Dr. Katona Gábor: "Inspirál, ha a kutatásnak lehet társadalmi haszna"

- Karikó Katalin, a Szegedi Tudományegyetem kutatóprofesszora több díjának anyagi vonzatát is felajánlotta a Szegedi Tudományegyetemnek. A Jessie Stevenson Kovalenko Medállal járó pénzösszeggel az RNS alapú kutatásokat támogatta, köztük az Önét is. Miről szól a projekt?

- Kutatásom célja a rosszindulatú agytumor (Glioblastoma multiforme) hatékonyabb kezelése orron keresztül siRNS bevitellel. Ez a módszer egy betegbarátabb terápiás mód lehet, hiszen kevésbé károsítaná az egészséges sejteket. A rákellenes hatóanyag egy megfelelő nano-gyógyszerhordozó segítségével az orron keresztül juttatnánk az agyba, ahol a tumorsejtek felvennék azt, így célzottan elpusztíthatóvá válnának. Jelenleg a hatékony kezelés nem megoldott, ha a sebészi eltávolítás nem kivitelezhető, csak a kemoterápia merülhet fel, azonban ez is csak tüneti kezelés, nem szűnteti meg a betegséget. A Glioblastoma az egyik legagresszívebb tumor, gyors lefolyású és nagyon rossz túlélési arányt mutat. Összességében mindenfajta terápiás megközelítés, amely a betegek életszínvonalát javítani tudná, újdonságnak számít.

Sajnos, családi érintettség miatt is indultam el ebben az irányban. Ez is megerősített abban, hogy ezt az utat kell járnom.

- Milyen kihívásokkal kell szembenéznie az innováció kidolgozásakor?

- Jelenleg jellemzően szájon keresztüli és infúziós kemoterápiát alkalmaznak a betegeknél. A hagyományos kemoterápia azonban nagyon sok mellékhatást okoz: fejfájást, hányingert, hányást és egyéb súlyos szervrendszeri problémákat. Hátránya továbbá, hogy az egészséges sejteket is roncsolja. Ez az innovatív megoldás azért lehetne forradalmi és jobb a beteg szempontjából, mert úgy viselkedik, mint egy hagyományos orrspray. Nem okoz problémát a nyelési nehézség és nem kell megszúrni a pácienst, egy orrspray segítségével az orron keresztül az agyba tudnánk juttatni a rákellenes hatóanyagot, ezáltal meg lehetne gátolni, hogy a perifériás mellékhatások fellépjenek. Így a betegek életminőségét és a terápiához való hozzáállásukat is javíthatnánk. A kihívás az innovációban azonban az, hogy bizonytalan a hatóanyag felszívódása az orr nyálkahártyáról. Nem úgy működik, mint például egy hagyományos infúzió, amelyet egy az egyben bejuttatnak a vérpályába. Kicsoroghat az orrból, lenyelheti a beteg. Emiatt olyan hordozórendszert kell fejlesztenünk, amely hatékonyan képes célba juttatni a gyógyszert. Ehhez persze speciális hatóanyagra is szükség van, amely nem károsítja az orrnyálkahártyát és a központi idegrendszert.

- Ebben lenne szerepe az siRNS-nek? Mi is ez pontosan?

- A kis interferáló RNS (siRNS) funkciója, hogy géncsendesítést okoz, vagyis a sejteken belül egyes gének hatását képes teljesen elfedni. Hogyan kapcsolódik ez a tumorhoz? Kutatók megfigyelték, hogy különböző tumoros sejtekben is megvannak azok a gének, amelyek nagyon markáns hatással működnek. Ezek a génhatások kellenek ahhoz, hogy életben maradjon a tumorsejt. Ha ezeket teljesen el tudjuk csendesíteni, esetleg „kikapcsolt” állapotba tudjuk hozni, akkor a tumor további progressziója nagymértékben lassítható. Az egy éves támogatási periódus természetesen nem elégséges ahhoz, hogy egy komplett, forgalomba hozható gyógyszerkészítményt fejlesszünk, azonban arra elegendő, hogy olyan nano-gyógyszerhordozó rendszert dolgozzunk ki, amelyet egy tumorsejtes kísérletig el tudunk vinni és meggyőződhetünk arról, hogy valóban felveszi-e a tumorsejt, ennek segítségével bejutattható-e a hatóanyag, valamint kifejti-e ott a hatását.

- Hol tart most a folyamat?

- Jelenleg a kutatás preklinikai fázisában tart, a nano-gyógyszerhordozó fejlesztésén, optimalizációján dolgozunk. Ahhoz, hogy eljusson a klinikai kipróbálásig, rengeteg mérföldkövet teljesítenünk kell. Nagy eredménynek számítana, ha már a sejtes kísérletek pozitív eredményt mutatnának, ezesetben a következő lépés az állatokon való tesztelés lesz.

- 2020-ban az egyetem ötletversenyén díjazták innovációját. Mivel nyert a Proof of Concept pályázaton?

- Hasonló készítmény beadására alkalmas orvostechnikai eszköz koncepciójával. Egy orrspray applikátorral, amely univerzálisan alkalmazható ilyen nano-gyógyszerhordozó rendszerek hosszútávú tárolására, orron keresztüli központi idegrendszerbe történő hatékony bejuttatására. Ennek sikeres módja a minél tökéletesebb orrspray applikátor kifejlesztése, amely megfelelő módon képes a benne lévő gyógyszerkészítmény dozírozására.

- A folyamat melyik része izgalmasabb az Ön számára? A gyógyszerészeti vagy az eszközfejlesztés?

- A kutatás első fázisában konfortosabban érzem magam. Izgalmas azt a hordozót keresni, amely jó lehet, majd ezt követően a megfelelő gyógyszerforma, gyártás technológia és az alkalmazást segítő orvostechnikai eszköz kifejlesztésese, hogy piacra kerülhessen a hatósági- és betegelvárásokat kielégítő termék. Igaz, az eszközfejlesztési fázisban sokkal érdekesebbé válhat a kutatás, amikor már az applikátor kipróbálása zajlik, illetve az abból származtatott eredmények feldolgozása. De az már nem kimondottan csak a saját kompetenciám, itt már a team többi tagjára is szükség van. Gyógyszertechnológusként adott a látásmódom. A cél eléréséhez azonban kell egy olyan stáb, amely a klinikai oldalról tudja alátámasztani azt, hogy az orrüreg pontosan melyik részére kell eljuttatnom a hatóanyagot ahhoz, hogy megfelelően szívódjon fel.

- Az IKIKK esszenciája az interdiszciplinaritás ebben a kutatásban is megmutatkozik. Az SZTE mely egységeivel dolgoznak együtt?

- A kutatómunka során fontos a szinergiák észrevétele. Összefüggésben kell látni a kérdéseket, hiszen más perspektívából új, addig észrevétlen dolgok fedezhetők fel. IKIKK-es kutatóstábunkban fontos ez a sokféle nézőpont: orvosok, gyógyszerészek, vegyészek, biológusok szemlélete adódik össze. Régóta kooperálunk az SZTE Szent-Györgyi Albert Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikával, Rovó László professzor úr kutatócsoportjával humán orrnyálkahártya penetrációs vizsgálatok kapcsán és az SZTE TTIK Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszékkel, Kónya Zoltán professzor úr kutatócsoportjával és műszeres hátterével a nanoszerkezetű anyagok vizsgálata tekintetében.

- Miért lett gyógyszerész?

- Gyerekkorom óta orvos szerettem volna lenni, de első körben nem sikerült az egyetemi felvételi. Második helyen jelöltem a gyógyszerész szakot, amit elkezdtem. Egy év után újra felvételiztem az orvosira, és fel is vettek. Ekkor azonban már úgy éreztem, hogy jobban tetszik a gyógyszerészet, mégis ez az én világom, kevésbé az orvoslás. Folytattam és mostanra úgy gondolom, jól döntöttem.

- A kutatás mellett oktat is. Főképpen gyógyszertechnológiát.

- A doktori fokozat után az Intézet állományában maradtam. 2024. január 1-től pedig már docensként folytatom a pályámat. Gyakorlatokat és előadásokat is tartok. Szeretek oktani, kikapcsol és társadalmi felelősségemnek érzem, hogy a hallgatóknak átadjam azt a tudást, amit kutatásunk során tapasztalunk. Visszacsatolást ad, hogy van értelme a kutatómunkánknak. A TDK- és PhD-hallgatókat a siRNS kutatásaiba is becsatornázzuk, de hagyni kell teret a saját kutatásuk kibontakozására is.

- A közelmúltban jelent meg az „Albumin alapú gyógyszerszállító rendszerek” című saját szerkesztésű angol nyelvű tudományos ismeretterjesztő kötete. Mi inspirálta az írásban?

- A kötet egy tudományos ismeretterjesztő közlemény, amely összegyűjti a tudományos irodalomban azokat az eredményeket, amelyek szerves részét képezik a bemutatott témának. Aki egyetemen dolgozik, előbb-utóbb igyekszik a kutatási témájáról nagyobb lélegzetvételű közleményeket is publikálni. Fontos, hiszen ez az, ami fennmarad az utókor számára.

- S ha már könyv. Olvasta Karikó Katalin: Áttörések – Életem és a tudomány című művét?

- Olvastam, nagyon tanulságos. Professzor asszony indulása nehéz volt, majd szépen ívelt a pályája, meglett a hozadéka annak a munkának, amiért annyi áldozatot hozott. Egy kutató életében a Nobel-díjnál nagyobb cél nem lehet, hiszen ez a szakmai munkája legnagyobb elismerése. Nagyon inspiráló, ha a kutatásnak lehet társadalmi haszna. Engem ez hajt leginkább. Novemberben, amikor professzor asszony az egyetemen járt, bemutathattam neki a kutatásomat. Hasznos tanácsokkal látott el a folytatásához. Meghatározó élmény volt számomra.

- Pályája során volt-e olyan tanára, akit példaképének tekint?

- A szerves kémiát tanító professzoromnak nagyon sokat köszönhetek. Megbuktatott. Elmondta, hogy azért, mert látja rajtam, hogy megtanultam, de nem értem az anyagot. Szerette volna, hogy ne csak megtanuljam, hanem értsem is, hogy miről van szó, mert akkor lehet belőlem jó kutató. Ez a kudarc indította el bennem szemléletváltást: ha kutató akarok lenni, akkor a dolgok mögé kell, hogy nézzek, és nem csak a felszínt kapargatni. Addig kell képezni magamat, amíg megértek minden miértet. Nagyon sokat köszönhetek továbbá Prof. Dr. Révész Piroskának a Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézet korábbi intézetvezetőjének, egyben PhD témavezetőmnek, aki megtanított az önálló kutatómunkára és Prof. Dr. Csóka Ildikónak, az Intézet jelenlegi intézetvezetőjének, aki mindig támogatott a kibontakozó ötleteimben, valamint segített a kutatási stratégia kialakításában.

- Mivel tölti a szabadidejét? Hogyan töltődik fel?

- A feleségem is szakmabeli: gyógyszerész az egyetem egyik gyógyszertárában. Szabadidőnkben igyekszünk minél több minőségi időt együtt tölteni, de szakmáról ilyenkor nem esik szó. Másrészt kikapcsol, ha a természetben vagyok. Nagyapám vadász volt, édesapám jelenleg is az. Ez nálunk családi hagyomány. Engem is így neveltek.

Fotó és szöveg: Bobkó Anna