Az online térben zajló erőszak jogi megoldásairól tanácskoztak az SZTE ÁJTK-n

– Mit lehet tudni az elmúlt egy hétben zajló szemináriumról, mi volt a célja?

– A szeminárium témái az online erőszak jelenségére adható, büntetőjogi válaszok voltak, különösen az internetes zaklatás, a szexuális tartalmak sértő megosztása és hasonló magatartásokkal szembeni büntetőjogi fellépést vizsgáltuk, öt ország joghallgatóinak és tanáraiknak a részvételével. A rendezvény egy, az Erasmus+ által támogatott, úgynevezett BIP program volt (Blended Intensive Programme 2021-1-HU01-KA131-HED-000009136), amelynek lényege, hogy a különböző partneregyetemek hallgatói, virtuális és fizikai mobilitás keretében valamely szakmai projekten együtt dolgozva közösen tanulnak. A mi programunkban a konstanzi, az isztambuli, a nagyváradi és az egyik lublói egyetem vett részt, a nemzetközi csapathoz a szegedi joghallgatók is csatlakoztak. Ezek a vegyes csoportok a fent említett jelenségek jellemzőit tárták fel, a saját országukban hatályos jogot elemezték, és közös megoldásra kellett jutniuk, amelyet egy jogösszehasonlító előadásban prezentáltak az utolsó napon.

– Miért volt különleges az SZTE ÁJTK számára, hogy megszervezhette ezt a konferenciát?

– Körülbelül 10 éve hirdetünk joghallgatók számára nemzetközi jogösszehasonlító oktatási projekteket, két vagy három ország részvételével, amelyekkel utazni is lehet, és ezzel együtt be lehet kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe is. Ez az esemény most azért volt annyira különleges, mert immár 5 ország leendő jogászai dolgozhattak együtt, illetve azért is, mert ezt a típusú oktatást és tanulást az Erasmus+ is elkezdte támogatni – kicsit olyannak érezzük, mintha a mi eddigi projektjeinkről mintázták volna a BIP keretrendszert is. Egyébként pedig a digitalizáció témakörében most zártunk le egy háromoldalú oktatási projektet (DIGICRIMJUS.com) egy német és török egyetemmel, ezt a rendezvényt annak utóéleteként hirdettük meg.

 Az eseményen a professzorok és a hallgatók együtt tanácskoztak.

– Ahogyan említette, több külföldi professzor és hallgató is részt vett az eseményen. Melyek azok a legfontosabb dolgok, amiket meg lehetett tőlük tanulni?

– Vendégünk volt Prof. Dr. Liane Wörner (Universität Konstanz), Prof. Dr. Adem Sözüer (Üniversitesi Istanbul), Dr. Cristian Mihes (Universitatea din Oradea) és Dr. Barbara Dudzik (Uniwersytet Marii Curie-Skłodowskiej). Wörner professzor az abortusz jogi megítéléséről és az összehasonlító büntetőjogi módszertanról tartott előadást, Sözüer professzor a gyűlölet-bűncselekmények török jogi megítéléséről, Mihes professzor pedig arról, hogy a büntetőjogi keretrendszert mennyire elavulttá teszi az online világ, a hagyományos jogi válaszok nem működnek hatékonyan ebben a világban. Mindegyik előadás hasznos volt, speciális tudást közvetítettek és gondolkodásra sarkallnak.

 Prof. Dr. Görög Márta is köszöntötte a résztvevőket.

– Miben gondolkodik másképp egy német vagy török szakértő az online térben zajló erőszakról, mint egy magyar szakértő? Egyáltalán másképp gondolkodnak-e erről a rendkívül fontos témáról?

– Ténykérdés, hogy mindegyik jogász kolléga a saját jogi keretrendszerét ismeri, ráadásul annak működőképességét, hatékonyságát, alkalmasságát nyilván ő ismeri a legjobban. Egy jogösszehasonlítás során feltárjuk azt, hogy miben különböznek a jogi megoldások, miközben egyébként a probléma – különösen a most vizsgált jelenségek – mindenütt ugyanazok, vagy legalábbis nagyon hasonlók. Ugyanakkor például, a "catcallinggal" (szexuális tartalmú beszólásokkal) vagy a szoknya alá történő észrevétlen befotózással kapcsolatos jogtudat eltérő lehet a különböző országokban, mi több az is különbözhet, hogy egyáltalán sértőnek érzi-e az az adott társadalom ezeket. Attól függetlenül is egyébként, hogy ezek nyilván jogsértő magatartások. A legnagyobb kérdés tehát nem más, mint, hogy a hasonló problémára adott, nagyon is eltérő jogi válaszokat hogyan lehet megérteni, és az azonos célok (mindenki szeretné, ha kevesebb online erőszak lenne jelen a társadalomban, bármelyik országról is beszéljünk) mentén valamilyen jó, és működőképes megoldást javasolni. Szóval nem gondolkodunk másképp, csak más a keretrendszer, amelyből mindenki kiindul.

 Gyakorlati feladatok is voltak.

– Ha jól láttam, és talán már említette is, hogy az előadások, tapasztalatcserék mellett voltak csoportmunkák is. Ezek mit foglaltak magukba?

– Igen, ez a sava-borsa a jogösszehasonlító szemináriumnak. A hallgatók meghallgatnak egy módszertani előadást és néhány szakmait a témába illeszkedően, azonban a fő feladat az, hogy együtt dolgozva a jogösszehasonlítási kutatást elvégezzék és elkészítsék a jogösszehasonlító "metszetüket" egy-egy közös prezentáció formájában. Egyébként 8 csoport dolgozott a különböző témákon. Ezt a munkát az oktatói mentorok segítik. Ilyenkor a joghallgatók először megbeszélik egymással a saját országuk jogi megoldását, azt értékelik, majd megkeresik a hasonlóságokat és különbségeket, illetve megfogalmazzák, hogy milyen célokat kell elérni a jó jogi szabályozással (például, hogy milyen jogi lehetőségei lennének a közösségi média-hozzáféréstől megfosztásnak mint büntetésnek) és igyekeznek ennek megfelelően kialakítani egy közös álláspontot.

– Hányan vettek részt a konferencián és kiket célzott meg ez az esemény?

– A szemináriumon 24 külföldi vendégünk volt, ebből 20 hallgató és 4 oktató. Ezen felül körülbelül 10 magyar hallgató, és persze az SZTE ÁJTK Bűnügyi Tudományok Intézetéből hat kolléga is csatlakozott a programhoz. Volt olyan előadás, amit a kari nyilvánosságnak is meghirdettünk, azon az előadáson több joghallgató is részt vett (abortuszkérdés). Emellett a szeminárium alkalmat teremtett arra is, hogy a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitánysággal fennálló együttműködésünk keretében, határbiztonsági tanulmányi kirándulást tegyünk Röszkére – az embercsempészet digitális környezete kiváló szakmai kapcsolódást adott a projekttémákhoz is.

Pósa Tamara

Borítókép: Az online térben zajló erőszak jogi megoldásairól tanácskoztak az SZTE ÁJTK-n.

Fotó: Karsai Krisztina