Egyetemista napot tartottak a Fekete Házban

Barokk dámák, budoárok

Harangi Márta Gréta, anglisztika szakos, művészettörténeti minoros hallgató a barokk dámák tisztálkodási szokásairól, illetve higiéniai hiányosságairól mesélt előadásában. Kiemelte, hogy akkoriban a nők elég szagosak voltak a díszes haj, a kirívó smink és a színpompás öltözékek ellenére. Ritkán fürödtek, ezt ugyanis akkoriban kifejezetten károsnak tartották. A rossz szagok elkerülése érdekében luxuscikknek számító parfümöket használtak. Mivel a fürdés károsnak ítéltetett, de betegek sem akartak lenni gyógyfüveket s illóolajokat használtak a levegő megtisztítására.

Magyar vonatkozása is van a parfümök akkori világának: a Magyar víz illatszert 1784-ben említik: rozmaring, majoranna, konyak, pálinka és brandy összetevőkből állt, nagyon népszerű volt – emelte ki Gréta.

Kiegészítők és szépítkezés terén is akadtak furcsaságok: gyakran túlzásokba estek a parókák cicomázásával, s előfordult, hogy a viselt parókákban élősködők tanyáztak. Azok jelenléte miatt egy speciális eszközzel vakarták irritált fejbőrüket. A barokk dámák kedvelték az ólomból kikevert arckrémeket, mert a krém fehér színe elfedte a pestis, s szifilisz jeleit az arcukon. Érdekesség, hogy a pirosító, rúzs és szemceruza használata mellett egérszőrből készült műszempillát használtak, annak tartása és kinézete miatt.

Érdekes, hogy a dámák bidét használtak, ám sokszor előfordult, hogy nem volt a közelben; ilyenkor száraz fürdőt vettek: olajokkal bedörzsölték végtajaikat és a felsőtestet majd egy tengeri szivaccsal lekaparták magukról – emelte ki Gréta.

Toalett és izmusok: tisztálkodás a modern művészetekben

Szabó Fruzsina, szabadbölcsész hallgató, művészettörténet specializációval arról mesélt az érdeklődőknek, hogy a ’toalett’ kifejezést, az eredetileg kendőt jelölő fogalmat, ma már hogyan értelmezzük szépítkezésként, tisztálkodásként, intim helyként.

Az izmusok a modern művészet jelenségei voltak, különböző irányzatokat neveztek el így, amely a 19. század végétől a 20. század elejéig tartott. A tisztálkodás ábrázolása nem tudott elszakadni a női alakoktól.

Edgar Degas művészetében a toalettet intim helyként mutatta be. Impresszionista képein keresztül a megragadott mozdulatokkal, azok intimitásával, egyszerűségével foglalkozott. Különlegessége volt, hogy az allegorikus barokk fürdőistennők helyett a mindennapi táncosokat, s kurtizánokat festette le tisztálkodás közben, állatias pózban, kevéssé elegánsan.

Mary Cassatt az 1880-as években szerzett magának hírnevet anya ábrázolásaival, ami az akkori feminista ellenes politikának megfelelt: a kép, hogy a nők otthon maradnak szépséges anyaként gondoskodni a gyermekekről, s nem akarnak maguknak szavazati jogot. Cassat is úgy közelítette meg a toalettet, mint a nők terepe.

Paul Cezanne életműve csúcsának tartott munkája a Nagy fürdőzők, 3 képet tartalmazó sorozat. Érdekes, hogy a nagybetűs Nagy fürdőzők néven az 1906-os alkotását ismerjük. Itt a toalett, mint a tisztálkodás helye jelenik meg. Modernizmusba a klasszicizmust is belevitte, viszont bármennyire is nőalakokat ábrázol, az alakok robusztusok, férfiasok, mert a művész az alakokat modellek nélkül festette.

Pablo Picassonál a csinosítgatás, szépítkezés jelenik meg. Kizárólag saját múzsáit örökítette meg. Marie Walter-t festette meg a Lány a tükör előtt festményen, ahol megjelenik a nőknek tulajdonított örökös önellenőrzés, ahogyan az ábrázolt nő tükörbe néz. Következő múzsáját Dora Maar-t is megfestette: a kép a fésülködés tortúrát ábrázolja, messze a klasszikus ábrázolástól, ahol a nők egyenes háttal hajukat cirógatással fésülik.

A rendezvényen készült képeket itt megtekinthetőek.

Letisztult formák, élhető otthon: Bauhaus

Pataki Katalin, design és művészet menedzsment mesterszakos hallgató a Bauhaus iskola és a fürdő kapcsolatáról mesélt, illetve arról, hogyan jelenik meg az iskola a belsőépítészetben.

Katalin kiemelte, hogy az előadás címében szereplő ’Bauhaus’ kifejezés nem az építőipari vállalkozás, hanem egy iskola. A Walter Bauhaus nevéhez fűződő modernista, funkcionalista logikát és értékeket közvetítő képző-, illetve iparművészeteket összefogó németországi iskolát 1919-ben alapították.

A Bauhaus stílus jellegzetes színei a természetes színek, mint például a szürke, fekete, fehér és barna. Azonban emellett az úgynevezett elsődleges színeket használták, mint a kék, sárga, piros.

Katalin felhívta rá a figyelmet, hogy a 19. század végétől, a huszadik század elejéig számos fürdőszobához kapcsolódó változás kezdődött: például 1890-től már elérhető volt a szén helyett a gáztüzelésű kazán, az 1900-as évektől szabályozzák, hogy hány vízöblítéses toalett lehet háztartásonként, s a szappanhasználat elterjedésére próbálják felhívni a figyelmet.

A Bauhaus alkotók célja, hogy olyan épületeket, s tárgyakat hozzanak létre melyek a lehető legtöbb ember számára minőségi, élhető otthont biztosítanak, így képesek lehetnek megoldani a lakásnyomor kérdését. A Bauhaus ingatlanokra az egyszerű vonalvezetés, természetes fények felhasználása és a legoptimálisabb térkihasználás volt jellemző. A stílus elsősorban a konyhákra volt nagy hatással, viszont a belső tereket is kreatívan használták ki. Geometrikus minták használata, s bútorok leegyszerűsítése volt jellemző – ismertette Katalin az irányzatot.

Akkoriban az ember gondterhelt, otthonában nyugalomra vágyik, ám az agyondíszített stílusutánzatok kizökkentik: a Bauhaus iskola szerint a korszerű bútor nem divat, hanem szükséglet. Megszületett, mert szükség volt rá. A Bauhaus iskola letisztultsága napjainkban is hódít – emelte ki a hallgató.

Mi a közös a Kádár-kockákban és a reneszánsz katedrálisban? A Terrazzo!

Kőrösi Kíra, design és művészetmenedzsment szakos hallgató előadását egy érdekes ténnyel nyitotta: Terrazzo csempe található a Kádár-kocka házakban, és reneszánsz korabeli katedrálisokban egyaránt.

A terrazzo a design országából, Olaszországból származik. Velencei kőművesek használták teraszok burkolására, hiszen olcsóbb és színesebb alternatívája a márványnak. A reneszánsz idejében is előszeretettel használták ennek a visszacsiszolt változatát, így napjainkban is templomokban és katedrálisokban is fellelhető – hívta fel rá a hallgatóság figyelmét Kíra.

Miből készül a terrazzo? Alapja beton, ebbe kevernek gránit és márványdarabokat, manapság már törött csempe és kerámia darabokat, ezt visszacsiszolják s kiégetik. Matt vagy fényes lakkot kap a csempe, majd újból kiégetik. Sokféle színben, méretben megtalálható, s minden darabja egyedi, mert nincs két ugyanolyan. A modern változata a visszacsiszolt betonpadló, gránittal s kaviccsal keverve, ami indusztriális hatást ad egy belső térnek. A legtöbb modern épületben ilyen padlót használnak.

Minimalista vagy eklektikus design esetén is lehet terrazzo csempét használni. A hidegburkolat a mai napig sokfelé fellelhető közvetlen környezetünkben is, Hódmezővásárhelyen, s Szegeden egyaránt. Az egyik ilyen hely a Kálvária sugárút és Meitz Tibor sarkán található épület, ahol 20-as évekbeli terrazzo csempét találhatunk.

Szüleink, nagyszüleink Kádár-kockájában is megtalálható volt, konyhába s fürdőszobában egyaránt. Kíra szerint nem a stílus számított: olcsó alapanyagként szolgált, mert egy építkezés során beton és kavicsok mindig elérhetőek voltak. Ma már használati tárgyakat is gyártanak terrazzoból, továbbá a formatervezés világában is fellelhető – tette hozzá.

SZTEinfo: Petrity Rebeka

Fotó: Molnár Dóra