Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A legnagyobb földrajzi felfedezők egyike volt Prinz Gyula földrajztudós, a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora. A nemzetközi hírű Ázsia-kutató egyik utolsó, még élő tanítványa, Dr. Tóth Imre videón mesél professzoráról, tanáráról. Dr. Tóth Imre nyugalmazott egyetemi adjunktus, aki négy évtizeden át egy másik ikonikus SZTE felfedező, Jakucs László professzor által vezetett tanszéken dolgozott.
Ikonikus oktatók egész sora fémjelzi a szegedi felsőfokú földtudományi- és földrajzoktatás elmúlt évszázadát. Számos világhírű tudós dolgozott az Egyetem utca 2. alatt található épület falai között. Koch Sándor már életével is teljesen összefonódott egyetemmel, hiszen Kolozsvárott született és a Tisza partján teljesedett ki. Az általa létrehozott és nevét viselő ásványgyűjtemény világszinten is párját ritkítja. Kogutowicz Károly, aki 1924-től tanszékvezető földrajzprofesszora, majd rektora volt egyetemünknek, a magyar tudománytörténetben páratlan Alföldkutató program szorgalmazója és vezetőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett régiónk két világháború közötti gazdasági talpra állításában. Munkásságáról nemrég hiánypótló könyv jelent meg a GeoLitera Kiadó gondozásában. Feledhetetlen személyisége az elmúlt századnak Jakucs László, kiváló geológus és geográfus, aki tudományos módszerekkel fedezte fel az aggteleki Béke-barlangot, majd 3 évtizedig tevékenykedett a Szegedi Tudományegyetemen. A róla elnevezett középiskolai földrajzverseny manapság a Kárpát-medence legtöbb középiskolást megmozgató földrajzversenye. Ebbe a névsorba illeszkedik Prinz Gyula neve is, aki a földrajztudomány utolsó olyan képviselője volt, aki képes ezt a rendkívül összetett tudományt átfogni és szinte minden területén maradandó értéket alkotni. Kutatóként és oktatóként is jelentős személyisége máig hat tudományágára. Nevét a lexikonok Shackletonnal és Pearyvel egy oldalon emlegetik, belső-ázsiai expedícióinak eredményeit bemutató tanulmányait a mai napig idézik nemzetközi publikációkban.
Dr. Tóth Imre élénk és élő emlékeket őriz egykori tanáráról, Prinz porfesszorról, ezekről mesélt Dr. Szilassi Péternek
Prinz Gyula szegedi egyetemi tanári működése (1945-1958 között) a kommunista diktatúra legkeményebb időszakára esett, amikor nehéz volt embernek maradni az embertelenségben. Az alábbi felvétlen Prinz professzor egykori tanítványával, Dr. Tóth Imrével az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet jelenlegi oktatója, Dr. Szilassi Péter beszélget.
Dr. Szilassi Péter beszélgetett Dr. Tóth Imrével.
Prinz Gyula (1882-1973) geográfus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Szegedi Tudományegyetem díszdoktora, földrajztudományok doktora. A Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetének folyosóin állandó kiállítás tiszteleg az egykori professzor emléke előtt, akinek 1906-os és 1909-es belső-ázsiai expedíciói az utolsó fehér foltokat tűntették el Ázsia térképéről. Az expedíció ember feletti nehézségét jól illusztrálja a tény, hogy miután a fényképezőgépét szállító öszvér egy szakadékba zuhant, Prinz Gyula a -20 fokos hideg ellenére szabadkézi panorámarajzokkal dokumentálta az általa bejárt területeket.
A Prinz-hagyaték eredeti panorámarajzai az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének legféltettebb kincsei, melyek Magyar Földrajzi Múzeumban digitalizált példányai az intézet folyosóján lévő állandó kiállításán is megtekinthetők.
Prinz professzor expedíciója során közel 10 000 kilométert tett meg lóháton vagy gyalog a mai Kirgizisztán és Kína határvidékén 4000 m fölé magasodó hegyóriások között. (Prinz Gyula középen)
Prinz Gyula így ír Utazásaim Belső-Ázsiában című könyvében: „Kétszer tértem már meg Ázsia szívéből, de ha megcsap a Tárim-medence forró csamal-szele, visz, ragad magával újra a lakatlan fennsíkok, a csendes pamírok felé, a viharsöpörte hegytetőkre s a jégárak fagyos völgyeibe. Nem ismerek édesebb örömet, mint amikor viharvert, koporsóforma kis sátram cövekeit ismeretlen hegyek oldalába verhetem. Ázsia belsejének hegyóriásai visszacsalogatnak jeges karjaikba.”
A visszaemlékezések szerint Prinz professzor óráin többször emlegette: „Nekem senki se mondja meg, hogy mit tanítsak!” Prinzet 1949-ben politikai okokból megfosztották akadémiai tagságától és csak 1989-ben posztumusz rehabilitálták. A Szegedi Tudományegyetem azonban még életében, 1970-ben díszdoktorává fogadta, majd születésének 100. évfordulója kapcsán a Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézetében tantermet neveztek el róla, amely azóta is a nevét viseli. Tudománytörténeti kuriózum, hogy a neves földrajzprofesszor hangját megőrizte a Kossuth Rádió archívuma.
A felvételen a professzor mondja el, hogy 1906-ban és 1909-ben expedíciója során 9150 kilométert tett meg Belső Ázsiában lóháton és gyalog.
A beszélgetés ezen a linken hallgatható meg.
SZTEinfo
Nytókép:
A tanítványok visszaemlékezései szerint Prinz professzor óráin mindig felidézte expediciójának legemlékezetesebb állomásait (Prinz Gyula földrajz-professzor előadást tart a Szegedi Tudományegyetemen az 1950-es években).
A cikkben látható archív képek, az SZTE FFI Prinz hagyatékának eredeti üvegdiáinak szkennelt és utólag színezett fotói.
Videó: Sahin-Tóth István, Dr. Szilassi Péter
