Miklósa Erika: Az érdekes, amiben még fejlődni tudok

Több műfajban is énekel, komolyzenében, könnyűzenében, népzenében. Melyikkel indult a zenei karrierje?

A hivatalos zenei pályafutásom a klasszikus zenével indult, előtte azonban sok népdaléneklési versenyen vettem részt, mert az általános iskolai tanáraim megállapították, hogy nagyon szép a hangom, jól énekelek, ezért elküldtek. Ettől függetlenül akkoriban a sport volt hangsúlyos az életemben, még nem érdekelt a zene.

Korábban nyilatkozta, hogy ide, az SZTE rektori hivatalának épületébe járt amatőr színjátszókörbe, amikor Szegeden tanult a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Ön szerint a színjátszás iránti lelkesedés összefügg a musical- és operaéneklés szeretetével a színpadi mozgáskultúra miatt?

Valahogy nekem a kettő nem választódik szét, pláne, hogy ma már nagyon meg vagyunk mozgatva a színpadon. Az 1980-as években az operajátszás még eléggé statikus volt, kiállt az operaénekes, és csak elénekelte a darabot. Ma már olyan sok felületen, különböző médiumokon keresztül jelenik meg ez a műfaj is, hogy kiemelten fontos lett az esztétikum. Fontos, hogy valakire jó legyen ránézni, és most már színésznek is kell lenni az éneklés mellett. Nekem már a pályám elején igényem volt arra, hogy fejlesszem magam színészileg, úgyhogy bejelentkeztem Gálffy László barátomnál, aki éppen Ónodi Eszteréknek tartott színészmesterség órát. Nagyon sokáig jártam be hozzájuk, és ezután is folyamatosan kerestem az alkalmat a fejlődésre. Rengeteg prózai színdarabot néztem, abból is sokat lehet tanulni, majd nemzetközi szinten már sokkal nagyobb elvárások voltak, olyan rendezőkkel dolgoztam, mint az Oscar-díjas Julie Taymor – ő rendezte az Oroszlánkirályt is –, akinek nagyon fontos volt a színészkedés. Egyébként is mozgékony típus vagyok, sokszor túlmozgásos is.

Miklósa Erikának már pályája elején igénye volt arra, hogy színészileg fejlessze magát

A sport is idekapcsolódhat?

Egy színpadi embernek elengedhetetlen, hogy mozogjon, és már csak az esztétikum miatt is része legyen a sport az életének. Nem arra gondolok, hogy nádszálvékonynak kell lenni, hanem arra, hogy igényesnek, fittnek, és igen, kifejezetten fontos a mozgáskultúra, a színpadi mozgás.

A sport és az éneklés is kompetitív szakma. Elég, ha valaki jól sportol, jól énekel?

Egyáltalán nem elég, alapítottam is egy iskolát, ahol pontosan az a lényeg, hogy a 21. századi kihívásoknak kell megfelelni. Ma már elvárás, hogy megjelenj a social media felületeken, és jól kommunikálj akár ott, akár más médiumokon. Kommunikálni kell arról is, hogy hogyan gondolkodom, milyen a személyiségem – sokat kell mutatni belőle, nem elég azt üzenni, hogy jól éneklek, jó színpadi ember vagyok. Ezt a kommunikációs formát is lehet tanulni, a brandépítést, illetve alapvető közgazdasági és jogi ismeretek is fontosak a szakmához. Még ha van is menedzsere az embernek, jó, ha ő is érti, mit ír alá egy szerződésben. Aztán, ugye a megjelenés, amit említettem már, és az önismeret, az önfejlesztésre való készség szakember segítségével. Sok tényező van, ami mára már elengedhetetlen a sikerhez.

Miklósa Erika: Az esztétikum miatt is fontos, hogy a színpadi ember életének része legyen a sport

Milyen típusú szerepeket érez leginkább a sajátjának?

Azokat a szerepeket szeretem a legjobban, amelyek kihívást jelentenek számomra. Ez biztosan a koromból is adódik, és abból, hogy hosszú pályafutás van már mögöttem. Már csak az érdekes, amiben még fejlődni tudok. Fejlődni mindig lehet, amíg megvan rá az emberben az igény, és amíg ez megvan, addig a színpadon is jól lehet működni. Különben a fiataloktól is nagyon sokat tanulok. Van előttem egy jó példa, Batta András professzor úr, a Magyar Zene Házának igazgatója, zenetörténész, zenetanár, a Zeneakadémia egykori rektora. Ő már elmúlt 70 éves, és elképesztő, milyen friss, gyors gondolkodású. Nyitott mindenre, arra is, hogy tanuljon. Én is ugyanezt szeretném továbbvinni.

Van áhított szerepe, valami, amit még nem játszott, de szeretne?

Szeretnék több operettszerepet, például Szilviát a Csárdáskirálynőből. Nagyon szeretem az igényes operettet. Illetve van egy komolyabb darab, ami színészileg elég nagy feladat lenne, Alban Berg Luluja. Azt hiszem, korban is megértem arra, hogy ezt a szerepet megformáljam.

Miklósa Erika a közelmúltban az SZTE Rektori Hivatal dísztermében énekelt mentoráltjával, Tandi Florával.

Balog Helga
Fotó: Kovács-Jerney Ádám