A padból a sorok mögé. Hetente megjelenő könyvajánló SZTE-s szerzők tollából származó művekről. Minden héten mutatunk egy könyvet, amelyre érdemes odafigyelni.
„De nem így történt. Egy élénk tekintetű, dús, barna, göndör haját feltornyozva viselő, szerény, de elegáns ruhája fölött nagy kötényt viselő, alacsony termetű fiatal hölgy tárja ki előtte a kaput, Nanett, a család egyik kisasszony-lánya. Mindkettejük számára villámcsapással felérő pillanat ez, még nem is tudják egymás nevét, de már maguknak akarják egymás oly különböző színeit, egész addigi és jövőbeni életét.”
Petrőczi Éva saját szavaival élve „bevallom, nem repestem a boldogságtól, hogy maximális pontszámmal, sőt, korai műfordításaimért még extra pontokkal is „megdicsőítve” – nem lehettem budapesti egyetemista. Csak az vigasztalt meg valamelyest, hogy akkor még élő nagymamám egész nyáron biztatott: „Jó dolgod lösz Szögedön!” Az, hogy egyáltalán elmerészkedtem a teljes ismeretlenbe, a néha már meg-megkóstolt Budapest után a nagy alföldi idegenségbe, mindenképpen annak volt köszönhető, hogy óvatosan adagolt, a felekezeti vonatkozásokat kikerülő szögedi meséket kapogattam azért. Többek között nagymama Oroszlán utcai szülőházáról, őt ajándékokkal elhalmozó, vidám és nagylelkű ottani rokonságától, az őt szeretettel nevelgető felsőbb leányiskoláról, Móra Ferencről és Móra Pankáról.” Mindez történt az 1970-es években. A kezdeti szorongást 1975-ben angol speciális képzés szakon oklevél, 1977-ben egyetemi doktori cím, 1999-ben PhD fokozat zárta. A szegedi évek után pedig egy páratlanul gazdag életút tárul elénk (a költőnővel készült interjú olvasható az SZTE Alma Mater blogján).
Az idézetek a 2019-ben megjelent Ida és Gyula – Dédszüleim története című kötetben olvashatók, amely a Katica-Könyv-Műhely gondozásában jelent meg. A borítón Seifmann Ida és Vaniss Gyula egyetlen fennmaradt közös portréja található. A nyitányban mutatja be Petrőczi Éva hogyan kezdett bele dédszülei életének felkutatásába, illetve honnan kapott segítséget egy ennyire részletgazdag és korhű családi dokumentumregény megszületéséhez. A pár kapcsolatának érdekessége, hogy egy szegedi zsidó leány és egy Arad megyei katolikus fiatalember kötött házasságot, az alapvető különbségek ellenére szerelmi házasságban éltek halálukig. A regényes köteléket színesíti számos fénykép, levél és vers is. Ha valaki kacérkodik saját családja múltjának felkutatásában, akkor hasznos útmutató lehet ez a könyv, de a korabeli Szeged és Gyoma iránt érdeklődők sem fognak csalódni. A rengeteg kutatómunkát igényes írásmód teszi teljessé.
Lázárné Csernus Anikó