Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Születés Hete rendezvénysorozatot idén is megrendezték május utolsó hetében Szegeden, olyan változatos témákkal, mint a természetes szülés, a vízben szülés, aktuális változások a szegedi női klinikán, gyermekágyas időszak, szoptatás és babahordozás. Emellett a szülővé válás szépségeiről, nehézségeiről, veszteségekről és a családi szerepek változásáról is lehetett tájékozódni. Az ingyenes előadások a Szegedi Tudományegyetem, az Aranykapu Műhely és a Korábban Érkeztem Alapítvány támogatásával valósultak meg. Vilmányiné Majó Tilda több évtizedes tapasztalatával és elhivatottságával segíti a kismamákat és családokat. A szoptatástörténetek című beszélgetést követően mesélt védőnői hivatásáról, kapcsolódásokról és segítő szakmájáról.
– A Születés Hete rendezvénysorozat egyik programjának előadója vagy, hogyan kezdtél el foglalkozni a kismamákkal, szülésélménnyel és szoptatással?
– Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy honnan indult ez az egész bennem. Arra emlékszem, hogy kiskorom óta különleges kapcsolat köt a gyermekekhez, különösen az újszülöttekhez és a csecsemőkhöz. Egészségügyi szakközépiskolába jártam, majd egyenes út vezetett ide Szegedre, a főiskolára, ahol elkezdtem a védőnői szakot. Már akkor éreztem, hogy megtaláltam azt, ami hozzám a legközelebb áll. A várandósság, a szülés/születés, csecsemő- és kisgyermekkor témája mindig is érdekelt, ebben igazán önmagamra találtam.
Sikeresen elvégeztem a Szegedi Tudományegyetemet, és nagyon büszke vagyok az akkori tanáraimra, akik ennek a szakmának nagy nevei és képviselői. Több mint 30 éve végeztem és már akkor tudtam, hogy ebben szeretnék dolgozni. Először körzetben helyezkedtem el, majd 4 évet tanítottam a főiskolán, utána pedig a II-es Kórház Újszülött Osztályán. A gyermekeink születése után pedig a Szülészeti Klinika Újszülött Osztályára mentem vissza. Az évek során hihetetlen módon maradtak meg a kapcsolódásaim. Csodás érzés volt, amikor azok jöttek már szülni a klinikára, akiket még anno újszülöttként látogattam, büszkeséggel töltött el.
A védőnőség mindig is szívből jövő hivatás volt számomra, ezért olyan erős a kapcsolódásom. Ahogy egyre jobban beleástam magam a szakmába és tanultam tovább ebben a témában, egyre inkább megtaláltam a kapcsolatot a várandósság, a szülés/születés, a szülőség, a gyermekágy és a szoptatás területével. Kórházi védőnőként is ezekre a témákra fókuszáltam, később elvégeztem egy egyetemi képzést is Budapesten.
Az évek során megtanultam nem pusztán az adott problémára fókuszálni, hanem mögé nézni, hogy mindez miből fakadhat, minek a megjelenése, tünete lehet. Ezt a gondolkodásmódot leginkább a perinatális, illetve a transzgenerációs szemlélettel tudnám összekapcsolni. A szoptatási is ilyen, mélyebb összefüggéseket látok és tapasztalok benne nap, mint nap.
Vilmányiné Majó Tilda
– Évek óta rendszeres előadója vagy a Születés Hete rendezvénysorozatnak. Hogyan találkoztál a szervezőkkel?
– Puroszné Nagy Magdolnán keresztül találtam meg a kapcsolódást. Magdi volt az első perinatális szaktanácsadó Szegeden, utána végeztem el én is ezt a képzést. Már előtte is ismertem őt, mert többször vettem részt olyan rendezvényeken, amit Ő szervezett. Az első előadásomat anya-magzat kommunikáció témában tartottam meg, ami nagyon közel áll hozzám. Magdival a kezdetektől egy hullámhosszon voltunk emberileg és szakmailag is, így minden évben újabb és újabb megkeresést kaptam. Azóta rendszeresen részt veszek a programban, amit csodálatos kezdeményezésnek tartok. Egyre több szakemberrel lehet megismerkedni és egyre több szülő érdeklődik. A szoptatással kapcsolatban is szeretnék megismerni a folyamat különböző aspektusait. Fontos, hogy foglalkozzunk a nehézségekkel is, merjünk szakemberhez fordulni, ha szükséges.
Az egyik vesszőparipám, ha lehet így mondani, hogy látásmódunk befolyásolja hozzáállásunkat az élet minden területén. Nézzünk egy példát. Itt van az a mondat, hogy „nem vagyok egyedül”, amelynek minden szava negatív. Ha ezt úgy keretezzük át, hogy „mindig van mellettem valaki”, máris egy pozitív üzenetet közvetítünk. Ez segít megtalálni azokat az embereket, akik támogatnak bennünket, legyenek azok családtagok vagy szakemberek. Hiszem, hogy egy negatív érzésből vagy traumából elindulhatunk egy pozitív irányba, megtalálhatjuk a gyógyulás útját és ez útmutatást adhat nemcsak nekünk, hanem ezt tovább adjuk gyermekeinknek is. Ha valakivel együtt tudunk végigmenni ezen az úton, sokkal könnyebb, mint egyedül megbirkózni a nehézségekkel.
– Ha valaki lemaradt a Születés Hete rendezvénysorozatról, milyen témákban kereshet téged és hogyan tudsz segíteni?
– Perinatális szaktanácsadóként és védőnőként foglalkozom főként szoptatás támogatással a gyermekágyas időszakban. Ezzel keresnek meg a legtöbben jelenleg. Ha valaki szeretné megtudni, hogy pontosan mivel foglalkozom, az Aranykapu honlapján vagy a Perinatális segítők Szegeden és környékén füzetben talál részletes információkat. Ezeken az oldalakon természetesen rengeteg szakember található, aki ebben a témakörben segít és dolgozik.
Foglalkozom a várandósság alatti szoptatásra hangolódással, szüléstörténet feldolgozásával, a gyermekágyas időszakkal, a szoptatás történetekkel és a szoptatási helyzetek megoldásával. Emellett tanácsadást nyújtok az együttlét területén is, segítek megtalálni a családok saját útját, egyensúlyát, dinamikáját ebben az új élethelyzetben. Ezek az egyéni támogatások a családok otthonában valósulnak meg, törekszünk arra, hogy az édesapa is jelen legyen. Nagyon érdekes, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban hívnak fel az apukák és kérnek segítséget. Úgy látom, hogy egyre aktívabban vesznek részt a folyamatokban és természetesen szoptatási helyzetekben is óriási segítséget és lehetőséget rejt magában a támogatásuk ebben az érzékeny időszakban.
– A szoptatás egy nagyon különleges kapcsolódás. Milyen hatásai vannak ennek az anya és a baba életére, még akkor is, ha csak egyszer történik meg?
– A szoptatás valóban egy különleges kapcsolódás. Még ha csak egyszer is történik meg az anyuka és a baba életében, már annak is hosszú távú hatásai vannak. Ez egy olyan élmény, amit mindig magunkkal viszünk és bár nem tart örökké, az értéke maradandó. Az anyatej egyedülálló táplálék, amit nem tudunk mással pótolni vagy szintetizálni, minden anya-baba páros számára egyedi és megismételhetetlen.
Az anyatej nemcsak a tápanyagokat tartalmazza, hanem érzéseket, hangulatot, hormonokat és egyedi hatóanyagokat, amelyet a tudomány még nem is ismer teljesen. A szoptatás folyamata egyfajta folytatása a várandósságnak, az anyai szervezet automatikusan táplálja a magzatot, megszületés után pedig az újszülöttet, ennek a folytonossága a szoptatás. Azonban ahhoz, hogy ez a folyamat gördülékenyen működjön, sok tényezőnek kell együtt állnia.
Nem véletlen, hogy a szoptatás támogatása tudománnyá nőtte ki magát, rengeteg szakirodalom és tapasztalat halmozódott fel ezen a területen. Szakemberként és anyaként is azt látom, hogy ennek az értéke nem csak a táplálásban rejlik, hanem abban a kötődésben, kapcsolódásban is, amely egy életre elkísér bennünket.
Nem attól kötődünk vagy szeretjük jobban a gyermekünket, ha minél tovább szoptatjuk, nem csak ez az egyetlen kapcsolódási lehetőség van, hanem ha kialakítjuk a biztonságérzetet. Ha biztonságban vagyunk, akkor megtartva vagyunk, ez egy óriási értékkel bíró érzés. A szoptatás is egy ilyen nagyon biztonságos tér, ettől olyan csodálatos.
SZTE Alma Mater
Borítókép: pexels.com
