Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Dr. Garab Győző fizikus, a biológiai tudomány doktora, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Szegedi Biológiai Kutatóközpont Növénybiológiai Intézetének kutatóprofesszor emeritusát az elismerés kapcsán a fotoszintézis alapkutatások jelentőségéről a biofizikai, és biofotonikai alkalmazási területéről, kérdeztük és arról, hogy lehet ellesni valamit a természet műhelytitkaiból.
- Mit jelent Önnek a kitüntetés?
- Egy állami kitüntetés nagy megtiszteltetés. Egyúttal fontos jelzés – a családnak és a jelenlegi és korábbi fiatal munkatársaimnak is, akiknek ezúton is köszönettel tartozom. Egyfajta kötelezettség is az értékek megőrzésére és továbbadására. Az elismerés a fotoszintézis alapkutatások jelentőségének is szólhat. A fotoszintézis molekuláris mechanizmusainak és globális hatásainak ismerete alapvető fontosságú civilizációnk fenntartható fejlődésében és a szoláris energia hasznosításában. A kitüntetés odaítélésekor latba eshetett, hogy a kutatás mellett sok fontos közéleti feladat is „megtalált”. Lehetőségem nyílt elnökként megszervezni a Fotoszintézis Nemzetközi Kongresszusát, (társ)igazgatóként irányítani nemzetközi iskolákat és munkaértekezleteket, képviselni hazai és európai kollégákat az Európai Tudományos Alap Fotoszintézis Biofizikája Programjában és a Fotoszintézis Kutatók Nemzetközi Szövetségében. Tevékenykedhettem a Szegedi Akadémiai Bizottság alelnökeként és több cikluson keresztül különböző pozíciókban a Magyar Biofizikai Társaság Elnökségében; a rendszerváltás éveiben pedig – szakszervezeti elnökként – képviseltem az SZBK tudományos dolgozóinak érdekeit.
- A biológiai, biofizikai, és biofotonikai tudományok elméleti kutatása és alkalmazásai területén elért, nemzetközileg is elismert eredményei, különleges gondolkodást, tudást, odafigyelést igényelnek. Ön hosszú évtizedek óta dolgozik pályáján. Milyen jelentősége van az életében?
- A kutatás számomra életforma, kihívások, szép feladatok sora; izgalmas kérdések fölvetése, lehetőség együtt dolgozni tehetséges fiatalokkal, megosztani gondolatainkat nagy tudású, nemzetközi hírű kollégákkal, részt venni fontos projektekben. Ellesni valamit (bármi kicsi legyen az) a természet műhelytitkaiból az egyik legszebb dolog az ember életében. Olyan korszakban kapcsolódhattam be a fotoszintézis kutatásokba, aminek során a szerkezetbiológia és a lézerspektroszkópia robbanásszerű fejlődésének köszönhetően eljutottunk az atomi fölbontású struktúrákig és közel járunk a fényenergiahasznosítás fizikai mechanizmusainak megértéséhez, miközben az űrkutatás révén a globális folyamatok követése előtt is megnyílt az út. A fotoszintézis kutatások a femtoszekundumos fotofizikai folyamatoktól a fotoszintézis mintegy három és félmilliárd éves fejlődéstörténetéig időben 32 nagyságrendet ölelnek föl, térben pedig az atomi méretektől a globális méretekig, 17 nagyságrend a különbség. Ezeknek kutatásoknak éppen ez a legnagyobb varázsa: a napfény energiájának parányi méretekben lejátszódó ultragyors folyamatainak köszönhetjük a földi élet mai formájának léterjöttét és fenntartását.
- Mit lát, tapasztal: mennyire népszerűek az ehhez kapcsolódó szakok, képzések ma?
- A fotoszintézis kutatásban aktív kutatócsoportok, döntő többségében fizikusok, kémikusok, biológusok, informatikusok dolgoznak együtt. Szegeden – szerencsére – ezeken a területeken az egyetemi oktatás és a kutatási lehetőségek is világszínvonalúak; még ha nem is minden szak egyformán népszerű. Két területet emelnék ki, a lézerfizika és a molekuláris biológia nyit távlatos lehetőségeket a hallgatók előtt – az ELI-ALPS és az SZBK szegedi jelenléte miatt kiváltképpen.
- Ha épp nem a hivatásának, szakmájának él, mivel foglalkozik szabadidejében?
- A legjobb kikapcsolódás számomra, ha az unokáimmal játszhatok, beszélgethetek, a nagyobbakkal borozgathatok; nagyon örülök a nagy családi összejöveteleknek is. Régebben sokat fociztam, ma már kevesebbet; de a szép focit ma is szívesen nézem. Nagyon szeretem a klasszikus zenét és a jazzt – és a kettő kombinációját. Lenyűgöznek a világegyetem feltárásáról szóló könyvek és filmsorozatok. Szerencsére nagyon sok színvonalas ismeretterjesztő műsor közül lehet választani, ha az ember többet meg akar tudni a világról, a tudományról, globális kérdésekről. Szépirodalomra kevesebb időm jut, mint szeretném.
- Milyen kutatáson dolgozik most?
- Két témát emelnék ki, amelyek mindegyike több mint két évtizede foglalkoztat. Az egyik az úgynevezett nem-lamella képző lipidek szerepe a fotoszintetikus membránokban. Valójában ez egy általánosabb probléma: ahhoz, hogy ezeknek a membránoknak a felépítését és működését megértsük, ki kellett egészítenünk a „standard” membránmodellt az általunk megfigyelt nem-lamelláris lipidfázisokkal. Modellünk – úgy tűnik – kiterjeszthető a bioszféra másik fő energiaátalakító membránjaira, a mitokondriális membránokra is. A másik kérdéskör, az ún. második fotokémiai rendszer szerkezeti és funkcionális dinamikai sajátságainak feltárása. Ezt a fotokémiai rendszert, ami a vízbontás révén elektronokat biztosít a széndioxid cukrokká alakításához és közben oxigént juttat az atmoszférába, joggal tartják az élet motorjának. Mára fantasztikus részletességgel ismerjük az itt zajló folyamatokat. Sok-sok kísérletet és fejtörést követően, sikerült új értelmezést adnunk egy érdekes, de sokáig ellentmondásokkal terhelt jelenségsornak, megdöntve egy több mint félévszázados „dogmát”. A két területen még sok izgalmas kérdés vár válaszra.
SZTEinfo – Kovács-Jerney Ádám
Fotó: Garab Győző
