Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Feleség, három gyermek édesanyja, és nem utolsó sorban a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar 2021/22-es tanévének kiváló oktatója, kutatója, akit a tanévnyitón Év Oktatója Elismerő Oklevéllel jutalmaztak. Hivatásról, a magyar családokban felmerülő, leggyakoribb problémákról, elismerésekről és családról Dr. Tobak Orsolyával beszélgettünk.
Dr. Tobak Orsolya pályafutását Bács-Kiskun megyében, egy kistelepülésen kezdte, miután az SZTE ETSZK-n védőnői diplomát szerzett. Ezt követően a 2000-es évek közepén azon kevesek közé tartozott, akik mesterfokozatot, majd doktori címet szereztek ugyanezen a szakterületen. Ennek köszönhető, hogy néhány évvel később az ETSZK felkérte arra, hogy legyen a Preventív Egészségügyi Gondozás Tanszék oktatója. Több mint 10 évig párhuzamosan űzte a két hivatást, majd tanszékvezető-helyettes, később tanszékvezető lett, közben családot alapított. Nemrég számot vetett és az oktatás mellett döntött. Az SZTE ETSZK oktatójának az elmúlt öt évben óriási szerepe volt abban, hogy 2022-ben a Karon elindulhatott a szakvédőnői mesterképzés.
– Hogyan fogadta a cím elnyerését?
– Az elmúlt években volt szerencsém több tantárgyat is tanítani, és a visszajelzések a legtöbb esetben azt mutatták, hogy a hallgatók kedvelnek, én pedig bíztam benne, hogy mindez azért van, mert jól csinálom, amit csinálok. Ezt aztán megerősítette a HÖK által, többször is odaítélt Év oktatója cím, ami nagyon megtisztelő volt számomra. Később pedig a Kar elismerése és támogatása, melynek köszönhetően előbb tanszékvezető-helyettes, majd tanszékvezető lettem. Az, hogy az idei tanévnyitón immár nemcsak az oktatói, de kutatói és a közéletben végzett munkámat is elismerték, nagyon jól esett.
– Milyen oktató Ön?
– Igyekszem következetes és megértő lenni. Remélem, hogy a hallgatók nemcsak egy oktatót, hanem egy hivatásáért dolgozó szakembert is látnak bennem. Az, hogy az oktatás mellett hosszú éveken át párhuzamosan részese lehettem a magyar védőnői hálózatnak, azt gondolom nagyon sokat segített abban, hogy a hallgatókkal megtaláljam a közös hangot és, hogy megértessem velük mindazt, ami ennek a hivatásnak a lényegét képezi.
– Hová sorolja ma a magyar társadalom a védőnőket?
– A társadalomban betöltött szerepük a védőnőknek több mint száz évre nyúlik vissza, Magyarországon. Ez egy olyan alap, amelyre a mai társadalom építeni tud. A védőnők a családokat, azon belül is a gyerekeket, a fogantatástól, a bölcsődés, az óvodás és az iskolás koron át, egészen a felnőtté válásig gondozzák, ami, ha egy kicsit jobban belegondolunk, egy egész körforgást alkot. Éppen ezért szakmai berkekben folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez a hivatás a lehető legtöbb területen, - gondolok itt gazdasági, politikai, oktatási vagy épp egészségügyi területre - elismert és megbecsült legyen.
– Mennyire könnyű vagy nehéz tartani a lépést a változással?
– Ez a hivatás az elmúlt száz évben nagyon sokat változott. Az utóbbi években kevesebb a gyermekorvos és a háziorvos, akik korábban nagyban segítették a védőnők munkáját, így a védőnőknek most még nagyobb szerepük és felelősségük van, mint korábban volt a családok gondozásában. Másrészt megváltoztak a családok problémái, igényei. Nagy szerepet kapott a csapatban való munka, annak érdekében, hogy a gyermekek egészségesen, biztonságban, családban nőhessenek fel. Iskolavédőnőként láttam, hogy milyen problémákkal, kérdésekkel küzdenek a gyerekek, láttam, hogy mi foglalkoztatja őket és ez nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy oktatóként is lépést tarthassak ezzel a bizonyos változással. A közös hang megtalálása, a családias légkör kialakítása azonban nemcsak nekem, hanem a kar vezetőségének is nagyon fontos. Ismerjük a hallgatóinkat, a gondolataikat, az örömeiket, vagy épp a bánataikat. Szeretnénk őket támogatni, biztosítani arról, hogy az elméleti tudás mellett, a gyakorlatban szerzett tapasztalatainkat is át kívánjuk adni. Olyan szakembereket szeretnénk képezni belőlük, akik nyitottak lesznek a családok kérdéseire és a változásra, amit ez a hivatás magában rejt.
– Mit jelent Önnek a védőnői hivatás?
– Számomra védőnőnek lenni nem csupán hivatás, hanem egy szolgálat is.
– Milyen problémákkal küzdenek ma a magyar családok?
– Ez egy nehéz kérdés. Az, hogy ki, milyen problémával néz szembe nagyon sok külső tényezőtől függ. Mégis, ha ki kellene emelnem azokat a kérdéseket, amelyek szinte mindenhol előfordulnak, a következőket emelném ki: Mikor vállaljon a pár gyereket? Ennek vannak egzisztenciális, anyagi és szociális tényezői. Hány gyermeket vállaljanak? Ez általában attól függ, hogy mennyit tudnának gond nélkül felnevelni, vagyis, hogy milyenek az anyagi körülményeik. Aztán, hogy mikor adják közösségbe? Itt ugyancsak az anyagiak döntenek. Végezetül, amivel szinte minden szülő szembe találja magát, azok a nevelési problémák, amelyekkel a saját szüleiknek nem kellett megküzdeniük, hiszen a világ messze nem volt még annyira fejlett, mint amilyen fejlett napjainkban.
– Három gyermek édesanyjaként, oktatóként és kutatóként, minden bizonnyal kevés szabadideje van, mégis hadd kérdezzem meg, mivel kapcsolódik ki szívesen?
– Az én hivatásom a hobbim is egyben. Szabadidőmben természetesen a családdal vagyok, akikkel szeretünk nagyokat kirándulni, szeretünk a nagyszülőkkel és a család többi tagjával együtt lenni, emellett szeretek főzni, kertészkedni, olvasni és szívesen töltöm az időt lakberendezéssel.
SZTEinfo - Pósa Tamara
Fotó: Molnár Dóra/Sahin-Tóth István
