Idén júniusban a Szegedi Tudományegyetem ad otthont a European First Year Experience – EFYE Konferenciának. Bár a rendezvény nemzetközi hírű kutatókat és szakembereket vonultat fel, az idei év üzenete világosabb, mint valaha: a konferencia a hallgatókról szól, hallgatókkal épül, és hallgatói szemmel válik teljessé.
Május 12-én világszerte az ápolókat ünnepeljük. A koronavírus járvány alatt óriási a nyomás rajtuk, és gyakran nem 12, hanem 16 órát is dolgoznak. De mindezt, egymást segítve, a betegekért teszik. Illésné Pál Erzsébet, az SZTE Járványügyi Ellátó Központ főnővére interjúban osztotta meg tapasztalatait.
Az ápolók napját Florence Nightingale brit ápolónő születésnapján ünneplik az egész világon. A Lámpás Hölgyként is ismert ápolónő 1820. május 12-én született, és éjjel-nappal ápolta a betegeket, valamint megszervezte az éjjeli ellátásukat is.
Ő volt, aki megfogalmazta: "az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az eset iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt".
A mai járványügyi helyzet hangsúlyosan rámutat, hogy a világban az ápolás szimbóluma méltán lett a Florence Nightingale-i lámpás! Az élet nehéz pillanataiban a remény lángját ma is az ápolók tartják a kezükben!
Illésné Pál Erzsébet, az SZTE Járványügyi Ellátó Központ főnővére foglalta össze a Covid osztályon tapasztaltakat, amely az MTVA videójában megtekinthető.
– Mindenki azt hangoztatja, hogy hősök dolgoznak az egészségügyben, de én azt gondolom, hogy ez a hős mindenkire vonatkozik. Vonatkozik ez arra a betegre, aki küzd az utolsó légvételéért, arra az ápolóra, aki fogja a beteg kezét, arra a beteghordóra, aki szállítja az oxigént a betegeknek, arra a takarítóra, aki takarítja a beteg után a mosdót, arra a karbantartóra, aki ha kiég a lámpa, kicseréli az izzót, vagy arra a buszvezetőre, aki hozza a dolgozót dolgozni a Covid osztályra – összegezte az SZTE Covid osztályának főnővére.
SZTEinfo
