„Hol van mindenki?” - Prof. Dr. Kiss László is előadott az SZTE Szabadegyetemen

Prof. Dr. Kiss László a szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett fizikusként 1996-ban. Szakterületéül a csillagászatot választotta, 1999-től a Szegedi Tudományegyetemen indított csillagász szakon oktatott. Doktori fokozatát summa cum laude minősítéssel 2000-ben szerezte meg. 2002-ben megpályázott egy posztdoktori állást Sydney-ben, ahol 7 évet töltött: elsődlegesen a vörös óriáscsillagok és a csillagpulzáció vizsgálatára koncentrált, témavezetője a nemzetközileg elismert Tim Bedding professzor lett. Az exobolygók vizsgálatára beadott kutatási tervére alapozva tért vissza 2009-ben Magyarországra, ahol az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet tudományos tanácsadójaként önálló kutatócsoportot létesített. 2019-ben választották meg az MTA rendes tagjává. Jelenleg a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója. Az utánpótlás-nevelést és a tudományos ismeretterjesztést kiemelten fontosnak tartja. 2021-ben elnyerte az Év Ismeretterjesztő Tudósa címet, csillagászati témájú YouTube videóit bárki megtekintheti.

– Rendkívüli módon hiszek abban, hogy a csillagászat egy integratív tudomány, ami nem csak az égbolt szépségeit, az űrkutatást tudja magával ragadó módon eladni a nagyközönségnek, hanem a fizikát, kémiát, biológiát, informatikát, matematikát, földtudományokat mind lehet csillagászati tematikákkal népszerűsíteni, ezáltal a STEM területek nagykövete is lehet a csillagászat – fejtette ki Prof. Dr. Kiss László, miután a tudományos ismeretterjesztés fontosságáról kérdeztük a csillagászat területén. – A Szabadegyetemen a földönkívüli életről beszéltem, ami óhatatlanul érintkezik például az asztrobiológián keresztül a biológiával, az exobolygókon keresztül a széntudományokkal, a légkörtudományokkal, a meteorológiával, így a kutatásához mindezekhez érteni kell, amit egy ember nem tud fölvállalni. Interdiszciplináris kutatás szükséges, ahol együtt dolgoznak a különböző tudományok művelői, ehhez be kell vonzani a legokosabb fiatalokat, amihez remek eszköz a tudományos ismeretterjesztés – emelte ki.

 Prof. Dr. Kiss László

A professzor hangsúlyozta a kutatói utánpótlás fontosságát. Tudományos ismeretterjesztés szükséges ahhoz, hogy diákok érkezzenek, akik majd ténylegesen csillagászati, fizikai kutatásokat végeznek. Arról is megosztotta gondolatait, hogyan maradhat motivált egy egyetemista a kutatáshoz.

– Azt tanácsolom az egyetemistáknak, hogy tessék minél előbb könyékig véressé válni a tudomány műveléséből. Minél előbb csatlakozzanak a tudományos diákkör mozgalmába, mert ott tapasztalják meg, mi szükséges ahhoz, hogy érezzék, művelik a tudományt, és ha ez sikerekhez juttatja el őket, az a végső motiváció. Hihetetlen lelkesítés, ha az ember olyan témavezetőhöz kerül, akivel szakpublikációig jutnak és így társszerzőként láthatja a nevét egy szakcikkben, nekem legalábbis az volt egyetemista koromban – mondta.

Azt is elmesélte, csodálatos élmény volt számára még egyetemistaként, hogy a szegedi csillagvizsgálóban végezhetett méréseket. Egy másik fontos üzenete a hallgatóknak az, ha nem érzik magukat jól egy témavezetőnél, bátran merjenek váltani. Ezért is kell TDK-zni, ahol akár több területen is kipróbálhatja magát a hallgató: ha rájön, hogy a választott terület mégsem annyira érdekes számára, nyugodtan kipróbálhat egy másikat, a sikerek majd jönnek maguktól.

Az előadásra sok fital volt kíváncsi.

– A fiatal kutatók, hallgatók gyakran távolinak, szinte olümposzi isteneknek érzik a tudósokat, pedig a tudós is ember. Ezért nagyon motiválók a konferenciák, amiken már egyetemistaként találkozhatunk azokkal a szakemberekkel, akiknek évek óta cikkekben olvassuk a neveit és rájöhetünk, mi sem vagyunk sokkal másabbak, legfeljebb fiatalabbak, esetleg tapasztalatlanabbak vagyunk, de semmiképpen sem butábbak, csupán más karrierfázisban járunk. Ha az ember tud élni a lehetőségekkel, különböző pályázati kiírásokkal, akkor nem csügged el és nem fogja a motivációját elveszíteni – hangsúlyozta a professzor.

Szabadegyetemi előadásának fő kérdése, hogy van-e élet a Földön kívül, „még a fekete lyukakat is lenyomja”. A professzor témát körbejáró sajtómegnyilvánulásai, YouTube videói, beszélgetései rendszerint sok tízezres nézettséget érnek el, de olyanok is akadnak, amelyekre százezrek kattintanak. A csillagászat alapvetően népszerű tudomány, azonban az ekkora érdeklődés még így is szokatlan. A földönkívüli élet egyértelműen a csillagászat legnépszerűbb témája.

– Azoknál a divatos tudományterületeknél, amelyeknél az emberek érdeklődése adott, már a tudományos kutatók, egyetemi oktatók, intézeti munkatársak felelőssége az, hogy a lehető legérthetőbb, legföldközelibb nyelven fogalmazzák meg a tudományos problémákat. Ez nem mindig könnyű. Úgy gondolom, nekem van egy saját stílusom, aminek stiláris eszköze a humor – avatott be minket a professzor. – A klasszikus elefántcsonttoronyba vonuló és onnan igazságokat osztó tudóskép nekem elviselhetetlenül unalmas. A könnyed, személyes stílus minden helyzetben előnyös a tudományos kommunikációval foglalkozó kutató számára, merjünk önmagunk lenni!

A bátrabbak kérdeztek is.

A professzor emberközeli előadásmódja a Szabadegyetemen is megmutatkozott, amit a közönség folyamatos érdeklődéssel díjazott. De akkor hol van mindenki? A professzor ismertette, hogy a „Hol van mindenki?” szállóigévé vált kérdés Enrico Fermi fizikustól származik, aki megállapította, léteznie kellene földönkívüli civilizációnak, akiknek már itt kellene lenniük, de nincsenek, nem találkozunk velük. Röviden ez a Fermi-paradoxon. Magyarra fordítva: „Ha az univerzumban zsizsegnek a földönkívüliek, mégis hol van mindenki? 75 megoldás a Fermi-paradoxonra és a földönkívüli élet problémája” című könyvében Stephen Webb asztrofizikus igyekezett megoldásokkal szolgálni a Fermi-paradoxonra. A professzor a lehetséges megoldásokhoz kapcsolódva bemutatta a tudomány mai álláspontját a földönkívüli élet lehetőségeiről, ami a könyv kiadása óta rengeteget változott.

Carl Sagan-t idézve Kiss László nem hinni, hanem tudni szeretne, azonban elmondta, a kérdésre, van-e civilizáció a földön kívül, egyetlen őszinte válasz adható: nem tudjuk.

– Ha a hétköznapi életünket nem befolyásoló módon találnánk életre utaló jeleket, az tudományos körökben biztosan nagy lelkesedést váltana ki. Egy darabig a média is foglalkozna vele, de utána minden menne tovább a megszokott kerékvágásban – magyarázta, mi történne akkor, ha bebizonyosodna, hogy létezik földönkívüli civilizáció. – Az igazi társadalmi földcsuszamlást az váltaná ki, ha ténylegesen idelátogatna űrhajójával egy idegen lény, és azt mondaná, jó napot kívánok, holnap leereszkedek a Kossuth téren. Én, mint tudományos fantasztikum iránti rajongó, reménykedem, hogy ez egyszer bekövetkezik, de per pillanat ilyen esetről nem tudunk – mondta.

A professzor előadásának záró gondolata, hogy a jelenkor tudományának legfontosabb kérdése egyértelműen Földünk jövője, a legfontosabb probléma, a lakhatóság megőrzése és a társadalmi problémák kezelése. A földönkívüli életről, az űr kutatásáról se feledkezzünk meg, mert kell a kitekintés, távlati cél akkorra, ha rend lesz a házunk táján. Az előadás a közönségen túl a professzornak is élményt nyújtott.

– Amíg visszautaztam Budapestre, végig visszhangzott bennem az arcokon látott gyönyör, az intellektuális fölismerés és öröm, amit a tudományos tények megismerése, és aztán a hirtelen megértése hozott elő az emberek tekintetére – zárta a szakértő.

Prof. Dr. Kiss László után, 2023. október 18-án Dr. Illés Imre Áron, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Ókortörténeti Tanszék oktatója, „Belső diplomácia” a Római Birodalomban – Kapcsolattartás a császár és alattvalói között címen tart előadását.

A Szabadegyetemmel kapcsolatos legfontosabb információk, az előadók névsora és az előadások videós formában ide kattintva tekinthetők meg.

Bartha Karina

Borítókép: „Hol van mindenki?” - Prof. Dr. Kiss László is előadott az SZTE Szabadegyetemen.

Fotó: Zentai Péter