

A közgazdász egyetemi tanár szerint egy új növekedési narratíva szükséges ahhoz, hogy az európai növekedési modell megújuljon és a XXI. század kihívásaival szembesüljön: - Egy növekedési fordulat szükséges, amelynek döntő eleme az innovációs szakadék, a termelékenységi rés áthidalása. Az előrelépés nem képzelhető el az európai közjavak közös fejlesztése és finanszírozása nélkül. Olyan reformok szükségesek, amelyek a belső piac átütő erejű fejlesztését jelentik, az üzleti környezet javítását, az akkumuláció erősítését, de nemcsak a fizikai tőke tekintetében, hanem a tudástőke és a humán tőke tekintetében is – hangsúlyozta Halmai Péter.

Bóka János, az Európai uniós ügyekért felelős miniszter Magyarország soros elnökségi programja: versenyképességi program című előadásáról is hamarosan beszámolunk hírportálunkon.

A találkozón 14 szekcióban több mint 80 előadás hangozott el mintegy 100 szakértő közreműködésével. A plenáris megnyitó beszélgetések mellett, a szakmai munka elsősorban a műhelyek szerint szervezett szekcióülések keretei között zajlott, olyan szakmai fórumokat alkotva, amelyek a konferenciát követően is keretet biztosítanak a szakmai párbeszéd és vita folytatására.

Balog Helga, Fülöp Tímea, Lévai Ferenc, Panek Sándor, Vida-Szűcs Imre

Fotó: Kovács-Jerney Ádám