Több tucat hallgató volt kíváncsi Oláh Gergő motivációs előadására az SZTE-n

A magyar társadalom legkiszolgáltatottabb és szociálisan legveszélyeztetettebb csoportját a hátrányos helyzetű fiatalok alkotják, és közülük is sokan roma fiatalok. A felsőoktatásban is alulreprezentált roma/cigány etnikum problémáira az SZTE a Roma Kiválósági Központ létrehozásával reagált. Az intézmény célja, hogy komplex szolgáltatásokkal támogassa a roma hallgatók életét. A központ cigány nyelvi képzések, középiskolai mentorprogram és társadalmi együttélést segítő programok szervezésével foglalkozik, emellett roma tematikájú közéleti programokat is szervez. Ilyen volt többek között Oláh Gergő előadása is, melynek a Szegedi Tudományegyetem adott otthont.

– 2018 óta járom az országot ezzel az előadással, amely a fiatalokat célozza meg. Szó esik benne rossz és jó döntéseimről, a sikereimről és a kudarcaimról, a különböző helyzetekhez való hozzáállásaimról és természetesen arról is, hogy miként maradhat valaki jó ember, hiszen a legfontosabb az, hogy a mindennapok körforgásában jó emberek tudjunk maradni, és harmóniában tudjunk lenni önmagunkkal – kezdte gondolatait Oláh Gergő.

Az X-Faktor egykori győztesének tapasztalatai azt mutatják, hogy egy sikeres, elismert ember gondolatai sokszor nagyobb hatást tudnak gyakorolni az iskolásokra, motivációs előadásaival ezért éppen ezt igyekszik kihasználni.

 Oláh Gergő az SZTE-n.

– Ha egy ismert ember beszél, azt mást szemmel nézik a fiatalok, legyen szó bármiről. Azzal, hogy követik őket a különböző közösségi felületeken, látják őket a tévében, hallják őket a rádióban, közelebb érzik őket magukhoz, és ezáltal könnyebben is tudnak vele azonosulni. Én magam is nagyon sok olyan gyerekkel találkozok, akik ugyanolyan helyzetből indultak, vagy olyan helyzetben élnek a mai napig, amilyenben egykoron én is éltem. Kétségkívül, nekik az én történeteim kapaszkodót jelentenek – mondta Oláh Gergő.

Az énekes szerint az előadásait általában néma csend kíséri, és a figyelem, amit kap megdöbbentő. Véleménye szerint az országnak ma nincs olyan része, ahol ne lenne szükség az ilyesfajta előadásokra.

– Az előadásaim nincsennek korlátozva nemre, korra, nemzetiségre vagy identitásra, hovatartozásra esetleges hátrányos helyzetekre, a motivációra ugyanis mindenkinek szüksége van. Sokadjára volt lehetőségem egyetemisták előtt mesélni a múltamról és a jelenemről, és azt kell mondanom, hogy nagyon szeretek velük találkozni. Nekik ugyanis van már képük arról, hogy mivel is szeretnének foglalkozni, merre szeretnének tartani, azt hiszem én is sokkal könnyebben teszek hozzá azokhoz a gondolatokhoz, amelyek őket foglalkoztatják. Nagy-nagy öröm számomra az is, hogy rendszeresen keresnek meg a különböző közösségi felületeken, kérnek tőlem tanácsot, vagy csak egyszerűen leírják, elmesélik azt, hogy egy-egy gondolatom, dalom, hogy segített rajtuk, hogyan húzta ki őket a nehéz időszakokból. De olyanok is akadnak, akik az előadás után odajönnek, megölelnek, és megköszönik mindazt, amit elmeséltem – ismertette az énekes, aki mindig is büszke volt arra, hogy cigány nemzetiségű.

A származására irányuló előítéletekkel először 14 éves korában találkozott, közben azt érezte, hogy ő semmivel sem különb a másiknál, azt azonban nem értette, hogy az a másik miért nem így gondolja.

 Gergő mindig is büszke volt származására.

– Ahol felnőttem, ott mindenki ismerte a másikat és megadták egymásnak a megfelelő tiszteletet az emberek, így aztán én egészen 14 éves koromig nem tudtam, hogy mit jelent az, hogy előítélet. Remek neveltetésben részesültem, a szüleim akkor is, most is tisztességesen megdolgoztak mindenért és ugyanerre tanítottak bennünket is. Éppen ezért soha nem tudnék senkit azért elítélni, mert más színű a bőre, máshonnan származik vagy, mert más az identitása – tőlem ez nagyon távol áll. Az ismertség aztán belekényszerített bizonyos helyzetekbe, amelyekben megismerhettem az előítélet fogalmát, ma már azonban igyekszem ezt az előadásaimon keresztül úgy továbbadni és különböző példákon szemléltetni, hogy azok, akik érintettek, tudják, hogyan érdemes, hogyan kell reagálni ezekre a bizonyos bántalmazásokra, amelyekből napjainkban bőségesen kijut – osztotta meg az X-Faktor egykori győztese.

Az énekes már gyerekkorában tele volt ambíciókkal, ezt jól bizonyítja az is, hogy 16 évesen létrehozott egy tánciskolát, az ott táncoló fiataloknak fellépéseket intézett, később pedig éneket oktatott, majd elindult az ország egyik legismertebb tehetségkutatóján, amelyben alázatosan menetelt végig. Mindig az motiválta, hogy létrehozzon valami olyat, amiben maga is kiteljesedhet.

– Nekem nagy szerencsém volt, ugyanis a szüleim nagyon sokat dicsértek, beszélgettek velem, biztattak, motiváltak és ez nagymértékben hozzátett ahhoz, hogy most ott tartok, ahol. Szerintem nagyon fontos, hogy a szülők megfelelő mennyiségű időt, energiát, és ha lehetőségük van, pénzt szánjanak arra, hogy a gyerekeik a megfelelő úton járjanak. Ha viszont a szülők erre nem szentelnek elég időt, a gyerekeik élete gyorsan és könnyen félresiklik, sikertelen lesz, magányossá válik. Az elmúlt évek tapasztalatai sajnos azt mutatják, mind az általános iskolások, mind a középiskolások körében, hogy a legnagyobb baj ezzel van odahaza – mesélte Gergő.

 Az énekesre idősek és fiatalok egyaránt kíváncsiak voltak.

Zárásképp elárulta, hogy kiskora óta fontos szerepet játszik életében a hit, melyről ugyancsak őszintén oszt meg mindent a fiatalokkal. Vállalja, hogy Isten és az ő irányítása, vezetése nélkül nem tudna létezni. Életét a Biblia alapelvei mentén éli és biztos benne, ha nem így tenne, már az ő, ismert élete is félrecsúszott volna.

– A hit nagyon sokat formált a jellememen, a személyiségemen, így az előadásaim elengedhetetlen része, hogy minderről beszéljek. Hiszek abban, hogy Istennek van egy tökéletes terve velünk és sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy sikeresek, elégedettek és boldogok legyünk, és ha hajlandóak vagyunk alávetni magunkat ennek, akkor, úgy hiszem, akkor igazán beteljesedik majd az életünk – zárta a beszélgetést Gergő.

Pósa Tamara

Borítókép: Oláh Gergő motivációs előadása az SZTE-n.

Fotó: Molnár Dóra