Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Szegedi Tudományegyetem Finnugor Nyelvtudományi Tanszékét megalapító Hajdú Péter nyelvészprofesszor (1923-2002) tiszteletére avattak emléktáblát egykori szegedi lakhelyénél, a Sóhordó utca 1-3. számú ház falán. Az uráli (finnugor és szamojéd) nyelvészet és őstörténet nemzetközileg ismert kutatójára az SZTE BTK és a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont oktatói, nyelvészei, valamint Hajdú Péter családtagjai emlékeztek.
Hajdú Péter nyitott, jó humorú, nagy formátumú kutató és tudományszervező volt, akinek jelentős érdemei vannak az uralisztika tartalmi és módszertani megújításában – köszöntötte a megjelenteket Dr. Kenesei István akadémikus, az SZTE nyelvészprofesszora, az ünnepség házigazdája.
Az emléktáblánál Dr. Simoncsics Péter összehasonlító nyelvész, Hajdú Péter egyik legközelebbi tanítványa foglalta össze mestere életpályáját. Hajdú Péter 36 évesen, 1959-ben nyerte el professzori kinevezését a József Attila Tudományegyetemen újonnan alapított Finnugor Nyelvtudományi Tanszék élére, és addigra már túl volt élete több drámai fordulóján. Eötvös-kollégistaként 1945 telén a front mindkét oldalán átélte Budapest ostromát: mint ellenálló egy fegyvertelen iskolai alakulat tagjaként, amelynek rajparancsnoka Göncz Árpád volt, majd pedig malenkij robotra befogott rabként, akinek többször is sikerült megszöknie.
A háború utáni időszakban két mesterének is véget ért a pályája, Györke József, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója 1946-ban 40 évesen tüdőgyulladásban hunyt el, Laziczius Gyula nyelvészt pedig 1950-ben kényszernyugdíjazták, miután szovjet fogolytáborban meghalt fia miatti elkeseredésében nyíltan elátkozta a szovjet rendszert „Sztálinnal és magyar követőivel egyetemben”.
Hajdú Péter 1946-tól az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, ahol ő is hangot adott elégedetlenségének, kilépett az MKP-ből, aminek következtében a Rákosi-korszak kezdetén a frissen államosított keszthelyi Festetics Könyvtárba száműzték Budapestről. Simoncsics Péter szerint jellemző volt a korra, hogy Keszthelyen még menedékre is talált, miközben Budapesten a nyelvész kollégák az államilag támogatott szovjet nyelvészeti dilettantizmussal szembesültek.
Dr. Prószéky Gábor, Dr. Kenesei István és Dr. Simoncsics Péter a tanszékalapító Hajdú Péter emléktáblája előtt. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
Hajdú Péter ezután 1951-ben az MTA két évvel korábban alakult Nyelvtudományi Intézetének lett osztályvezetője, majd 1959-től Szegedre, a József Attila Tudományegyetemre Mészöly Gedeon utódjaként nevezték ki egyetemi tanárnak. A határszéli Szegedet és egyetemét ekkor a bizalmatlanság légköre ülte meg, ilyen körülmények között kezdett Hajdú Péter a finnugor tanszék megszervezésébe, párhuzamosan pedig kutatott és tárgya tanítása érdekében pedagógiai tanulmányokat folytatott.
Az emléktáblával megjelölt ház második emeleti lakásában írta meg több nemzetközi jelentőségű munkáját, közöttük a szamojéd nyelvészet alapművét, a több kiadást megért Chrestomathia Samoiedica című egyetemi tankönyvet vagy A magyar nyelv finnugor alapjai című jegyzetét. 1974-ig volt a szegedi egyetem professzora, majd az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatójává nevezték ki, 1982 és 1994 között az ELTE kutatóprofesszora volt. 1969-ban neki ítélték a Finn Oroszlán rend lovagkeresztjét, 1988-ban a svédországi Uppsalai Egyetem díszdoktora lett, 1994-ben Széchenyi-díjjal jutalmazták, 2002-ben pedig a Szegedi Tudományegyetem is díszdoktorává fogadta.
Hajdú Péter munkásságából Simoncsics Péter kiemelte nyitottságát és megújító szerepét az összehasonlító nyelvészetben.
- Az összehasonlító nyelvészet voltaképpen a felvilágosodásból születő, az empirikus tudományok testvére, és eképpen modern európaiságunk kevés ismérve közül az egyik. Egyúttal pedig ellenszere a múlt délibábos káprázatainak, a sumér, a hun vagy a kipcsak nyelvi rokonságnak.
A megemlékezésen több kutató is felidézte Hajdú Péter tudománynépszerűsítő munkáit a dilettáns nyelvösszehasonlítók elméleteivel szemben. A tanszékalapító nyelvészi szemléletéről Dr. Szeverényi Sándor egyetemi docens, az SZTE Finnugor Tanszék jelenlegi vezetője a nyitottságot emelte ki:
– Ez a nyitottság a világ nyelvi sokszínűségére való nyitottság is volt. Hajdú Péter nem elefántcsonttoronyban művelte a finnugrisztikát, hanem többek között a keleti nyelvek kutatóival állandó párbeszédben. Így az ő nyitottsága is kellett ahhoz, hogy a finnugor tanszék befogadja Róna-Tas Andrást, akinek altajisztikai kutatásaiból nemzetközi szintű keletkutató műhely alakult ki a szegedi egyetemen.
Dr. Prószéky Gábor, a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont főigazgatója emlékezik Hajdú Péterre. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
Az MTA Nyelvtudományi Intézetének részéről Dr. Prószéky Gábor, az utódintézmény, a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont főigazgatója helyezett el koszorút az emléktáblánál. Szerinte a kutatóhely négy jelenlegi intézete, az Általános és Magyar Nyelvészeti Intézet, Lexikológiai Intézet, a Történeti Nyelvészeti és Uralisztikai Intézet, sőt, a Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Intézet múltját is meghatározta Hajdú Péter igazgatói időszaka 1974-től 1982-ig. A nagy nyelvi modelleket kutató Széchenyi-díjas nyelvész szerint a mai számítógépes nyelvészek első generációja Hajdú Péter idején kezdte meg munkáját.
Dr. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, egyetemi tanár, az SZTE BTK dékánhelyettese Kosztolányi Dezső A magyar nyelv fölfedezése című cikkével jellemezte Hajdú Péter tudósi habitusát. A két ellenszenves véglet, a „papírt evő, tintát ivó”, "egérrágta pergamentet szagolgató” „ásatag emberroncs” és a bűvészmutatványokkal kápráztató, szerénytelen, felületes kártyavárépítő típusaival ellentétben Hajdú Péterben szerencsés arányban egyesült a kutatói lelkiismeret és képzelet, az anyag és a szellem:
- Egyszerre kellett történeti és leíró nyelvésznek lennie, figyelnie a kultúrára, az irodalomra, az éneknyelvre, sőt, a kultúrdiplomáciára. A felületességtől pedig tudósi alkata védte meg, és minden bizonnyal az is, hogy neki magának is sokszor szélhámosokkal, nyelvrokonító fantasztákkal kellett küzdenie.
Szilágyi Zsófia mint Móricz Zsigmond életművének kutatója a Légy jó mindhalálig című regényből vett idézettel jellemezte, hogy az író inkább a magányt kapcsolta hozzá a távoli finnugor és szamojéd rokonsághoz. Az irodalomtörténész azt is megállapította, hogy Hajdú Péter kivált a sumér nyelvrokonság tévhite ellen szólalt fel. Ezzel kapcsolatban Szeverényi Sándor megjegyezte, hogy Hajdú Péter volt az, aki az áltudományos magyar-sumér nyelvrokonság cáfolatának megírására a neves sumerológust, Komoróczy Gézát rábeszélte.
Dr. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, egyetemi tanár, az SZTE BTK dékánhelyettese méltatja Hajdú Péter kutatói munkáját. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
Az emléktábla-avatáson jelen volt Dr. Ilia Mihály Széchenyi-díjas irodalomtörténész, az SZTE címzetes egyetemi tanára is, aki elmesélte, hogy főszerkesztői időszaka alatt Hajdú Péter a Tiszatáj számára finnugor lapszámot szerkesztett. Az idén 90 éves irodalomtörténész szívesen emlékezett vissza Hajdú Péterrel közös Tisza-parti sétálós beszélgetéseire.
Panek Sándor
A borítóképen: Az SZTE BTK emléktábla-avatása a szegedi finnugor tanszéket megalapító Hajdú Péter nyelvész egykori lakóhelyénél. Fotó: Kovács-Jerney Ádám
