50 éves „a Herman”, a szegedi egyetem és a város első koedukált kollégiuma

Mint egy családi ünnepen: három generáció tagjai – nagyszülők, anyák és apák, meg a gyerekek – találkoztak egy ikonikus helyen. A Szegedi Tudományegyetem újszegedi Biológia épületében és az SZTE Herman Ottó Kollégiumban az egykori és mai lakók népes csoportja 2022. július 16-án együtt ünnepelte diákkori otthonuk fennállásának fél évszázadát. Ebből az alkalomból ötven kollégista nevét és a találkozón hallott történetét kötöttük csokorba.

„DIÁKOTTHONT AVATTAK ÚJSZEGEDEN”

– Őrt álltam, mint diákbizottsági tag, a legfölső szinten. Egyszer csak megjelent ott „Apró elvtárs”. Meglepődtünk mindketten. Kezet nyújtott. Bemutatkoztunk – idézte föl nevetve a mozdulatot Bohus Mihály. A „honfoglalók” közé tartozó programtervező matematikus, 1972-től ’73-ig volt tagja a diákbizottságnak.

„Ünnepélyes külsőségek között…” – kezdődött a fél évszázaddal ezelőtti avatóünnepek szokásos szófordulatával a tudósítás a város napilapjában arról, hogy 1972. március 31-én átadták „a József Attila Tudományegyetem új, kilencemeletes” diákotthonát, amely „25 millió forintos költséggel” épült.

Maráz Anna negyedéves biológia szakos hallgató, mint a kollégium új lakója is látható azon a fotón, amelyen a kor politikusai a főszereplők az avatóünnepen.

Jellemző: a „diákotthon ajtajában kifeszített piros-fehér-zöld szalagot Apró Antal vágta el, majd átadta a diákotthon kulcsát (...) Kozma László igazgatónak. Ezután a vendégek megtekintették az épületet, mely jelenleg 273 egyetemi hallgatónak, közöttük 12 házaspárnak ad otthont.

Végig járták a szépen berendezett szobákat, elbeszélgettek a diákokkal, megtekintették a tanulóhelyiségeket, a könyvtárat és a klubot, majd a tetőteraszról a város panorámájában gyönyörködtek” – zárult a „Felavatott intézmény” és a „Hangulatos lakószoba” fotójával dúsított beszámoló.

ESKÜVŐI TANÚ A KOLESZ IGAZGATÓ

A kollégiumba költözés izgalmas napjaiban találkozott először Kecse Nagy László matematika-földrajz szakos hallgató és Halasy Katalin biológus hallgató.

– Mi, fiúk a bútorokat vittük. A lányok takarítottak. Katival beszélgetésbe elegyedtünk… – mesélte a férj, hogyan kezdődött az immár fél évszázados kapcsolat, mi volt az előzménye annak, hogy házasságkötésükkor a kollégiumuk igazgatóját kérték esküvői tanúnak.

A lányok a kollégium alsó szintjein laktak, a fiúk birodalma a hatodiktól kezdődött. Az összeházasodó párok első közös otthonát a 9. emeleti kollégiumi szobából alakíthatták ki.

A város első koedukált koleszában a „szomszédvár” irányába néző fiúszobák ablakainak természetes tartozéka volt a távcső és a periszkóp, az ébredező férfiúi „kíváncsiságot” szolgáló eszköz, amivel közelebb hozták a Móra lánykollégium függönnyel nem takart ablakai mögött élő „bigék” látványát.

A Herman” honfoglalóinak” egy csoportja (balról jobbra): Varró Zoltán, Csordás Éva, Dorogman Judit, Tamás Katalin, Darók Judit, Kecse Nagy László és Halasy Katalin, Kadosa Imre, Kováts Katalin, Sivók Béla, Bohus Mihály, Füvesi István.

– A Herman nélkül nem találtunk volna egymásra – nézett férjére, Varró Zoltán matematikusra Darók Judit biológus. – 1973. február 24-én, a beköltözés első évfordulója alkalmából rendezett bulin kezdődött közös történetünk. Akkora volt az érdeklődés, hogy őrizni kellett az ereszcsatornát, mert azon másztak föl a nem kollégista bulizni vágyakozók. Zolinak, diákbizottsági tagként, arra kellet vigyáznia, hogy ne engedjen be kívülről senki illetéktelent… – mesélték a kolesz földszinti közösségi terében. A „szépkorúvá lett honfoglalók” ugyanúgy zsíroskenyeret ettek és teát ittak az 50. szülinapi ünnepen, mint a diákkori bulikon. Ez a szokás itt, a Herman ötévente rendezett találkozóin.

A „honfoglalók” fontosnak tartják, hogy emlékezzenek az első választott diákvezetőkre: in memoriam Csatári Bálint, akit Durgó László, majd Czikora Ágnes követett a kollégiumi bizottság élén.

PRÉMIUM KATEGÓRIÁS ÉLETÉRZÉS

„Miénk a Herman!” Így érezték azok az egyetemisták, akik a Szeged régi épületeiből, a JATE Irinyi és Bolyai „kollégiuma” 12-16 ágyas szobáiból az újszegedi Herman 3 ágyas szobáiba költöztek.

– Prémium kategóriába tartozott az egyetemi kollégiumok között a Herman – jelentette ki Szabó Gábor. Az SZTE professzora, az akadémikus, a Szegedi Tudományegyetemért kuratórium elnöke diákvezetői múltjából anekdotázott a Herman 50. éves jubileumi ünnepségén megjelenteket köszöntve.

A Szegedi Egyetem című lap 1972. októberi száma is beszámolt arról a diákgyűlésről, amelyen a hermanosok célul tűzték: „Diákotthonból kollégium” legyen a minősítésük. Ennek érdekében szerveztek közösségi és sportprogramokat, nyelvtanfolyamot és népdalkört. A diákgyűlésen persze olyan kérdések is fölmerültek, mint például „Köszönjenek-e előre az elsősök a felsőéveseknek? Miért romlik el folyton a centrifuga?”

– A bejárat mellett tábla hirdette: „Elektromos eszközök javítása tilos! (Még fizikus hallgatóknak is!)” – idézte a figyelmeztető föliratot Szabó Gábor, majd elmesélte: rezsót javítottak az egyik szobában, amikor – szokásos ellenőrző körútján – az igazgató ki akarta venni a hibás elektromos eszközt a diákjai kezéből, de a „kóboráram” annyira megrázta, hogy a szájából mindig lógó pipáját akkor szinte kettéharapta…

– Egyedül ki kellett állni több mint kétszáz egyetemista elé és beszélni a Herman kollégiumi titkáraként. Az így eltöltött három év annyival járult hozzá az életemhez, mint hogy elvégeztem a szegedi egyetemen a fizika szakot – állította az akadémikus, akit a „honfoglaló” egykori hermanosok a becenevén szólítottak. A „Pofás”, mert a kötelező katonaság idején és hermanosként is a többiekért kiálló, egykori diáktitkár szerint a kollégiumot nem a falai teszik azzá, ami. A hermanos életérzés végig kísérte és az innen eredő kapcsolatháló segítette az életét.

 

KARIKÓ MINTÁI

– Karikó Kati kísért el minket a Szegedi Konzervgyárba az akkor szokásos „társadalmi munkára”: paradicsompaprikát csumáztunk – idézett föl egy korfestő képet az elsősöknek szervezett gólyatáborból a biológus Jarecsny Ildikó. – Minden évfolyam kitermeli a maga emblematikus figuráit. Karikó Katalin is ilyen személyiség: közvetlen, felkészült, szorgalmas és karakán hallgató volt. Igazi példakép. Olyan mintát adott, amit öröm volt követni: Karikó Kati tanulmányi felelős volt a kollégiumi bizottságban. E feladatkörben követtem őt. Mi például minden vizsgaidőszak végén megszerveztük a nyelvi lektorátuson az angol nyelvtanfolyamot. Miután levizsgáztunk mindenből, az utolsó két hetet arra használtuk, hogy idegennyelvben fejlődjünk. Tövisfalvinál tanultunk angolul, a lektorátuson az élő nyelvet gyakoroltuk.

A JATE kis létszámú évfolyamai tagjaként mindenki ismert mindenkit. A két biológus, Jarecsny Ildikó és Somlyai Gábor 1977 és 1982 között élt a Hermanban. Az utolsó évben már a házaspárok által lakott 9. emeleten.

– Húszan indultunk, tizennyolcan vettük át a biológus diplomát. Erős volt az összetartás: közösen készültünk az órákra. Az itt született párkapcsolatok és barátságok kiállták az idő próbáját – tette hozzá a házasságkötés után férje vezetéknevét viselő Somlyai Ildikó.

A biológia szakosok számára sokat jelentett, hogy az egyetemi kollégium közelében dolgoztak a Szegedi Biológiai Központ kutatói.

– Nyitott ajtók jellemezték a Hermant. Mindig lehetett találni valakit, aki segített egy olyan probléma megértésében, ami homályban maradt az előadás után, vagy akinek volt kedve kosarazni. Tolta egymást a társaság – fogalmazott az 1978 és 1981 közötti időszakban kollégiumi titkárként is közösséget építő Somlyai Gábor. – Számomra nagyon sokat jelentett az a közelség, amit Szegeden tapasztaltam, szemben a fővárosi egyetemekkel.

Az SZBK ernyője alatti szakmai munka színvonalát jelzi, hogy liposzómával, vagyis „zsírcseppecskébe” csomagolva juttattak be genetikai anyagot állati sejtvonalba. E munkába bekapcsolódhatott a negyedéves biológia szakos hallgató is, akinek szakdolgozatából közös – Somlyai Gábor, Kondorosi Éva, Karikó Katalin, Duda Ernő által jegyzett – publikáció, a „Liposome Mediated DNA-transfer into Mammalian Cells” című cikk született.

– Szent-Györgyi Albert rákellenes kutatásairól is hallottunk. Egy fizikai-kémia dolgozatra készültem, amikor a hidrogén-deutérium izotóppár sejtosztódást szabályozó, lehetséges szerepe, a csökkentett deutériumtartalmú víz ötlete megfogalmazódott bennem – emlékezett Somlyai Gábor, aki erre alapozva saját céget alapított.

Ilyen és ehhez hasonló példák nyomán kért szót a környezetvédelemmel foglalkozó biológus Nemcsók János az 50 éves Herman kollégium ünnepén:

– A nagy számok törvénye alapján olyan sűrűséggel kerültek ki akadémikusok és professzorok, világhírű kutatók és értékes szakmabeliek ebből a generációból, ami talán a nagyhírű oxfordi és cambridge-i kollégiumok jellemzője. Köszönhetően a tudomány csúcsát képviselő tanárainknak.

 

A „VILMÁZÁSTÓL” A „BUFFER STATE” ZENEKARIG

Az újszegedi épület fizikai állapota romlik. A Herman ma már nem emelkedik ki a többi egyetemi kollégium közül. Ám a „hermanos életérzés” egyedi, nem a falak állapotától függ – erősítették meg visszaemlékezésükkel a későbbi kollégiumi vezetők, az egykori és mai hermanosok.

A Herman-jelenségből adott ízelítőt Varga Ágnes, a Károlyi kollégium Hermanból indult igazgatója a ’90 évek kollégiumi életéről mesélt.

– „Vilmáztunk” – vizsgaidőszaki stresszlevezetésként, szertartás-szerűen, pontos esti kezdéssel. A Hermanból kórusban kiáltottuk: „Vilma, engedj be!” Erre a Mórából visszakiáltottak a lányok… – mutatta be a matematika – fizika szakos Nagy Lajos az 1992-1997 közötti egyik „játékot”.

A Herman „Vilmázós” évfolyamának képviseletében Pap Katalin, Valkai Sándor, Novák Anikó, Tóth Kriszta, Kis Zsuzsa, Fejér Ingrid, Bajmóczy Péter, Pap József, Nagy Lajos, Kovács Zsuzsa, Palkó Rita, Czibere Ildikó is eljött a kolesz szülinapjára.

– „Diákotthonosok stúdiós non stopja”, ez a DiSNo rövidítés magyarázata. A rendezvény-sorozatot kétévente szervezi meg a Herman. Csapatok versengenek. Az előfeladatos időszak egy hónapig tart. A város különböző pontjaihoz kötődő programokat egy 24 órás versengés zárja – foglalta össze a családias DiSNo lényegét Mórocz Tibor, az SZTE földrajz szakjának bioinformatika szakirányon diplomát szerző egykori hallgatója. A 2012 és 2015 között a Herman-lakók táborához tartozó fiatal egy ideig a DiSNo programfüzete, illetve a kollégiumi újság tördelőszerkesztőjeként vette ki részét a közösségépítésből. – A szegedi egyetemi időszak arról szól, hogy hallgatóként, a tanulás mellett, rengeteg szerepkörben kipróbálhatjuk magunkat.

A jogvégzett Földházi Zsolt mint egykori kollégiumi bizottsági titkár, FEKOSZ elnök és kollégiumi rendszergazda a 2000 évek építkezéseiről – az internetes kapcsolat bevezetéséről, a műfüves pálya létrehozásáról, a Tudás Kollégiumáról is – beszélt.

– A Herman kollégium saját zenekara műsort adott az ünnepség kezdetén, az SZTE újszegedi Biológiai épületében. Az a séma vezérelt minket, hogy minden korosztálynak kedveskedjünk egy-egy számmal – árulta el a jelenlegi lakók közül a sztárság felé induló Komka Robin, a „Buffer State” zenekar szólógitárosa.

Az Earth Angel (Will You Be Mine) és a Johnny B. Goode segített is az emlékek felidézésben, hiszen mindkét sláger ismerős a „Vissza a jövőbe!” című, Magyarországon 1987-ben bemutatott filmből. Az SZTE Biológiai épület amfiteátrum-szerű előadótermében ülő, ősz hajú „honfoglalók” megmozdultak a zene ütemére: lábukkal, jobbra-balra hajladoztak, a kezükkel verték a ritmust.

Angeli Izabella Sabrina és Dobosi Gábor énekelt, ritmusgitáron Balassa Tamás, szólógitáron Komka Robin játszott, a dobok mögött Nyári Ádám ült. A Herman 50. szülinapján szóló énekesként önmagát billentyűsként kísérő Kónya Kreszcensz Kristóf is erősítette a zenekart.

– A gólyatáborban léptünk fel először – avatott be a „Buffer State” történetébe a dobos, aki a dalszövegek elsőszámú szerzője is. Nyári Ádám, az SZTE GTK marketing szakos hallgatója zenekaruk, az „Ütközőállam” jövőjét vázolva elárulta: azt tűzték ki célul, hogy mielőbb feljussanak a SZIN, az 1968-ban „született”, így a Herman „honfoglalói” által is jól ismert fesztivál egyik színpadára, s onnan a világhírig.

 

ÉVKÖNYV ÉS BÖGRE

– Minél több kollégista látogasson vissza a Hermanba! Nagyon sokan vagyunk, akiknek az életében meghatározó hely a kollégium. Sokan vannak, akik itt találták meg a párjukat. Életre szóló barátságok szövődtek ezekben a szobákban – mutatott a folyosó piros ajtósorára Molnár Kinga. Az SZTE biomérnök szakjára járó, szőlész-borásznak készülő egyetemista öt éve a Herman lakója. A Kollégiumi Bizottság jelenlegi titkáraként azt is elárulta: szponzorokat kerestek, régi vetélkedők forgatókönyvét elevenítették föl, kitaláltak új játékokat, kiállítást rendeztek a relikviákból. Szerinte a régi DiSNo vetélkedő felidézése hozzájárul ahhoz, hogy a „honfoglalók” ismét fiatalnak érezhessék magukat. – Több hónapon át készültünk a kollégium fél évszázadának a megünneplésére. A közösségépítés a célunk.

Régi hagyomány: ötévente találkoznak a volt hermanosok. Évkönyv és ingyen póló, bögre került vissza ajándékként az egykori kollégistákhoz azokon az évfordulókon, amelyeken bőkezűbb támogatók segítették a közös ünneplést. A Herman Ottó Diákegyesület a szakmai programokon kívül az olyan hagyományok életben tartását is segíti, mint a „Herman lakodalom”, a „Miss Herman” szépségkirálynő választás, vagy új labdák vásárlását a kosarazóknak, hálót a focihoz, vagy az „SZTE Herman Ottó Kollégium információs portál” életben tartása.

– Eleinte az avatóünnep márciusi időpontjához ragaszkodtunk. De tavasszal nehéz lenne megszervezni a jubileumi ünnepséget, mert a kollégium lakóinak életét zavarnánk. Ezért áttértünk arra, hogy a vizsgaidőszak végén hozzuk össze a hermanosok találkozóját. Nyáron a kollégiumi szobákat szállásként is fel tudjuk kínálni a vendégül látott egykori lakóknak. Köszönjük Varga Csaba igazgatónak, hogy az SZTE Biológiai épületének legnagyobb termét igénybe vehettük a a népes összejövetel elő részéhez – magyarázta az SZTE Herman Ottó Kollégium igazgatója. Buzás Szilárd 1991 szeptemberében költözött a Hermanba.

– Véletlenül kerültem a kollégiumba - folytatta történetét mosolyogva Buzás Szilárd. – Rossz pontszámítás miatt nem nyertem fölvételt a kollégiumba. A félreértés akkor derült ki, amikor nyár végén megjelentem a kollégiumban a gólyák között. Az akkori igazgató, Megyeri Árpádné befogadott: a 912-es szobában szorítottak nekem helyet. Árva István stúdiófőnökkel, Gruber László sportélet- szervezővel és Kacsó Peti barátommal olyan közösségi életbe csöppentem, amiből nem tudtam kimaradni. Ezt a Herman-szellemiséget vittem tovább az Öthalmi Kollégiumba. Így született meg és él a Herman Kollégium 50 éves fennállásának ünnepén is a szlogenünk: „Egy család vagyunk”.

 

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Molnár Dóra;

Archív fotók: Somogyi Károlyné felvétele, K. K.