Tudós hobbik – A „falusi gyógytornász” Nagy Edit a fotózással és a gyapjúfonással is zsonglőrködik

– A természeti energiákkal való gyógyítást választotta hivatásának: gyógytornász szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Mára főiskolai tanárként oktatja és kutatja a fizioterápia tudományát, aminek az egyik legszélesebb területe a gyógytorna, ahol a terápia eszköze a mozgás. Mi motiválta a pályaválasztást?

– A szakirányú továbbtanulás tűnt a leginkább kézenfekvőnek miután végeztem a szegedi Kossuth Zsuzsanna egészségügyi szakközpépiskolában. Ráadásul mindig is mozogtam. Kézilabdáztam. A gyorsaság, az ügyesség és a helyzet átlátása egy pályán. Ez volt az erősségem: szélsőt játszottam az iskolai, majd az egyetemi csapatban, még a Medikus kupán is. Gyakran idézik a mondást: „Az élet mozgás, a mozgás élet.” A mozgásnak óriási a szerepe az egészség megőrzésében vagy visszaszerzésében.

Az Ezüstdoboz a legkedvesebb fotója a fényképeivel szinte új képzőművészeti műfajt teremtő Dr. habil. Nagy Editnek. A NaturArt-tag alkotó elmondta: „Fotózással 2010-ben kezdtem foglalkozni, kezdettől fogva a természetfotózás vonz. Hobbimat igyekszem magas szintre fejleszteni, ezen törekvés vezetett a JGYPK alkalmazott fotográfus képzésének elvégzésére is 2013-ban”. Fotó: Bartha Karina

– A PNF-módszert is megtanulta – olvasható az önéletrajzában. Gyógytornászként mi a specialitása?

– „Falusi gyógytornász” vagyok, aki ott gyógyít, ahol a beteg a mindennapjait tölti, vagyis az otthonában, természetes közegében. A jól felszerelt rendelő helyett, kreativitással, a pácienssel együtt találjuk meg azokat az eszközöket, amelyek segítségével alkalmazhatja azokat a módszereket, amelyek segítenek az egészségügyi problémái megoldásában. A heti kétszeri egy-egy órás közös foglalkozáson megtanult módszerek így épülhetnek be a páciens mindennapjaiba. A központi idegrendszeri sérülések kezelése a szakterületem. Itt olyan sikerélmények érnek, mint például egy tíz éves falum-beli történet. A súlyos koponyasérült és agysérült fiatal, aki kerekesszékbe kényszerült, mert mind a négy végtagja lebénult, ma már járóképes és saját családja van. Ez az eredmény a páciens személyiségének, és a közös munkának köszönhető. Egyedül kevés vagyok, de ketten elegek voltunk…

Természetfotósként új oldaláról mutatkozott be Dr. habil. Nagy Edit, az SZTE ETSZK Fizioterápiai Tanszék főiskolai tanára egykori tanítványainak, a gyógytornász kollégáknak a fényképeit bemutató tárlaton. Fotó: Bartha Karina

– Nemzetközi kurzusokat tart, például Lengyelországban többször is oktatta a Bobath-módszert. Miért?

– Neurológiai rehabilitációban vagyok nemzetközi instruktor. A nemzetközi szervezet, az IBITA, vagyis az International Bobath Instructors Training Association tagjaként a világ minden országában elfogadott standard szerint dolgozom.

Érdeklődők a „Lélek árnyalatok” című kiállítás, Dr. habil. Nagy Edit fotótárlata megnyitóján. Fotó: Bartha Karina 

– Ezt a pluszt az oktatásba is át tudja vinni?

– Egyedülálló Magyarországon, amit adni tudok a tanítványaimnak. Neurológiai fizioterápiában naprakész, a nemzetközi standardoknak megfelelő tudást tudok átadni itt, az SZTE ETSZK gyógytornász hallgatóinak. A másik magyar instruktor, Fehérné Kis Anna, aki ugyancsak Szegedhez kötődik, már nyugdíjba vonult.

„A tavasz illata” – Dr. habil. Nagy Edit természet ihlette fotói asszociációkra ösztönöznek, érzelmek kifejezői

– A tudományos kutatás alapjait oktatja, miközben tudományos témaként is foglalkozik a mozgással. Közérdeklődésre tarthat számon Az időjárási paraméterek hatása a krónikus fájdalomra című dolgozata.

– Idén harminc éve lettem egyetemi dolgozó, munka mellett szereztem meg a mesterdiplomámat. Az SZTE ETSZK Fizioterápiás Tanszék akkori vezetője, Horváth Gyöngyi professzorasszony mindenkit kapacitált arra, hogy a szakdolgozati és a PhD-témáját írja meg cikk formájában is. Én önként és örömmel publikáltam a testtartással, az egyensúllyal és ennek a neurofiziológiai hátterével foglalkozó írásaimat. Az egyensúly ugyanis az ember minden funkcionalitásának az alapja. Új irányok is megjelentek a kutatói látókörömben: a fájdalom, az időjárás hatása az autonóm idegrendszerre.

Hangulatokat, érzelmeket fejez ki természetfotóival Dr. habil. Nagy Edit. Az SZTE Dugonics téri főépületében látható tárlatot a Kulturális Iroda szervezte. Fotó: Bartha Karina

– Fókuszban az egyensúly: egy megfigyeléses egyensúly skála alkalmazhatóságának vizsgálata Ez a dolgozata utal arra is, hogy az egyensúly- és harmónia keresés a kulcsszó a hobbi kiválasztásában?

– A jobb és a bal félteke dominanciáját kell egyensúlyba hoznunk. Már diákkoromban kiderült, hogy szélső játékosként a kézilabda pálya mindkét oldalán bevethető voltam. Nem titok, hogy nekem a mai napig gondot okoz, ha hirtelen kell döntenem, melyik a jobb és melyik a bal kezem. Lehet, hogy azért, mert mindkét oldal erős bennem, és „átneveltek” a jobbkezességre? Azt viszont tudom, hogy a kutatás a domináns, míg a térbeli látás, a képfelismerés, az alkotói tevékenység területe a szubdomináns agyféltekéé.

Mester és tanítvány – Dr. Molnár Gyula biológus, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar nyugalmazott oktatója tanította az SZTE alkalmazott fotográfus kurzusán Dr. habil. Nagy Edit gyógytornászt. A természetfotózás szegedi doyenje nyitotta meg tanítványa tárlatát. Fotó: Bartha Karina

– Hogyan született meg az az elhatározása, hogy az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar fotográfus képzését is elvégzi?

– A kompakt digitális családi fényképezőgépünkkel gyakran fotóztam. Később a benne rejlő kreativitás lehetősége miatt egy tükörreflexes gépet vásároltunk a hozzá tartozó optikával. Fényképeztem tovább, de frusztrált, hogy nem tudom kihasználni a masina tudását. A kompakt gépnél az ember lenyomja a gombot és kész az expozíció. Ezzel szemben a profi gépeknél a manuális beállításokban rejlik a kép sikere, titka. A fényképezőgépemet szerettem volna megismerni, ezért részt vettem Dusha Béla gyorstalpalós tanfolyamán, aztán beiratkoztam az SZTE JGYPK alkalmazott fotográfus képzésére. Az OKJ-s minősítést be tudtam illeszteni a családi vállalkozásomba, például a nemzetközi IBITA-képzésbe, a gyógytornászi munkámba is.

Szakértő szemmel – Dr. habil. Nagy Edit alkotásait szemlélve a fényképezés módszere is kíváncsi a fotóművész Dobóczky Zsolt matematika-fizika szakos tanár, villamosmérnök. Fotó: Bartha Karina

– Ez a háttere annak, hogy a publikációs jegyzékében, például a Magyar Tudományos Művek Tárában fellelhető 210 publikációja között minősített fotók is szerepelhetnek?

– Az oktatási anyagok illusztrációjához is használhatom a fényképeket. A nyomtatásban, fényképalbumokban megjelent 34 fotóm „alkotás”-nak minősül, ezért ezek felkerülhetnek ebbe a rendszerbe. Tagja vagyok a NaturArt szervezetnek, a Magyar Természetfotósok Szövetségének. A természetfotózás etikája szerint nem lehet elvenni vagy hozzátenni az ellesett pillanathoz: mi RAW formátumban fotózunk, ami azt jelenti, hogy minden információt rögzít a kamera, és nem a szoftver dönt például az élességről, a csúcsfényekről. A nyers képből én bonthatom ki azt a képet, amivel ki szeretnék fejezni egy érzést, egy hangulatot. Így aztán egy-egy képpel sok-sok órán át foglalkozom.

A szegedi alkotók közül többen – például – Nagy Veronika fuvolaművész, továbbá (jobbról balra) a fotóművészként is közismert Dr. Szabados László biológus és Dobóczky Zsolt matematika-fizika szakos tanár, villamosmérnök is megjelent Dr. habil. Nagy Edit kiállítása megnyitó ünnepségén. Fotó: Bartha Karina

– Asszociációkra ösztönözhet a fotó. Ezzel a lehetőséggel is él, amikor idegrendszeri betegségekkel neurorehabilitációs szakemberként dolgozik?

– Megfigyelő vagyok ebben a világban – szoktam mondani. A gyógytornának, a betegkezelésnek pillére a mozgás megfigyelése és elemzése, algoritmusokat futtatunk le a megoldást keresve. Ez a megfigyelői attitűdöt a természetfotózásban is jól lehet alkalmazni és fejleszteni. A fotó sikere múlik azon, hogy észreveszünk-e mások által is nézett, de meg nem látott mozzanatot, apró változást a pillanatban. Szeretem a hosszú záridős és az inverz technikát alkalmazni a fotózásban: nyújtani a pillanatot és megnézni egyik vagy másik oldalát a látottaknak.

„Békaliliom” – Dr. habil. Nagy Edit legújabb fotótárlata a Szegedi Tudományegyetem széképületében (Szeged, Dugonics tér 13.) 2024. április 5-ig várja a látogatókat

– Lélek árnyalatok című tárlatán, a közösségi médiafelületeken vagy a publikációi sorába beemelt fényképei igazolják, hogy a fotó képzőművészeti alkotás. A mozgás szerelmese miként lett az állókép alkotója, vagyis fotóművész?

– Meghatározó számomra az üllési általános iskolai indíttatás. A rajztanárom, Nagy László, aki később a szegedi Radnóti gimnázium diákjait is tanította, majd visszatért a falunkba, engem diákkoromban különböző műelemzési versenyeken indított. Így felkeltette az érdeklődésemet a művészettörténet iránt. Már általános iskolásként is fotóztam, de csak az automata beállítás alkalmazásáig jutottam. Az egyetemi kurzuson viszont sok technikai részletet megtanultam, és szintet ugrottam. E téren sokat köszönhetek például a természetfotós Molnár Gyulának. Szokták mondani: a fényképezésben egy bizonyos szintig mindenki el tud jutni, de ezen túl ott a humán tényező, az agyműködés, a látásmód, ami már adottság. Én a pillanatot szerettem volna megfogni, rögzíteni, ennek az egyéni élménynek az átadását szerettem volna megtanulni. A fotózás számomra önkifejezés: érzelmeket, lelki állapotokat szeretnék megragadni. A fényképekhez hangulatokat, jelenséget, érzéseket társítok. Ezeket igyekszem kifejezni a képek címével, illetve zenével. A pillanatnyi hatások összegzését, ezt a játékot a közösségimédia-felületemen is közzéteszem.

„A fotózás számomra önkifejezés: érzelmeket, lelki állapotokat szeretnék megragadni" - fogalmazta meg, üzeni fotómontázsaival is az SZTE kiállításán bemutatkozó alkotó, Dr. habil. Nagy Edit. Fotó: Bartha Karina

– Miért? Ha kész a mű, akkor megszületik a közlési vágy is?

– Nincs különösebb célom a fotók közzétételével, a bejegyzésekkel. Ez csak egy virtuális hangulatnapló, amit időnként visszapörgetek. Van néhány követőm, akitől köszönetet és biztatást kapok, mert számukra is élményt ad egy-egy fotós-zenés bejegyzésem.

Új műfajt teremtett Dr. habil. Nagy Edit a festmény- és álomszerű fotóival, a további asszociációkra alkalmas címekkel és a fényképekhez kapcsolt zenékkel. Fotó: Bartha Karina

– Melyik kép a kedvence a természetfotósnak?

– Monitorszerelem létezik az esetemben: mindig az a kedvenc kép, amelyikkel éppen foglalkozom. Ha mégis meg kell nevezni egyetlen fényképet, akkor talán az orionos fényképet emelem ki. A sötét csillagos ég alatt együtt voltunk a kedvenc fámnál, amit megvilágítottam, majd a beállított fényképezőgép gombját az akkor 80 éves anyukám nyomta meg. Ő is részt vett a fotó elkészítésében, ezért a kedvencem az Ezüstdoboz.

„Lélekkeltető” – Dr. habil. Nagy Edit számára a természetjárás jelenti a pihenést és a feltöltődést

– Ez a befelé fordulás a pihenés, a kikapcsolódás formája a mozgással foglalkozó gyógytornász számára?

– Nem. Számomra a természetjárás jelenti a pihenést és a feltöltődést. A legtöbbször egyedül járok egyet a környéken és fotózom. A fényképezés a hobbim, ami segít a jelenlét kifejezésében. Engem úgy kell elképzelni, mint egy zsonglőrt, aki egyszerre több labdát tart a kezében úgy, hogy ha egyet-egyet elég magasra dob, akkor marad ideje a többivel foglalkozni.

„Virágvasárnap” – virtuális hangulatnaplóként is felfogható, ahogy Dr. habil. Nagy Edit a fényképeinek címet ad, majd az összképhez zenét társít

– A családi élet szervezésén, az egyetemi munkáján és a természetfotózáson kívül még milyen labdákkal zsonglőrködik?

– Nálunk a családban mindenkinek vannak „bogarai”. A lányom, aki végzett orvos, rendkívül kreatív: diákkorában festett, néptáncolt is. A férjem – felelősségteljes munkája mellett – kedvtelésből juh és alpaka tenyésztéssel foglalkozik a tanyán, ahol élvezi a farm-feelinget. Nekem többféle „bogaram” is van: a merino- és az alpaka-gyapjú feldolgozása, újabban a fonás-szövés is érdekel. Ebben terápiás lehetőséget látok: a fonás és szövés mozgásra ösztönöz, viselkedészavaros gyerekek bevonására, a jelenlét erősítésére is alkalmasnak látom, miközben a hagyományőrzést szolgálja, a tudásátadás formája.

Dr. habil. Nagy Editet (jobbról) az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar munkatársai közül többen is köszöntötték a „Lélek árnyalatok” című kiállítása megnyitóján. Fotó: Bartha Karina

– A Kiskunsági Nemzeti Parkban, Ópusztaszeren, a kecskeméti Természet Házában, az SZTE TIK-Caféjában már bemutatkozott a képeivel. 2024. április 5-ig láthatóak az SZTE Dugonics téri épületében a fotói. A csillagos ég, a növények és az állatok a főszereplői ezeknek a fényképeknek. Üllés, egy alföldi falu – sokak által ingerszegénynek gondolt – természeti környezete az ihletadó táj?

– A kiskunhalasi Kiskunszt Fotóklub tagjaként Üllés és Mórahalom környéke, a Fehértó és Kiskunhalas alatt a Buckavidék számít a kedves helyeimnek. Ott élek, ahonnan indultam: a szülőfalumban.

Újszászi Ilona

Fotó: Bartha Karina

A borítóképen: Két természetfotós – mester és tanítvány: az SZTE JGYPK alkalmazott fotográfus kurzusának egyik oktatója, Dr. Molnár Gyula és egykori hallgatója, Dr. habil. Nagy Edit, a diákból lett alkotó legújabb tárlatán, az SZTE Dugonics téri épülete átriumában. Fotó: Bartha Karina

Tudós hobbik rovatunk korábbi cikkeit ide kattintva érheti el az érdeklődő.