Űrtechnológia és Űrkutatás - BME és SZTE együttműködésben

Az 1924-ben alapított Műegyetemi Rádió Club fennállása századik évfordulójának tiszteletére elnevezett legújabb műegyetemi űreszköz, 5x5x15 cm méretével a SMOG sorozat legnagyobb darabja. Felbocsátására 2023. június 12-én, a SpaceX Falcon 9 rakétája Transporter 8 missziójának keretében került sor, a kaliforniai Vandenberg űrközpontból. A műhold elkészítését és útjára bocsátását a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Külgazdasági és Külügyminisztérium is támogatta. A pályára állását követően a napelemes akkumulátor feltöltődése után hamar elérte a megfelelő töltöttségi szintet és június 22-én sikeresen megkezdte a rádióadást.

A BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék oktatói, kutatói és hallgatói hároméves közös munkájának eredményeként elkészült egység az ötödik, minden eddiginél bonyolultabb műegyetemi műhold. Fedélzetén a működést biztosító alegységeken kívül a BME és további 3 egyetem (Szegedi Tudományegyetem, Széchenyi István Egyetem Győr, Debreceni Egyetem) önálló kísérletei kaptak helyet. Ez összességében 14 fedélzeti kísérletet jelent, melyek többek között hőmérséklet-, időzítés-, flash memória megbízhatóság-, vagy akár a műhold kommunikáció időzítésének mérésére irányulnak.

 

Az automatizált üzemelés megfigyelése a projekt földi állomásán (a BME E épület tetején) történik, de a világ rádióamatőrei közül is számos állomás veszi a jeleket és továbbítja a fejlesztőknek. Ezen kívül Kiss Ádám, az SZTE Phd hallgatója, a diákmodul projektvezetője is épített a földi vételre és feldolgozásra alkalmas antennát, melynek elhelyezésére az SZTE Biológiai Intézetének teteje bizonyult optimálisnak. ,Az SZTE-s vevőállomás már az első fél évben elérte a BME-s állomás teljesítmények közel felét (48%), ezzel a harmadik legnagyobb közreműködő a műegyetemi műhold adatainak gyűjtésében.

A meghívott 5 egyetem közül a Szegedi Tudományegyetem 2021 novemberében kapcsolódott az MRC-100 projekthez, annak jelentős anyagi támogatásával. Az egyeztetések során tisztázódott milyen módon tudnak részt venni egy izgalmas, közös tudományos „utazáson”, és az SZTE végül egy akadémiai és egy diákmodullal került fel a fedélzetre. Előbbi a hőmérséklet megbízhatóságát vizsgálja űrbéli körülmények között, segítségével hőtérképet tudnak rajzolni. A másik modulon több apró kísérlet kapott helyet.

Az SZTE delegációjának _BME-n tett látogatása azt a célt szolgálta, hogy folytatódjon a két egyetem közötti párbeszéd, a jelenlegi közös projekt és a jövőbeli együttműködéseket érintően. A Szegedi Tudományegyetemről érkezett delegáció tagjai: Prof. Dr. Kónya Zoltán tudományos és innovációs rektorhelyettes, Dr. Horváth Dezső a Természettudományi és Informatikai Kar dékánja, valamint Kiss Ádám Phd hallgató, a diákmodul projektvezetője volt, aki egyúttal a BME alumni hallgatója, hiszen mesterképzését a Műegyetem falai között végezte.

„Ez nem űrkutatás, hanem űrtechnológia” – ez már Dudás Levente, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék adjunktusának szájából hangzott el, mikor a Szegedi Tudományegyetemről érkezett látogatóknak bemutatta a projekt földi állomásán zajló munkát. „Nálunk nem a tudományos értelemben vett tudományon, hanem az ahhoz szűkséges kiszolgáló, műszaki háttér biztosításán van a hangsúly. Az űrmérnök képzéseben is a mérnöki részt, a kiszolgáló rendszereket oktatjuk.”

Ez egy tökéletes fúzió, hiszen egyik a másik nélkül nem érhet el jelentős tudományos eredményt. A Műegyetem adja a technológiát, az SZTE pedig a tudományos kutatást. Dudás Levente beszámolójában kitért olyan részletekre is, hogy miért volt fontos, hogy a műhold kezdeti forgása (150 fordulat/perc) lelassuljon, hogy az akkumulátor milyen speciális hőszigetelő anyagokkal van bevonva, vagy hogy mi a jelentősége és feladata a 32 db áramhatároló kapcsolónak.

A látogatás a tetőn lévő antennák megtekintésével folytatódott, ahol többek között azt is megtudtuk, hogy naponta 6-8 alkalommal vannak áthaladások, és hogy az antennák teljesen automatán, távvezérléssel működnek, a villámvédelem terveinek elkészítéséhez pedig a gördülő gömbök modelljét használták.

A látogatás végén Gschwindt András a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék címzetes egyetemi docense, a kisműhold fejlesztő csoport vezetője vette át a szót, aki már a jövőbeli elképzeléseket vázolta. 2025 végére látja annak lehetőségét, hogy egy újabb műhold (nyitható napelemes szárnyakkal) felbocsátásnak keretében ismét erősödjön a 2 egyetem közötti kapcsolat, együttműködés.

 

Az MRC-100 kisműholddal kapcsolatos hírekről, fejleményekről az űreszköz honlapján naprakész információk olvashatók.

Forrás, fotók: BME, Kommunikációs Igazgatóság, Kovács Klára