„Sziszifuszok küzdelme” – sajtótörténeti aktualitások az újságírók, a kiadók és az olvasók szemszögéből

Közel harminc sajtótörténész és társadalomkutató, nyolc szekcióban és egy kerekasztal-beszélgetésen mutatta be legújabb eredményeit a 2022. június 3-án az Országos Széchenyi Könyvtárban rendezett II. Lipták Dorottya Emlékkonferencián.

A JATE-OKTATÓ KRÉDÓJA

A „Sajtó és nyilvánosság Magyarországon a hosszú 19. században” című konferencián a szekciók közt vándorolva tapasztaltuk: az előadók kimondva vagy kimondatlanul, de emlékeztek Lipták Dorottyára (1951-2018).

A szegedi József Attila Tudományegyetemen diplomázott, pályáját innen indító politikatörténész, Lipták Dorottya, 1987-től, budapesti munkahelyein kultúr-és sajtótörténeti kutatásokat végzett. Pályája csúcsán, az Országos Széchenyi Könyvtár 19. századi sajtó- és Könyvtörténeti Műhelyt vezető tudományos főmunkatársaként, illetve az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport vezetőjeként rögzítette „sajtótörténet-írói krédóját”.

A „kutatás csomópontjaként a kultúra (könyv, sajtó) előállításának, terjesztésének és fogyasztásának gondos adatfeltáráson nyugvó átfogó kutatási programját fogalmazta meg” – összegezte az akadémikus Gyáni Gábor a sajtótörténészek számára mintát adó kutató hitvallását. Szerinte Lipták Dorottya „nem szokványos módon művelte a nyomtatott média 19. századi történetének a vizsgálatát: társadalomtörténeti látószögből közelített a témához, és bőven élt a közép-európai kitekintés, az ily értelmű összehasonlítás lehetőségével is”.

SZEKCIÓK PRIZMÁJÁBAN A TUDOMÁNY

A „Sajtó és politika”, a „Vállalkozók és sajtómunkások”, a „Sajtó és háború, a „Múzsák”, a „Centrum és periféria”, a „Közösségek és közönségek”, a „Sajtó a századfordulón” című szekciók prizmáján át mutatta meg a hírlapok – tudományt ihlető – sokoldalúságát a „Sajtó és nyilvánosság Magyarországon a hosszú 19. században” című konferencia.

A nagyvárosi tömegkultúra sajátos jelensége, a sajtó magyar nyelven az Osztrák-Magyar Monarchia idején indult tobzódásnak. Az archív fotókkal illusztrált konferencia-füzetből kiderült: a Lipták Dorottya nagyítója alatt is új felfedezésekkel szolgáló Vasárnapi Ujság „alapításától, 1854-től fogva megszűnéséig, 1921-ig különös figyelmet szentelt a tudományos ismeretterjesztésnek.”

Az önmagát „enciklopédikus laptípusnak” nevező „Vasárnapi Ujság” a szerzőgárdáját tudósokból és tanárokból válogatta. A lap hasábjain gyakran felbukkan például a földrajztudós Cholnoky Jenő vagy a természetkutató, régész és néprajztudós Herman Ottó neve. A kérdést elemző sajtótörténész, Rózsafalvi Zsuzsanna, a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetőjének összegzése szerint „e tudósok munkáikat önálló kötetben vagy ismeretterjesztő sorozatokban is közzétették, sokszor éppen a Vasárnapi Ujságot kiadó Franklin Társulat gondozásában. Így a két típusú nyomdatermék egymást népszerűsítette és az olvasószámot növelte”.

A tudománynépszerűsítés nemzetépítő funkciójára – az előadás utáni vitát generáló szekcióelnök, a hódmezővásárhelyi születésű – Gyáni Gábor akadémikus hívta föl a figyelmet.

A konferencián szerepet vállalt sajtótörténészek közül hét kutató kötődik Szegedi Tudományegyetemhez.

Pető Bálint (SZTE JGYPK, főiskolai docens) „Cherrier János – egy nyomdász és lapkiadó kalandos életútja” címmel mutatta be a kisvárosi vállalkozót, aki tőkeszegény, de – kitartásának és nyomdájának köszönhetően – képes fenntartani szerény kiadóját és szentesi újságját.

A sajtó háborúban játszott szerepére Döbör András (SZTE JGYPK, főiskolai docens) hozott példát: „Az 1830-1831-es lengyel nemzeti felkelés és a lengyel nemzeti identitás tematizálása a reformkori hírlapok híranyagában” című előadásával.

Az újságírói műfajok közül a tárcát a Szegedi Tudományegyetemen szociológiából is diplomázó Tóth Benedek (Pannon Egyetem, egyetemi docens) mutatta be. „A magyar művészek alkotásai élclapok karikatúráin (1890-1910)” címmel Tamás Ágnes (SZTE BTK, habilitált egyetemi adjunktus) tartott prezentációt.

Kerekasztal-beszélgetés formájú bemutatón ismerhették meg a kutatók az SZTE BTK két oktatója, Deák Ágnes és Tamás Ágnes: Sziszifuszok küzdelme – Kormányzat és sajtópolitika Magyarországon 1860-1875 című, a Kronosz Könyvkiadó gondozásában 2021-ben megjelent kötetet.

Az SZTE doktoranduszai képviseletében Krizsán Bálint a Figyelmező című konzervatív lapnak szentelt figyelmet. Rudisch Ferenc az újságíróképzésről alkotott egykori újságírói véleményeket összegezte.

A konferenciaturista az Országos Széchenyi Könyvtár tekintélyes tereiben – a földszinti szekcióteremből az emeleti díszteremig –vándorolva leragadhatott a bibliotéka múltbéli tárgyait bemutató vitrintárlat előtt. Visszaúton pedig a Himnusznak és a Szózatnak emléket állító interaktív kiállítás késztetett megállásra és olvasásra.

CSAK AZ EGEREK OLVASNAK?

Régi újságokat lapozgatva, a sajtó segítségével összeállítható a könyvünnepek története.

„Az első szegedi könyvnapok krónikáját” a Délmagyarország 1979. június 7-i számában olvashatjuk. Az itt idézett 1929-es újságcikkeknél messzebbre néz vissza a Békés Megyei Népújság 1972. május 28-i számában. Az újságíró „T. I.” állította – elődeire hivatkozva –: „Kevesen tudják, hogy maga az ötlet mintegy harminc esztendővel korábbi. Mikszáth Kálmán utal rá, az egyik Almanach előszavában, 1895-ben. Megkérdezték tőle, milyen sikere lehet egy ’demonstratív utcai könyvárusításnak’. A magyar irodalom azokban az években – mint később is (…) – válságos helyzetben volt, az írók tengődtek, a könyvek nem fogytak. Mikszáth keserűen kifakadt. ’Minek, kinek rendezzék meg; az egereknek? Mert ebben az országban más aligha nyúl könyvhöz.’ (…)

A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete 1927. júliusi közgyűlésén Supka Géza terjesztette elő az indítványt. (…)” – emlékeztetett „A könyvnapok krónikájából” című cikk. Az első könyvhét kezdeményezőjének szavait is idézte. „Tekintettel arra a döntő szerepre, amelyet a magyar könyvnek nemzetünk mai adott helyzetében határainkon belül és kívül be kell töltenie, mondja ki az országos egyesület, hogy a magyar könyv gondolatának propagálása szükségesnek tartja, hogy a kormányzat erkölcsi égisze alatt a sajtó támogatásával, s az egész magyar társadalom bevonásával évről évre országos könyvnap tartassék. Ez a könyvnap a magyar kultúrának egyetemes nemzeti ügye legyen. Széleskörű propagandával teremtessék meg a magyar könyv szeretete a legkisebb faluban egyaránt.”

A 95 évvel ezelőtt óhajt, Supka Géza gondolatát – a magyar sajtótermékek digitalizálásának köszönhetően – bárki elolvashatja a hungaricana.hu oldalain. Idézte is a Somogyi-könyvtár igazgatója, Sikala Ildikó a 93. Ünnepi Könyvhét szegedi programjait beharangozó 2022. június 2-i sajtótájékoztatón. A mai újságírókat és (újság)olvasókat arra is emlékeztette, hogy a múlt felidézésében kulcsszerepű, de az olvasás népszerűsítésében kitüntetett jelentőségű a sajtó szerepe.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotó: P. B., D. A., Ú. I., B. A.

A 93. Ünnepi Könyvhétről írtuk:

Centenáriumi és más kiadványok bemutatói, játék, kiállítás, workshop az SZTE ünnepi könyvheti kínálatában

Olvass, fotózz, posztolj, hashtagelj! – online játékra hív a Somogyi Könyvtár