Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Szabadságharc, világháború, forradalom – Dávid Szaniszla életét mindegyik így vagy úgy, de a mai napig meghatározza. Déd és nagyszülei az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot, szülei az első, majd vele együtt a második világháborút, és az 1956-os forradalmat és szabadságharcot is testközelből élték át. Dávid Szaniszla pontosan tudja: mit jelent a szabadság.
Kolozsvárról-Szegedre
Dávid Szaniszla szülei 1921-ben költöztek át Kolozsvárról, Budapesten keresztül Szegedre, Szaniszla két legidősebb testvérével, akik még ott születtek. A négytagú család először a Kálvária téren, a Gépipari Technikumban lakott, majd 1930-ra elkészült néhány egyetemi épület, amelyek közül az egyikben kaptak egy nagyobb lakást. Ennek a nagysága 10+2 személynek felelt meg. Szaniszla édesapja onnan járt át a munkahelyére, avagy a Szegedi Tudományegyetemre, amely éppen akkor, vagyis 100 évvel ezelőtt költözött át a Tisza-parti városba. Prof. Dr. Dávid Lajos, a szegedi gyógyszerképzés megteremtője – a Kolozsváron letett gyógyszerésztudomány alapjait, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karára is nagy sikerrel vezette át. Az 1947-48-as években pedig az Orvostudományi Kar dékánja lett.
1944-ben, a második világháború okozta nehézségek miatt az akkor már tizenkét tagú család - amelyben Szaniszla hatodik gyermekként látta meg a napvilágot - Budapestre költözött. A fővárosból 1945-ben tértek vissza, ám nem abba az egyetemi lakásba, ahol addig éltek, hanem, egy másikba, amit édesapja munkásságának köszönhetően szintén az oktatási intézménytől kaptak. Ez egy kollégiumi lakás volt a belvárosban. Később, amikor az egyetem professzora megbetegedett, a könnyebb ápolása érdekében a harmadik emeleti kollégiumi lakásból egy Kálvária sugárúti egyetemi szolgálati lakásba költöztek át, amelyben Szaniszla jelenleg is lakik. Mindezt azonban már csak öt gyermek és a két szülő vehette birtokba, a többi gyermek ekkora ugyanis már kirepült a fészekből.
- Nehéz, küzdelmes és veszélyekkel teli, ám mégis csodálatos gyermekkorom volt. A szüleim igazi példaképek voltak a számomra, pont úgy, mint a nagyszüleim és a dédszüleim, akik a történelem szerves részét képezték. Testközelből látták milyen egy 1848-ban zajló forradalom, egy világháború, hogy miként válik a Nagy-Magyarország egy tenyérnyi országgá, hogy hogyan kerül sor egy újabb világháborúra és azt is, hogy milyen, ha az 50-es években gyermeküknek bujkálniuk kell egy szándékosan rosszul megfogalmazott mondat miatt – kezdte gondolatait Dávid Szaniszla.
Egy mondat, amely az üldözéshez vezetett
Szaniszla 1955-ben mezőgazdasági gépészmérnöki oklevelet szerzett, és a Mezőhegyesi Állami Gazdasághoz került gyakornokként. Először a mezőhegyesi ideiglenes, majd megalakulása után az állandó munkástanács aktív tagja volt. Munkavégzés közben egy tudatosan és őszintén megfogalmazott gondolatnak köszönhetően vált az 1956-os forradalom és szabadságharc üldözöttjévé. Szaniszla ugyanis a pártemberek előtt azt mondta: gerinctelennek tartja Kádár Jánost, amiért szovjet csapatokat hívott a magyar nép ellen. Ezt követően országos elfogatóparancsot adtak ki ellene, másfél éven át a bujkálásról szólt az élete. Végül 1958 tavaszán 2 év 3 hónap szabadságvesztésre ítélték. Ebből másfél évet kellett letöltenie.
- Számomra a nemzeti ünnepek már viszonylag ideje korán fontossá váltak. Öt éves koromtól kezdve minden évben népviseletben vonultam ki a szüleimmel a Klauzál térre a március 15-i megemlékezésre. Büszkén viseltük a kokárdát és hajtottunk fejet a bátor hősök előtt. Ezeket a megemlékezéseket aztán sajnos egy hosszabb politikai szünet követte – ismertette az 56-os forradalmár.
Forradalom és szabadságharc
Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a forradalom és a szabadságharc őszinte válasz adott.
- Nekem ezekről az jut eszembe, hogy mennyire jó magyarnak lenni. Büszke vagyok a nemzetemre, akik oly sok próbát kiálltak már. Örülök, hogy az elmúlt években megtapasztalhattam, hogy a megemlékezéseknek és az ezekkel egybekötött ünnepségeknek a jelentősége egyre inkább nő, persze a mód, ahogyan fejet hajtunk a hősök előtt folyamatosan változik. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy ma már nem az elnyomás határozza meg az ünneplést – emelte ki Szaniszla.
Harminc éve nyugodtak a mindennapok
Dávid Szaniszla soha, semmit nem bánt meg. Ma ugyanúgy, ugyanolyan nyugodtan és bátran cselekedne, mint, ahogyan azt az 1950-es években tette. Örül, hogy az emberek kíváncsiak az akkor történtekre, rá és az igazságra, amiről harminc éve immár bárhol, bármikor beszélhet. Mindennapjait a focimeccseken való szurkolás mellett, a szentmisén való megjelenés, a növények gondozása, az olvasás és a különböző előadásokon való részvétel tölti ki. Az 1956-os forradalom és szabadságharc szegedi túlélője nem vitás, hogy azok a rendíthetetlen és tisztességes hősök közül való, akik üldözést, börtönt, anyagi és erkölcsi kisemmizést vállaltak Magyarország függetlenségéért.
SZTEinfo - Pósa Tamara
Fotó: Samu Angelika
